Család: Tiltott zóna

2005. február 24., csütörtök, Archívum 2003–2007

Nem tudom, más hogy van vele, de nekem a tiltott zónáról a keleti szocialista tömböt a nyugati kapitalistától elválasztó berlini fal jut eszembe.
Ennek közelébe sem merészkedhetett senki, de ha mégis megpróbálta áthágni a tiltást, a következményekről csak egy cetli értesített mindenkit a tömbház bejáratánál: ,,Tiltott határátlépés következtében életét vesztette??
Azóta leomlott a berlini fal, a tiltás szimbóluma, csak néhány katonai objektum tiltó táblája és a forgalmi táblák maradtak.
A tiltásnak vannak ellenben olyan formái is, melyeket nem jelöl tábla, melyek közt nekünk kell kiigazodnunk. A régi faluközösségeknek, de a városiaknak is megvoltak a maguk íratlan szabályai, melyekből mindenki tudhatta, miből mennyi a megengedett. A mai modern világban ezek a határok lassan elmosódtak, és a tartalmat érintő tiltás helyét átvette a formai tiltás. Másképp fogalmazva: azt a valamit nem tilos megtenni, hanem illetlenség, maradiság beszélni róla.
Most, hogy már mi is eljutottunk a történelmi sérelmek kibeszélésének szükségességéig, itt az ideje beszélni a társadalmi élet egyre súlyosbodó problémáiról is. Ha ,,Nem mondhatom el senkinek, / Elmondom hát mindenkinek?? - segítenek a költő szavai.
Sokféle problémáról lehetne beszélni, de a legagyonhallgatottabb, mely ráadásul széles társadalmi rétegeket érint, a túlzott alkoholfogyasztás és a családon belüli erőszak.
Alkoholt évezredek óta fogyasztanak, és élvezik stresszoldó, kellemesen bódító vagy akár serkentő hatását. Ez rendjén való dolog, ha alkalomszerûen, kis mennyiségben történik. A férfitársadalomban azonban fokozatosan a férfiasság fokmérője kezdett lenni az elfogyasztott alkohol mennyisége. Bár rég rájöttünk, hogy számos verekedés, sok tragédia származik a mértéktelen alkoholfogyasztásból, változatlanul tartja magát ez a szemlélet. Hányszor hallani tinédzsereket, amint büszkén mesélik hét végi szeszfogyasztási rekordjaikat. A közvélemény csak cinkosan hunyorít, ,,férfidolog?, mondják a másnaposságra.
Aztán telnek az évek, és a barikád derék harcosait, kiket egykor csodálat övezett, összetörten, alkoholfüggőként látjuk viszont. Ekkor már megvetéssel kíséri őket a közvélemény, a régi ivótárs, a régi csodáló elfordul, ha találkoznak az utcán. A valamikori mulatós, társasági ember, a jó és megbecsült munkaerő magányos, munkaképtelen emberré válik, de ezt már csak a család tudja.
Az utat, ami idáig vezetett, senki sem vette észre, vagy nem akarta észrevenni?! És itt már elértünk a tiltott zónánkba.
Ha a házból annyira kihallatszik a sírás, veszekedés, ütések zaja, hogy már nem lehet nem hallani, a szomszédok egymásra néznek, és vállat vonva nyugtázzák: ,,magánügy?.
Igen ám, csakhogy másnap a sötét szemüveget viselő feleség hangja el-elcsuklik, munkája sem eredményes. Szomorú szemû gyerekekkel telik meg az osztály, kiknek tanulmányi ered­ménye egyre gyengébb. Mind­ez már nem magánügy!
Jártó Kocsis Edit
(folytatjuk)
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép