Megyek, mert a társadalom ezt várja el tőlem. Megyek, hogy én is odaadhassam, illetve megkaphassam pirosra mázolt mûanyag ajándékomat, génmanipulált vörös rózsámat. Megyek, hogy holnap elmesélhessem: voltam. Csak megyek, de nem érzek semmit.
Megérkezem - természetesen, egy kicsit késve, mert ezt így illik, többen is mondták. Már várt rám. Szerencsére ő is tudja, mit és hogyan szokás. Mehetünk. Keressünk egy eldugott helyet a kávézók valamelyikében. Igen, ez itt jó lesz. Az intimitáshoz sok köze ugyan nincsen, hiszen a kávézó közepén ülünk, de ez elhanyagolható.
Végre ideadja mûanyag szívét. Én is odaadom az enyémet. Jupsz, ezek ugyanolyanok. Csak ilyent lehet kapni, mi azonban összemosolygunk, hogy lám-lám, mennyire egyforma az ízlésünk. Nekem nem tetszik. Szerintem neki sem. Azon gondolkodom, hova fogom eldugni, amikor hazaérkezem.
Rendelünk. A pincérnő kissé nehéz felfogású, többször el kell magyaráznunk neki, mit szeretnénk. Igazából ez sem zavar.
Most már nincs más hátra: beszélgetnünk kell, mert ezt mind-mind így szokás. Szájunkat széthúzzuk, mikor egymásra tekintünk, de mosolyt nem ajándékozunk egymásnak. Látszólag egymás szemébe nézünk, de érzelemmentes tekintetünk elvesz a végtelenben. Kezem a kezében tartja, de ha nem lenne ott, valószínûleg mindketten jobban éreznénk magunkat.
Időközben kihozzák szív alakú süteményeinket. Éppen ideje volt. Legalább egy ideig nem muszáj kommunikálnunk. A háttérben zakatol a zene. Ez is előnyömre válik, hisz így legalább megkérdezhetem, melyik dalt ki énekli. Nagyjából én is tudom, de úgy teszek, mintha nem tudnám. Legalább ezzel is telik az idő. Vicceket, később érdekesnek vélt iskolai történeteket mesélünk. Ezáltal elkerülhetjük azt a kényelmetlen helyzetet, hogy esetleg többet mutassunk meg önmagunkból.
Annyira... jaj, annyira szeretném átlépni önnön korlátaimat... Igazából nem mûszívet akartam ajándékozni neki, hanem színes papírsárkányt. Valójában nem szív alakú süteményt szerettem volna, hanem fagylaltot, és... és szívesen ittam volna ásványvizet kóla helyett. Igazából nem is ide akartam leülni, azazhogy nem is ide akartam jönni. Én sétálni szerettem volna. És nem most, nem ma, nem így.
Egy dolog ellenben vigasztal, ez az egyetlen tényező pedig meggátol abban, hogy cselekedjem: sikerült hû maradnom Mûanyagországtól átvett mûanyag ünnepünk piros, mûanyag alapú elvárásaihoz.
Nudli
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.