Riport: Holtvágányon a kisvasút

2005. március 8., kedd, Archívum 2003–2007

Borongós helyzetkép
Néhány év nem sok idő, különösen a Kovászna és Kommandó közötti kisvasút évszázados történetéhez viszonyítva nem. Viszont könnyen megeshet, hogy éppen a 2001. október 19., illetve a 2004. március 30. közötti időszakban történtek, pontosabban az akkor elmulasztottak mérnek végzetes csapást az országos jelentőségû mûemlék sorsára.
Hogy mit jelent ez a két időpont?
Egyrészt: 2001 őszén Sepsiszentgyörgyön civil szervezet alakult a kisvasút megmentésére (1999 októberében állították le), a Sikló Egyesület öttagú vezetőtanácsa: elnök Zsuffa Levente, Kovászna polgármestere, titkár Papucs András, a megyei tanács munkatársa, a mozgalom kezdeményezője, további tagok: Benczédi Sándor építész, Kocsis Béla, Kommandó polgármestere és Madaras Lázár, a Brafor akkori vezérigazgatója. A brassói székhelyû, több megyében fakitermeléssel foglalkozó, ám már akkor hanyatló állami vállalat a kisvasút tulajdonosaként került képbe, igazgatója pedig hathatós RMDSZ-támogatással vezetői székbe (aki egyébként a tavalyi kormányváltás után - szintén az érdekvédelmi szövetség felkérésére - Mehedin?i megye prefektusa lett). Másrészt: 2004 márciusának vége egyben a Brafor hősi halálának időpontja, ugyanis az évekig tartó gazdasági mélyrepülés után a részvényesek közgyûlése végül az önkéntes felszámolásról döntött (Háromszéken tavaly május 31-én zárták be az utolsó részlegeket). Mivel a fafeldolgozó több tízmilliárd lejjel maradt adósa az államnak, az állami vagyonkezelő (AVAS) tavaly június elején megbízott egy bákói felszámolócéget (Cont Expert) a Brafor aktíváinak felmérésével, illetve értékesítésével. Magyarán, a bákói lik­vidátornak törvény által megszabott kötelessége, hogy egy év alatt minden mozdítható vagyontárgyat eladjon, és az így keletkezett jövedelemből csökkentse a tartozást. Még pontosabban: a folyamatban lévő leltározás után egyebek mellett áruba bocsátják a kisvasutat a maga teljes eszköztárával: mozdonyokkal, vagonokkal, épületekkel. Természetesen, nem tudni, ki lészen majd a vásárló, de akár az is megtörténhet - és ez minden bizonnyal a lehető legrosszabb forgatókönyv -, hogy a háromszékiek számára felbecsülhetetlen eszmei értékkel bíró rendszer ócskavasként kerül roncstelepre, igaz, jó pénzt hozhat az ügylet lebonyolítójának. Vagy valaki - csakis hozzáértő! - aprópénzért juthat a muzeális értékû mozdonyokhoz, s a megfelelő piacon zsíros haszonnal tehet túl rajta. Tény, hogy a Kovászna-Kommandó közötti acélozott tér nyerészkedők számára kitûnő terepet jelent.
Magukra maradtak
A vasút rehabilitációjának legfontosabb kérdése paradox módon nem az anyagiak előteremtése volt, hanem a tulajdonviszony rendezése. Tiszta telekkönyv nélkül ugyanis szó sem lehet befektetésről, jelentősebb támo­gatás megszerzéséről. A Sikló Egyesület legfennebb kisebb javításokat, karbantartási munkálatokat végezhetett, miként azt a Brafor képviselőivel egy 2003. július 21-én aláírt együttmûködési szerződés tanúsítja. Mégis sokáig hitték, a 2002/137-es törvény lehetővé teszi, hogy az érintett önkormányzatok megkapják az erdei vasutat, ugyanis az akkor már csődeljárás alatt álló Brafor jelentős összeggel (több mint 2,5 milliárd lejjel) maradt adósa mindkét polgármesteri hivatalnak, s a törvény betûje - sokak szerint - megengedte volna, hogy a részvénytársaság a tartozás ellenében átadja a kért állományt (az igénylést mindkét településen tanácshatározattal nyomatékosították). Bár állítólag a Brafor vezetősége jóváhagyta az átadást (a procedúrát jogi szempontból viszont tovább bonyolította, hogy a 2001/10-es törvény alapján a torjai Apor család, valamint a kommandói önkormányzat is visszaigényelte a vasút egy részét), ellenben a fakitermelő vállalat döntését Bukarestben az állami vagyonkezelőnek (akkoriban még APAPS volt a neve) kellett volna szentesítenie. Ez azonban évekig húzódott, végül megfelelő lobbi és az RMDSZ politikai támogatása nélkül nem is került rá sor. Most viszont már késő. Kovászna és Kommandó polgármesterei, valamint a civil szervezet tagjai magukra maradtak, ügyüket az érdekképviselet nem karolta fel. Pedig erről a folyamatról magának a szövetség elnökének is tudomása volt, Papucs András tavaly májusban kétoldalas helyzetjelentést készített Markó Béla számára az akkor már reménytelennek látszó tényekről (kiemelve egyebek mellett, hogy mivel 2004. június 1-jétől kijelölik a Brafor felszámolóját, félő, hogy a mûemlék jelleg ellenére a kovásznai és kommandói mozdonyok korábban eladott székelyföldi gőzösök sorsára juthatnak; a vonal vasúti kocsik és mozdonyok nélkül ,,értéktelen ócskavas?; továbbá azt is leszögezte, hogy a térség jövőjére való tekintettel, turisztikai szempontból is jelentős potenciállal bír a létesítmény). Arról nem is beszélve, hogy mindenik háromszéki politikus, honatya, a megyei tanács elnöke jól ismerte a történetet. Hiába. Semmi sem történt.
Ahogy lehet
Három év alatt annyi mégis történt, hogy lelkes magyarországi és nyugat-európai vasútbarátok nyaranta munkatábort szerveztek a kovásznai és a kommandói önkormányzat támogatásával, többtucatnyian javítottak, dolgoztak, ahogy erejük, szabad idejük és pénzük engedte. Gyakorlatilag önkéntesen mentették a román állam vagyonát. Munkájukról, elképzeléseikről részletes tájékoztató olvasható az inter­neten, a kovászna-kommandói erdei vas­út honlapján (www.kisvasut.hu/komando/aktualis), ahol a legutolsó bejegyzés (2004. szeptember 3.) a tavalyi, harmadik ,,vasútépítő tábor? eredményeit ismerteti. Az sem mellékes, hogy három év alatt a Sikló Egyesület adományokból közel 300 millió lejt költött a vasútra (2002-ben 131 milliót, 2003-ban 58-at, 2004-ben 100 milliót), felújították a kovásznai Hankó-hidat, karbantartási munkálatokat végeztek a pályán stb. Továbbá 2002 tájékán felbukkant egy fiatal osztrák vállalkozó, Georg Hocevar, aki a romániai Brad bányászvárosban él, és szintén megrögzött vasútmániás, régi vagonok és mozdonyok javításával foglalkozik. Eddig főként a kovásznai hét kilométeres szakaszon dolgozott, saját dízelmozdonyaival többször szervezett már sétavonatozást a Tündérvölgyben. A Sikló Egyesület információja szerint egymaga mintegy 10 000 eurót fektetett be a vasútba, saját munkáscsapatot foglalkoztatott és 3000-4000 talpfát cserélt ki. ? javított a legtöbbet.
Mindezek ellenére Zsuffa Levente ko­vásznai polgármester, az egyesület elnöke elkeseredetten mesél a történtekről, és úgy értékeli, jelenleg ,,szomorú a helyzet?, a civil szervezetnek megszûnt a tevékenysége. Azt mondja, időt, energiát nem kímélve próbálkozott, utazott, kapcsolatokat épített ki, meghívta a fürdővárosba a vagyonügynökség, illetve a felszámolócég megfelelő emberét, elmagyarázta, miről van szó, mindhiába. Utolsó kísérletként beadványt (4933/2004. 11. 01.) írt a vagyonügynökségnek, amelyben ismét kérte, hogy a Brafor egymilliárd lejes adóssága ellenében adják át az önkormányzatnak a vasút ottani részét, amelyre elutasító választ kapott, sőt, a Mircea Ursache elnök által jegyzett dokumentumban (17608/2004. 11. 19.) az állami hatóság újólag megerősítette: a szóban forgó aktívát el fogják adni. - Minden reményünk füstbe ment - mondja, megjegyezve, az elmúlt években óriási nagy volt az érdeklődés a kisvasút iránt, a külföldiek további segítséget ígértek. - Állítom - teszi hozzá a polgármester -, hogy ezt az ügyet meg lehetett volna oldani, de volt valami a dolgok mögött, valakiknek át akarták játszani a kisvasutat.
Hogy a mozdonyok iránt igenis létezik érdeklődés, megerősíti Barthos István is, a Brafor kovásznai részlegének volt vezetője. Azt mondja, legalább nyolc esetről tud, amikor külföldiek és romániaiak puhatolóztak, hogyan lehetne megvenni egy-egy gőzöst. Magukat a felszámolókat is nagyon érdekelték ezek a masinák, még a mûszaki könyveket is összegyûjtötték. Egyébként összesen hat mozdony van a két településen (a hetedik a szebeni vasútmúzeumban): Kovásznán két keskeny nyomtávú és egy hagyományos, 1909-ből származó széles nyomtávú gőzös, míg Kommandón két mozdony pihen - köztük az 1914-es, müncheni gyártmányú, igen értékes Krauss -, míg egy harmadik darabokra van bontva. Papucs András, a Sikló Egyesület tiktkára arról számol be, hogy most egy olyan dokumentáció összeállításán dolgoznak, amely védetté nyilvánítaná a mozdonyokat, amelyeknek régi leltári értéke különben nevetségesen alacsony. Az RMDSZ elnökének írt tájékoztatójában az szerepel, hogy 2002. május 31-i leltár szerint ,,a vasút, a sikló, a hidak, a járulékos épületek? leltári értéke 0 (nulla) lej (!), ,,más, ide tartozó tárgyakat? pedig 264 409 413 lejre becsültek. Reális értékként viszont milliárdokat emlegetnek.
Az utolsó esély
Szóval, baj van, nagy baj. Barthos István szerint a helyzet rosszabb, mint volt, mert megtörténhet, hogy a kisvasutat külön-külön, darabjaira bontva adják el, azaz mozdonyonként, vagononként, s ezek így végérvényesen kimehetnek a megyéből. Hogy bár ennyire sikerült megőrizni a vasvagyont, csakis a lokálpatriotizmusnak köszönhető. Papucs András úgy véli, az egyesület megtette, amit tudott, többre nem futotta erejükből. Kocsis Béla, Kommandó polgármestere úgy véli, többszöri tárgyalás után ,,ezt az ügyet a Brafor félretette, nem úgy kezelte, hogy a mi javunkra dolgoztak volna?. Ezt Barthos cáfolja: Madaras Lázár jóindulattal kezelte a problémát, keresték az átadás törvényes útját, de a két visszaigénylési kérelem miatt felfüggesztették az eljárást. - Nem igaz, hogy a Brafor nem akarta. Akarta, csak Bukarest gáncsolta a dolgot, és nem jött össze - teszi hozzá, de megjegyzi, a vállalat és a polgármesterek között nem volt a legjobb a kommunikáció, és egyben azt is elismeri, hogy 1999 óta a két polgármester tett a legtöbbet a kisvasútért. Az ezer méter feletti település elöljárója pedig úgy fogalmaz, nagy hangsúlyt fektetett a kérdésre, minden politikust tájékoztatott, de ő maga túl kicsi ahhoz, hogy befolyásolni tudta volna a döntést. ,,Amíg tudom, viszem, cipelem a terhet, és mindent megteszek, de ezen felül az én hatásköröm nulla. Ott már magasabb szintû tárgyalásokra van szükség, és én azt hiszem, előbb-utóbb ezt csak Bukarest fogja eldönteni? - summáz a mozdonyvezetői mesterséget is kipróbált Kocsis, nyomatékosítva ugyanakkor: nagyon szeretné, hogy ismét terítékre kerüljön ez a história, hiszen a politikusok, a megyei tanács, a prefektúra segítsége nélkül nem tudják megszerezni jussukat.
Tény: a kommandóiak elértek annyit, hogy a Brafor 1,6 milliárd lejes adóssága fejében a felszámolókkal felügyeleti szerződést kö­töttek, és átvették megőrzésre a volt fafeldolgozó helybeli vagyontárgyát, s amellett, hogy decemberben újraindították a fûrészgyárat, vigyáznak a vasúthoz kapcsolódó ingatlanokra és ingóságokra is. Kocsis Béla szerint ez adott esetben elővásárlási jogot jelenthet nekik, bár szerinte legjobb lenne megakadályozni az áruba bocsátást. Hasonlóan 2004 őszén kibérelte a vasút kovásznai szakaszát Georg Hocevar is, ezt Mircea Gheorghe, az üzletember kovásznai képviselője erősíti meg. A bérleti szerződés addig érvényes, amíg el nem adják a vasutat, pillanatnyilag viszont előnyös, mert gondját viselik az állománynak. Zsuffa Levente úgy látja, a kovásznai önkormányzat nem tudja megvenni a kisvasutat, szerinte az lenne a legjobb, ha maga Hocevar vásárolná meg. Utóbbinak valóban van ilyen szándéka, viszont ha ez sikerül is neki (egyelőre csak a fürdővárosi rész érdekli), további milliárdokat kell majd befektetni ahhoz, hogy mûködőképes legyen.
A kommandói községvezető különben örül annak, hogy Ko­vásznán többször is mûködött már a gőzmozdony, csalogatták a turistákat, de figyelmeztet is egyben: ,,ennek a sínpárnak nem Kovásznán van vége, hanem kifut a hegyek közé; nem Kovásznáról indult a vasút, hanem a rengeteg erdőből, a havasról indult lefelé?. Hiszen - századszor is kimondva -: Kommandó a kisvasút nélkül nem Kommandó, s bár ezt sokan tudják, belátják, mégis az ,,ipartelepen, a vasút háza táján csak a rozsda mûködik?. Joggal tartanak tehát attól, hogy tovább romlanak a pótolhatatlan, egyedi alkatrészek, hol itt tûnik el egy váltónyelv, hol meg amott egy síndarab.
Bár optimistának vallja magát, Kocsis Bélát leginkább a hosszú ideje tartó ,,néma csend? nyugtalanítja. Szeretné, ha megmondanák: az övék lehet vagy sem. ,,Ha azt mondják, hogy ez kétmilliárd lejbe kerül, akkor az önkormányzat úgy fogja rendezni a dolgait, hogy előteremthessük az önrészt, ha van ára, akkor tudjuk megvásárolni? - hangsúlyozza. Barthos viszont úgy látja, most, a huszonnegyedik órában, mivel a felszámolónak kötelessége eladni az aktívákat, csakis politikai megoldás hozhat a helybeli közösségek számára megnyugtató eredményt. Szerinte ehhez most kedvező a helyzet, egy kormányhatározattal még meg lehetne oldani, hogy a két önkormányzat kapja meg a vasutat, ugyanis változatlanul a legjobb megoldás. - Most ez az utolsó lehetőség, ha azok, akik ezt megtehetik, és nem lépnek, nem figyelnek oda, vagy ha nem a tanácsokhoz kerül, elveszítjük a kisvasutat - figyelmeztet Barthos István.
Talán még van egy utolsó esély arra, hogy azok, akik máskor fût-fát ígérnek szavazatokért cserébe, komolyan vegyék ezt az ,,óhajt és sóhajt?, és kihasználva a politikai helyzetet - elvégre kormányon van az RMDSZ, Markó Béla pedig miniszterelnök-helyettes -, a háromszékiek számára jó döntést csikarjanak ki. Ha most nem lehet, ugyan mikor lehetne?
Mózes László
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép