Feltolulnak az ismeretek, itt ezt döntötték el, annál az asztalnál azt az egyezményt írták alá, esetleg igyekszünk magunk elé képzelni, hogyan suhanhattak itt végig anno a szultán háremhölgyei. Sportlétesítményben másfajta érzések „támadnak" ránk. Ott inkább egy-egy mérkőzés, villanás, világcsúcs emlékétől támad fel a történelem szellője, ami egy szurkoló számára bőven felér, mondjuk Sissi királyné fésülködő asztalkája látványának élményével.
A berlini Olimpiai stadion egészen más. Már a napjainkban megszokott csillogó-villogó fém- és üvegépítmények benyomásától is erősen elüt a berlini aréna látványa. A masszív kőkolosszust körülvevő, tudatosan otthagyott fal-, lelátó- és egyéb maradványok ugyanakkor önmagukban is történelmet sugároznak, az érzést pedig csak táplálja a körben elhelyezett, fényképekkel dokumentált stadionhistória.
Az 1936-os berlini olimpiára, a hitleri uralom felívelő szakaszában épített, nagymértékben grandomán propagandisztikus célokat szolgáló létesítményben az ember képtelen szabadulni a sok apró részletében ismert kor emlékeitől. Itt állt például a Führer, amikor Jesse Owens és Lutz Long győztes körét futotta, mutatja a fénykép, s felpillantva azt észleljük, hogy ma is épp olyan a látvány, mint bő hetven éve. A felvonulási térről készült légi felvételen képzeletben könnyedén el tudjuk helyezni a világbajnokság piacterét, csak a tér borítása másmilyen, s mintha a fák is nőttek volna azóta egy keveset. A legnagyobb változás talán az utcanevekben érzékelhető, az 1896-ban olimpiai bajnok, zsidó származású Flatow ikrekről ugyanis abban a korban aligha neveztek volna el sétányt.
Különös hely a berlini Olimpiai stadion. Korszerű, ötcsillagos sportlétesítmény és történeti múzeum. A német jelen egyik emblémája és sötét történelmi mementó. Mindkettőt vállalják, mindkettőt megmutatják — büszkék rá, ugyanakkor a „soha többet" emlékműveként kezelik. A világbajnokság alatt hatalmas vurstli, csodálatos teljesítmények helyszíne, szentély, ahová szórakozni, szurkolni, egy-egy országgal, csapattal azonosulni jártak ki az emberek. Tartással viselt, szélsőségektől mentes nemzeti büszkeséggel, zászlókkal, színekkel, szimbólumokkal. Vajon hogyan lehet ezt megtanulni?
