Tudomásom szerint a nyugdíj egy becsületben ledolgozott élet jutaléka. Az is nagyon ésszerû, hogy egyetemet és főiskolát végzett nyugdíjasoknak azokat az éveket beszámítják a nyugdíjukba. Szép és humánus elgondolás, a bajok csak akkor kezdődnek, amikor a nyugdíjasokat útra teszik, hogy keressék meg az igazolópapírokat.
Most jön a bökkenő! Ugyanis 1965 előtt a munkakönyvekben nem tüntették fel a fizetéseket és a vezető beosztásban levő személyek vezetési díját. Szerény véleményem szerint pedig Kézdivásárhelyen eltûnt, eltüntették, esetleg Uram, bocsáss, elégették két volt intézmény levéltári anyagát.
Konkrétabban: két hónapja keresem és kutatom a volt Pedagógiai Iskola, valamint a volt Kézdi Rajoni Néptanács keretében mûködött tanügyi osztály levéltárát. Ugyanis édesapám, Czompó István nyugdíjas tanár 1948. szeptember elseje és 1952. szeptember elseje között a kézdivásárhelyi Pedagógiai Iskola tanára volt, majd 1957. szeptember elsejéig a volt Kézdi Rajoni Néptanács alárendeltségében, a tanügyi osztályon módszertani szaktanfelügyelőként dolgozott. Nem tévesztendő össze a mostani módszertantanárokkal, ugyanis tanfelügyelői státusban mûködött egész normával.
Azt én is tudom, hogy Romániában sok minden elveszett és elkallódott az idők során. De olyan iratokat, amiket ötven évig kell megőrizni, ugyan bizony hova dugtak el? Azért fordulok a nyilvánossághoz, mert ez nem egyedi eset. Több tanár helyzetét ismerem, akik szintén ebben a csónakban eveznek. Minden lehetséges helyre telefonáltam, és írásban kérvényeztem az igazoló iratokat, hogy be tudjam mutatni a Kovászna Megyei Nyugdíjhivatalnál, de sehol sem tudták megmondani, hova tûntek el ezek a levéltári anyagok. Hogy az utólagos vitákat is tisztázzam: a Kovászna Megyei Tanfelügyelőségnek csak 1969. utáni adatai vannak. Erről hivatalosan értesítettek. Azt tanácsolták, érdeklődjem Kézdivásárhelyen. Az ottani jelenlegi polgármesteri hivatalban nem tudják, hova lett a volt Kézdi Rajoni Néptanács levéltára. De a megyei tanács sem tud erről. Az átszervezés 1968-ban történt, amikor felszámolták a volt tartományokat és rajonokat, létrehozták a jelenlegi megyéket. A mostani Bod Péter Tanítóképző igazgatónője úgy tudja, hogy az akkori Pedagógiai Iskola levéltári anyaga a jelenlegi Apor Péter Mezőgazdasági Szakközépiskola levéltárában van. Ide is kérést nyújtottam be, sajnos, nem találják a fizetési íveket, amelyekkel bizonyítani lehetne édesapám akkori fizetését. A Kovászna Megyei Állami Levéltárnál azt a választ kaptam, hogy nekik csak 1948. előtti okirataik vannak. Itt a kör bezárult. Hogyan tovább?
Mert ugye, az is az eredeti román demokrácia ,,óriási vívmánya?, hogy az öreg, becsületes munkában megfáradt pedagógus menjen, és keresse az igazát. Amikor ezeket az idős embereket nyugdíjazták, az akkori nyugdíjhivatalok számos iratot kértek. Tudtommal dossziét kellett akkor benyújtani, amit az illető hivatal szakemberei hónapokig bogarásztak. Miért nincs a nyugdíjhivatalnak erre vonatkozó adattára? Mert ugye, könnyebb a kutyát átdobni a kerítésen, hogy mindenki bizonyítsa az igazát (ha tudja). A nagy keresés közben kaphat egy agyérgörcsöt, esetleg szívstopot, és akkor egy dosszié újraszámolása máris okafogyottá válik. Mert az nagyon helyes, hogy újraszámolják a nyugdíjakat, de arról a nyugdíjasok nem tehetnek, hogy 1965 előtt nem írták be a munkakönyvekbe a fizetési adatokat. Itt pedig, uraim, ki kell mondanom: nagy megtakarítást végez a román állam. Mi van akkor, ha a nyugdíjas nem tudja az igazolásokat beszerezni? Akkor a nyugdíjas megkapja az ágazati fizetés minimumát. De nem lesz azért kisebb a nyugdíjuk. Még éppen ez hiányozna a boldog öregkorhoz! Ez még egy pofoncsapása az idős embereknek! Tulajdonképpen szemkiszúrás, mert ha véletlenül valaki hiánytalanul be tudja szerezni a megfelelő igazoló papírokat, nyugdíja két-, esetleg háromszázezer lejjel nő. Ez, kérem, nem egyéb, mint az emberi értékek megcsúfolása, a hivatalok újabb packázása. De ilyen nyilvántartással, nem tudom, hogy fogunk bejutni az Európai Unióba.
Remélem, a nyugdíjasok, akik ebben a csónakban eveznek, egyetértenek velem: mindezt végigjárni rengeteg időbe kerül, és nem nyugdíjas idegrendszerre van szükség hozzá. Sajnos, nekik nincs szakszervezetük, hogy tiltakozzanak a megyei, esetleg a fővárosi paloták előtt az értelmetlen meghurcoltatás miatt. Arra kellene gondolniuk az ilyen okosságot kiagyaló hivatalnokoknak, hogy ők is lesznek nyugdíjasok, és hogy esik majd nekik, ha esetleg őket is útra teszik valamilyen hasonló eset kapcsán.
Czompó János
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.