Az is valószínűsíthető, hogy nem külpolitikai megfontolások állnak Szlovákia elutasító magatartásának hátterében. Az elmúlt évek meglehetősen erőtlen, sokszor megalkuvó magyar diplomáciája ugyanis sok problémát nem okozott a szlovák félnek, amely közben akadálytalanul fogadhatta el a felvidéki magyarság anyanyelvhasználatát súlyosan korlátozó államnyelvtörvényt. Ezért az sem véletlen, hogy a szlovák ,,vendégszeretetből" éppen Sólyom László kapott ízelítőt. A magyar államfő ugyanis a budapesti kormány képviselőinél mindig határozottabban, egyértelműbben állt ki a határon túli magyarság nyelvi jogaiért, sőt, az önrendelkezési igény mellett is állást foglalt. Márpedig ezt sem Bukarestben, sem Pozsonyban nem tudják lenyelni — emlékezetes, a román hatóságok is mindenáron, a legabszurdabb érvekre hivatkozva próbálták megakadályozni Sólyom László székelyföldi látogatását március 15-én.

De nem csak az államfőnek szól a bukaresti és a pozsonyi kiutasítás. A román és a szlovák hatalom a diplomácia szabályainak felrúgásától, a szomszédsági viszonyra rendkívül ártalmas, az Európai Unió szellemiségével homlokegyenest ellenkező döntésektől sem riad vissza akkor, amikor az országaik területén élő magyar kisebbség megleckéztetésének, megfélemlítésének érzi szükségét. A magyar állam, a magyarországi pártok, de a határon túli magyar politikai szervezetek, egyházak és civil szféra közös felelőssége, hogy az elhallgattatási, megfélemlítési kísérletekre milyen válasz érkezik. Ha ismét csak széthúzásból, dacból fakadó erőtlenséget, határozatlanságot, megalkuvást mutatunk fel, hosszú időre a szomszédos államok kénye-kedvének szolgáltatjuk ki a Kárpát-medencei magyarságot.