Ezt Tamási Áron akkor mondta, amikor Észak-Erdélyt 1940-ben visszacsatolták az anyaországhoz, és hallgatósága előtt képletesen arról beszélt, hogy a Hargita visszatértével maga Ábel is visszatért. De mivel Dél-Erdély román fennhatóság alatt maradt, felkeresi Surgyelánt, akivel együtt szenvedett a Hargitán, és megkéri őt, menjen el Dél-Erdélybe, és mondja meg ott a románoknak, térjenek önként vissza a magyar impérium alá, mert nem lesz nekik ott rossz dolguk, ,,...hiszen az igazságot is meg lehet szokni?.
Mostanában gyakran jut eszembe ez a mondat, ha a táblák, a prefektus, a Trianon-film stb. okozta botrányokra gondolok. Mert sok a baj a táblákkal mifelénk, és az igazságot sem megszokni, sem elfogadni nem akarják a többségi nemzet nálunk kisebbségben levő tagjai. Az iskolaigazgató-nő kivezényli diákjait, és elsőre sikerül is megakadályoznia, másodikra pedig botrányba fullasztania a táblaavatást. Neki fogalma sincs, ki volt Lósy-Schmidt Ede, de nem is hiszem, hogy érdekelné. ?t egy ,,nemes? cél vezérli: megakadályozni ,,iskolája elmagyarosítását?. Akár élete feláldozásával is. Arra nem gondolt a harcias asszonyság, hogy bizony mielőtt mártírként feláldozná magát, kereshetne olyan vidéket széles e hazában, ahol nem fenyegeti az a veszély, hogy az általa igazgatott iskolába holmi renegát magyar beleszületik. Mert vannak ilyen vidékek bizonyosan, gyanítom, ott, ahonnan ő vagy a felmenői ide települtek. És akkor egészen biztos, nem kell majd élőlánccal és az ablakba kirakott magyarellenes feliratokkal tiltakozni.
Itt viszont az igazságot meg kellene szokni végre. Mert az igazság az, hogy az Önök szellemi és ideológiai elődeinek sikerült elrománosítani a Mezőséget, vele Erdély nagy részét, és most azon munkálkodnak, hogy Székelyfölddel is ezt tegyék. Már Trianon óta, de tudja, kedves igazgatónő, mi ezt semmiképp sem szeretnénk, és nem is hagyjuk. Hogy miért? Nyirő József egyik regényhősének szavaival élve, mi nem akarjuk kiereszteni az ingünket. Ha nem értené: nem akarunk elrománosodni. Ezért akarjuk az autonómiát is, és még sok mindent, ami a jó közérzetünkhöz és magyarságunk megőrzéséhez kell. És higgye el, végső soron ez az országot még stabilizálná is, mert egy elégedetlen kisebbség senkinek sem jó.
Ön is jól tudja, hogy a románság nemzeti identitásának megőrzését semmi nem veszélyezteti Székelyföldön, és az Ön logikáját követve, éppen az én igazam erősödik, jelesül az, hogy szándékuk mindenáron és minden eszközzel megváltoztatni az etnikai arányokat Székelyföldön. Mint a Mezőségen? Azt akarják, hogy az ingünket eresszük ki. Mert nem tudják lenyelni, hogy még 85 évvel Trianon után is többségében magyarok laknak ezen a vidéken. És szakadatlanul heccelnek, támadnak minden fronton: prefektus, táblák, vezető funkciók stb. Mi pedig szakadatlanul, néhol már belefáradva védekezünk, küzdünk, hol hangosan, hol némán. Nem értjük egymást, és képletesen is ennyire más nyelvet beszélnénk? Ami nekünk jó, az feltétlenül rossz nektek? Nemeskürty István írja egyik könyvének előszavában (két amerikai tudóst idézve), hogy ,,az ember oly módon érzékeli az őt körülvevő világot, ahogyan azt anyanyelve már eleve beprogramozta számára. Két nyelv különbözőképpen programozza ugyanazt az eseményt, egyetlen hitvallást vagy filozófiai rendszert sem értékelhetünk a nyelvétől függetlenül? anyanyelvünk foglyai vagyunk.? (Edward T. Hall: Rejtett dimenziók) Tehát ugyanazt a benyomást, tapasztalatot, akár történelmet másként programozza be agyába egy román és egy magyar anyanyelvû ember.
Gondolkodásmódunk a világról, környezetünkről, történelmünkről anyanyelvünk szerint alakul megváltoztathatatlanul, és ezt a képet torzítja el Ön az ilyen hamis kivezényléseivel a nebulókban. Így plántálja beléjük a magyargyûlöletet. Karl von Frisch Nobel-díjas osztrák tudós a méhekről írott könyveiben kimutatta, hogy a méhek nyelve a ,,táncuk?, de más-más vidékek méheinek ugyanazon tánc- és mozdulatjelei mást-mást jelentenek. Megfigyelte, hogy amikor összeeresztették az ausztriai méheket az olaszországiakkal, vészesen pusztítani kezdték egymást, mert az osztrák méh egy bizonyos mozdulata mást jelentett az olasz földön született méhnek. Ugyanaz a jel kommunikációs tartalma tehát más volt az osztrák földön született méhnek, és más az Olaszhonban lakónak. Mi is amolyan méhecskék lennénk? Úgy tûnik, mert a mi ,,táncunkat? is ellenségesen fogják fel a más földön született méhek. És ennek a rossz lelkiismeret lehet az oka, amely már Trianon óta nyomasztja román méhtársainkat. Mert megkaptak igazságtalanul egy olyan területet, ahol ezer év alatt egy nép az agyába, lelkébe programozott eszközeivel kultúrát teremtett. És ezért folyt és folyik gőzerővel ennek a népnek az elrománosítása. Székelyföld kivételével, sikerrel. És mi azért akarunk autonómiát, hogy ez ne is sikerüljön.
Senki nem akarja elmagyarosítani Önt, kedves igazgatónő, és diákjait sem, de Székelyföld olyan hely, ahol bizony a román nemzet nagyjai közül kevesen látták meg a napvilágot, mint ahogy Ploie?ti-re sem jellemző, hogy nagy magyarok bölcsője ringott volna ott. Ebből következőleg még sok meglepetés érheti Önt, mikor itt vagy ott újra és újra táblát, mûemléket stb. avatunk ezen a vidéken.
Ez a rossz lelkiismeret rakatta fel Kolozsváron a Mátyás-szoborra azt az elhíresült táblát is, és ez a rossz lelkiismeret építi nálunkfelé a nagy ortodox katedrálisokat, ott is, ahol alig van román, és ez a rossz lelkiismeret akarja folyton bebizonyítani, hogy Erdély földje és annak legutolsó kavicsa is ősidőktől fogva román. Már kétezer éve. Vagy már a Teremtés óta. A Nagy Bumm óta. És ez a rossz lelkiismeret kapcsolódik a hosszú idők folyamán kialakult hamis nemzettudathoz. És a sort még hosszan, nagyon hosszan lehetne folytatni. Az igazság tehát ez. Hogy ezt a többségi nemzet tagjai valaha is meg tudják-e szokni, én nem tudom. Reménykedjünk?
Erőss Lehel, Sepsiszentgyörgy
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.