Szegény ember felkel. Még alig pirkad. Megszokta. Hogy korán keljen. Húsz év falun, harminc a városban. Házban, a sajátjában. Kalákában húzták fel, az asszony terhesen hordta a maltert. Aztán lebontották. Negyvennyolc nappal a ,,forradalom? elott. Most már tizenöt éve tömbházban. De a hajnali ébredés szokása megmaradt. Igaz, most már aludni sem tud. Éjszaka is többször felkel. Kinéz, kémleli az eget. Esik. Már megint. Elrothad a pityóka a földben. A kukorica a szárán. Veri az eso a traktort is. Lenn áll, az utcán. Kölcsönbol vette. Használtan. Átverték. Ezzel is. Szegény embert még az ág is húzza. Hol hallotta? A rádióban? Biztosan ott. Minden reggel hallgatja. Az idojárásért. Minden reggel reméli, jó idot mondanak. Bár lassan már nem hisz benne. Volt már, hogy jó idot ígértek, és hajnaltól másnap reggelig zuhogott az eso. Becsapták. Azok is. Biztos, mert nem ért a politikához. Csak a földmunkához, ahhoz ért. Azt szereti. Dolgozott gyárban is, hideg vasak közt harmincöt évet. Nem érti ezt a világot. Jó barátja volt a mestere. Huszonöt éven át. Annyit dolgoztak együtt. Annyi év alatt többet dolgozott neki, mint magának. Vagy mint a gyárban. Aztán egy reggel azt mondta: sajnálom. Csak így. Kell tartani a nemzetiségi arányt. Ez valami magyarázat akart lenni. Nem értette. Vissza a földhöz. Eleinte jól ment. Míg a maga erejébol tudott mindent csinálni. S amíg el tudott adni mindent. Tavaly rajtamaradt a pityóka. Osszel nem adta el. Tavaszra megrothadt. Idén talán ki sem kell szedni. Kinéz az ablakon. Esik. Mossa a kopott festéket a traktorról. Egyik kereke leengedett. Az akkumulátort kilopták belole. Rozsda ette kipufogócsövét ócskavasgyujto cigányok vitték el. Mikor épp nem zuhog, gyerekek játszanak rajta. Nem szól rájuk. Hadd játsszanak. Idén úgysem tudja megjavíttatni. Kár is volna azzal rámenni a földre. Csak tíz napig lenne jó ido! Vagy bár egy hétig. A rádió hasznos tanácsokat mond. Hogy bármit keresne, azt az utolsó lehetséges helyen kezdje. Szegény ember nagyon szomorú. Úgy érzi, kigúnyolják. Pedig szereti hallgatni a rádiót. Minden reggel. Magyarul. Jobb, mint a tévé. Az csak színes csillogás. Nincs is tévéje. Nem érti a sok idegen beszédet. És a szeme is fáj tole. A sok hegesztéstol lehet. Néha még most is könnyezik éjszaka. Szemüveg kéne. Újságot sem tud olvasni. Nem néz az ablakra. Hátha nem esik, ha nem néz oda. Szemben a koszos falak. Meszelni kellene. Megcsinálná maga, de ahhoz is jó ido kell. Különben nem száradnak a falak. Foltos marad. A fürdoben penészes az egyik sarok. A rossz szigeteléstol lehet. Ráfolyik a tetorol a víz a tömbház oldalára. A rádióban viccet mondanak. Nem érti. Recseg a hangszóró. Ez is az esotol van. Nem igazít a keresogombon. Mire kitisztul a hang, újra zene. Egész nap zene, mintha olyan táncos kedve lenne az embernek. Jó volna, ha valaki becsengetne. Legalább beszélgethetnének. Jobb, mint bámulni a falat. Félhomályban. Nem gyújt villanyt. Iszik egy pohár csapvizet. Eloveszi a kamrából a szalonnát. A sarkocska madárlátta kenyeret. A tegnapról megmaradt, fél fej vöröshagymát. Reggelizik. Nem néz az ablakra. Kinn esik az eso. Még mindig.
Váry O. Péter
A Romániai Magyar Szó Színkép körömnovella-pályázatán elso díjat nyert írás
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.