Újraéledő községekRiport: Törékeny falvak feltápászkodási kísérlete

2005. március 1., kedd, Archívum 2003–2007

Aki Dálnok közel négy évtizedes közelmúltjába betekintést nyer, levegőért kapkod a csodálkozástól. Dózsát, az európai formátumú hadvezért és ,,parasztkirályt?, a kardot, szablyát, pallost forgató katonai főemberek sorát kiállító hajdani gazdag település, híres gazdaemberekben, udvarházakban bővelkedő nagyközség pusztult, veszett: rossz gazdái aláhullni hagyták. Megvonták tőle a községi státust is. Olyan korban, amikor Erdély elrománosítási övezeteiben néhány Trianon utáni telepes család számára létrehozott falvakat előbb községgé, utána akár mezővárossá léptettek elő. A romániai falurombolás a Kárpátok Géniuszának idejében tetőzött, de a folyamat már 1945-ben, a földbirtokosok kiemelésével és deportálásával egy időben megkezdődött, a későbbiekben az államosítással és a kollektivizálással folytatódott. Aztán következett a ,,Drázs Preten? - ,,Kedves Brrátim? - időszaka, amikor az amúgy is törékeny falvak úgy reccsentek össze, mint tócsán a gyönge jég - hogy József Attilával szóljunk.
Napjainkban mód volt rá, hogy az átkosban az eljelentéktelenítéssel is a végromlás felé lökött falvak egyikét-másikát hitében és méltóságérzetében is megerősítsék, és mentve a menthetőt, helyi ambíciókat ébresztve gazdaságilag is megpróbálják pályára állítani.
Ilyen kísérletbe vágtak bele a dálnokiak. Úgy tûnik, jó dobbantással.
Márton László polgármesterrel a példásan felújított tanácsház épületében, a polgármesteri irodában beszélgettünk.

- Polgármester úr, hogy sikerült a dálnoki nekirugaszkodás?
- 2004 áprilisától lettünk önálló község. Azóta próbálunk ezt-azt rendbe rakni, mert nagyon el volt hanyagolva a falu. A középületek, a tanácsépület, a kultúrotthon, az óvoda, minden tönkrement. Ez az épület is, amelyben most vagyunk. Községházának épült 1934-35-ben. Dálnok 1968-ig községközpont volt. Ettől 36 éven át Maksához tartozott.
- Körbejártuk a falut, s az az érzésünk, hogy ezt a 36 esztendőt a dálnokiak a sorvadás, a mellőzöttség érzésével, átokként élték meg, de némi haszna is volt. Itt nem csúfítják el a falu központját ronda betonkaszárnyák, itt a templom, a paplak, a Dózsa-szobor, a Beczássy-kúria és az iskola határolja a szép főteret. Ugyanitt sok a fa, a cserje, a tér tágas, levegős. Ha községközpont maradt volna, akkor ott, meglehet, a fürdőszobákból szivárgó lé áztatná és tenné májfoltossá a tömbházfalakat, s a rothadó betonfödémek vakolata hullana a belépő nyakába?
- Igen. Az ,,anyaközségben?, Maksán is van két blokklakás. A szennyvíz már ezelőtt tíz évvel befolyt a pincékbe. Mikor én voltam a polgármester, kijavíttattuk a széthasadt vezetékeket, újravakoltattuk az egészet, de ez nem tart, olyanok a lakók, hogy a kagylóba, vécébe mindent beleeresztenek. Volt benne csirke, trikógatya egészben. A vezetékek eldugultak, a víznyomás szétszakította a csövet, vagy az is megtörtént, hogy szándékosan kiütötte a lakó a vezetéket.
- Megtekintettük a község régi udvarházait. Hát ezeket is megviselte, nem csak a gazdáikat az utolsó félszáz esztendő. Amíg a tulajdonosok a Duna-csatornánál, Dobrudzsában vagy a Duna-deltában építették a szocializmust, addig a kúriákba betelepedett lakók ocsmány módra bántak ezekkel az épületekkel. Még a földet, a talajt is megmérgezték a kiöntött vegyszerekkel, az elfolyó gázolajjal?
- Szerencsére ez a kategória már eltûnt innen. A volt állami gazdaságból feljött a községbe egypár család, de ezek gazdaemberszellemet hoztak magukkal. Szeretik, hogy körülöttük minden rendben legyen, állataikat is rendben tartják, jól gondozzák. Húsz-harminc évet együtt dolgoztak a dálnokiakkal, s így már nem idegenek. Egymás szokásait átvették. Beilleszkedtek. A dálnokiakkal beszélgettek, megtudták, hol van eladó telek, ház, s ezeket megvásárolták.
- A polgármesteri hivatal épülete, amelyben most vagyunk, rettenetes állapotban volt? Hogyan sikerült jó ízléssel berendezett hivatali épületté, ennyire otthonossá tenni?
- Hogy mondjam én, hogy jól mondjam? Mikor Maksától különválhattunk, adtak nekünk 550 millió lejt. A költségvetésből. A személyzet fizetésére, irodai felszerelésre, mûködési költségekre. Az összeget a lakosság létszáma és a földterület arányában osztották szét. A személy és a hektár adta a kulcsszámot, ami szerint osztozkodtak. Maksa Besenyővel és Eresztevénnyel 52 százalékot tett ki, de nekünk szinte duplája a földterületünk. A községnek 8600 hektárja volt, s ebből 5800 a dálnokiaké. Ez segített minket, hogy azt az összeget a költségvetésből megkaphassuk. Arról volt szó, hogy mindennek fele a miénk. Ezt most nem akarom részletezni. Ne mondhassák, hogy rosszindulatból teszek szemrehányást az osztozkodás miatt. Az egyik vaskasszát visszakaptuk - valamikor mind a kettő Dálnoké volt -, a négy számítógépből nekünk már nem jutott, de egy telefonkészüléket adtak. Ennyit. Ezzel az irodai felszereléssel a megyei tanács ajándékozott meg - ott leírták -, kaptunk vagy húsz darab széket is, ezért felemás a bútorzat.
- A jelenlegi személyzet miként verbuválódott? Az újraindulásnak lehetnek előnyei is, ha a megfáradt emberek helyett friss és ambiciózus emberek kerülnek össze, akik alkalmasak és képesek a csapatmunkára.
- Itt, sajnos, a legöregebb én vagyok. A kollégák és a munkatársak mind fiatalok. A pénztárosunk 36 éves. Aczél Cecília, a jegyzőnk a megyei tanácsnál dolgozott három évet. Ahogy elvégezte a jogot az egyetemen, egyenesen odakerült. Így, annak ellenére, hogy fiatal, megfelelő tapasztalattal rendelkezik. Szereti a munkakörét, és szereti a községet is. Előbb úgy volt, hogy megy Málnásra. Én éppen benn voltam a megyei tanácsnál, s mondtam, hogy Dálnoknak egy jó jegyzőre van szüksége. - Miért nem jött tegnap? - kérdezték. - Éppen tegnap dőlt el, hogy Cecília Málnásra megy. A másik - Terézke, egy kovásznai lány - Bükszádra került. Mikor Dálnok leszakadt, a maksai polgármester, Oláh Badi Álmos vette a telefonkagylót, s azt mondta: Laci, csináljatok valamit, mert község lettetek. Hohó, ez nem úgy megy! - mondtam. Hát valamiben segítsetek. Legalább egy gyûlést hívj össze, mert én hiába állok ki a Porondra emberek elé, s hiába mondom, hogy ni, emberek én vagyok a nem tudom, kicsoda. Egy óra múlva már hívott, hogy Demeter János megyei tanácselnök is ott van, és most teszik sínre a dolgokat.
- Milyen előnyökkel jár a lakosság részére az önállóság? Hogyan élik meg ezt az emberek?
- Az a legfontosabb, hogy nem kell minden iratért Maksára szaladni. Egy gazdaembernek ez kész átok. Nem kell az orvosi rendelőbe lejárni Maksára. Elméletileg a körorvosnak ezelőtt is ki kellett volna ide járnia, de nem volt semmiféle feltétel. Az ablakok betörve, a lakás fûtetlen, a vakolat omlott le a falról. Nem is járt ki az utóbbi időben. Ez megváltozott, s érzik az emberek is. Van patikánk. Sepsiszentgyörgyről, a Golgotáról jár ki Máthé Judit gyógyszerész. ? kedden felírja, hogy milyen gyógyszer kell, ha itt éppen nincsen, és pénteken már hozza. Rendszeresen és lelkiismeretesen kijár, de ha ő nem tud jönni, akkor is küld a gyógyszertárából valakit.
A másik előny, hogy vásároltunk egy trichinoszkópot. A hús vizsgálata miatt sem kell lemenni Maksára. Az állatorvos - az az igazság - nem örvendett ennek. Én kinéztem két alkalmas fiatalembert, ezeket bevittem Sepsire, az Árkosi útra, az állat-egészségügyi igazgatósághoz, és elmondtam Sikó Barabási László úrnak, hogy ők zootechnikai szakiskolát végeztek, s le kellene vizsgázniuk, hogy a vizsgálatokat szakszerûen és törvényesen tudják elvégezni otthon. Mire a vizsgára sor került volna, valaki beavatkozott az ügybe - most hagyjuk a részleteket -, s azt mondták, hogy nem lesz vizsga. Dálnok állat-egészségügyileg továbbra is Maksához tartozik. Végül is az állatorvos a technikust délben 12 órakor elengedi, átjön Dálnokba, és megvizsgálja a húst. Ennek az a hátránya, hogy délig várni kell a feldolgozással, de így is jobb, mintha hóban-fagyban kellene Maksára menni. A trichinoszkópot nem is költségvetési pénzből vásároltuk.
- Örömmel látom, hogy az értékes régi épületeken, az elhanyagolt és tönkretett kúriákon segíteni akarnak egykori gazdáik vagy azok leszármazottai. Ha nincs erre anyagi lehetőségük, vagy idősek már, akkor eladják az épületeket és a telkeket. Az sem mindegy, ugye, hogy kinek, de a törekvés, hogy megmentsék ezt a nem mindennapi, sok esetben históriai értéket, mindenképpen dicséretes és támogatásra érdemes. Ekörül milyen problémáik vannak?
- A Hadnagy-kúriát a tanács is megvásárolná - de nincs pénz. Kéthektárnyi terület is van vele. Fel lehetne parcellázni lakásépítésre. Hadnagy Pista bácsi fel is ajánlotta eladásra. A másik Hadnagy-kúria javítását megkezdték, azt a nyáron be is fejezik. A faluban a telkeket rohamosan vásárolják meg az emberek.
- Valamilyen támogatási, alapítványi pénzek folynak-e be?
- Van egy Heves megyei testvértelepülés: Noszvaly. Létezik egy holland település is, ez kisváros. ?k nagyon sokat segítettek, és támogatnak a mai napig is. Használt ruhákat hoztak. Segítették a templomjavítást.
- Abból lehet-e valamit profitálni, hogy Dálnok híres történelmi település?
- A lakosság arányához képest a megyében páratlanul sok jeles ember került ki innen. Dózsát Európa-szerte ismerik. A katonák sorát folytatva Dálnoki Veress Gerzson verset is írt, de kuruc kapitány is volt, Dálnoki Péter Simon, Báthori István fejedelem testőrkapitánya, Lázár Mihály ?48-as nemzetőr-százados, Kovács Sándor alszázados, aki szintén Kossuth szolgálatában állt, Dálnoki Veress Lajos, Dálnoki Miklós Béla tábornok-hadseregparancsnok, sőt, utóbbi kormányfő is volt. Itt gyermekeskedett Barabás Miklós, aztán itt van Darkó Jenő híres egyetemi professzor, Kozma Dénes mezőgazdász, Gaál József író? s itt vannak a kortárs személyiségek is, köztük Beczássy István, a ,,lencsekirály?? Ha valaki megsegítene, egy tisztességes falumonográfiát is kellene írni. Tervezzük a Dálnoki Napok elindítását, legelőbb a nemrég elhunyt Kicsi Sándorról kellene megemlékezni. Most tárgyalunk a község címeréről, az iskolai névadásról. Sportpályát létesítünk?
- Polgármester úr, ez, hála Istennek, túlnő egy lapoldalnyi terjedelmen. Hagyjunk ,,holnapra? is valamit.
Sylvester Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2005-03-01: Archívum 2003–2007 - :

Elhalálozás