Március 27. - Színházi világnapKözélet: Sorsjátékok ünnepe

2005. március 26., szombat, Archívum 2003–2007

Kezdő színész koromban Moli?re szerepét osztotta rám a rendező a Botcsinálta doktorhoz általa írt Előjátékban. Két dologra emlékszem, utasításokat adtam Moli?re-ként ,,a darabomban? fellépő színészeknek, és egy elképzelt függöny elképzelt kukucskálóján lestem az előadásra érkező közönséget. Ki tudja, hányszor lestem (lestük egymást félretolva) igazi függöny igazi kukucskálóján évtizedeken keresztül a színházba ,,menekültként érkező? és ,,menedéket kereső? (Arthur Miller) emberek arcát? És lestük előadás végén is. Ahogy levette a néző a szemüvegét, ahogy táskája után nyúlt, vagy rámosolygott szomszédjára, abból tudtuk meg, hogy aznap megtörtént-e a csoda?
Sok-sok évvel ezelőtt játsztuk Reginald Rose Tizenkét dühös ember címû alkotását, amely egy szobába összezárt tizenkét esküdt lelkiismereti drámája. Miután a tárgyaláson elhangzottakat végighallgatják, egy fiatalember sorsáról kell dönteniük. Csak akkor mondható bûnösnek a vádlott, ha mind a tizenkettő annak tartja. Ott ül összezárva egy szobában mûveltség, társadalmi helyzet, kor, vallás, gondolkodás szempontjából tizenkét különböző sorsú, tizenkétféle lelki rugóra ,,járó? ember. És a tizenkét esküdtet játszó, mûveltség, társadalmi helyzet, kor, vallás, gondolkodás szempontjából tizenkétféle lelki rugóra ,,járó?, egymást vonzó-taszító öntörvényû színészsors...
Az elnök föltette a kérdést: Bûnös-e a fiatalember? (Ekkor eredt el az eső.)
- Egyes! - Bûnös. - Kettes! - Bûnös? Így ment a nyolcas számú esküdt megszólalásáig. Nem bûnös - hangzott el ekkor. Általános megütközés.
Volt, aki sportmérkőzésre sietett, a másikat otthon várták, az ügynöknek fontos megbeszélése volt valahol? Sietett ki ezért, ki azért, túl akartak esni a döntésen. Újra kellett tárgyalni az eseményeket az újabb szavazás előtt. Aztán már kettő mondta, hogy ,,nem bûnös?. A hangulat egyre zaklatottabb lett. Kezdtek egymásnak feszülni az indulatok, s a vita hevében felbukkantak érvek a fiú ártatlansága mellett. Mûködésbe lépett tizenkét más-más időre mûködő lelki rugó, és egymás után hangzott el, hogy ,,nem bûnös!? - amíg a fiú bûnössége mellett legmegszállottabban érvelő hármas számú esküdt is megtört. Térdre borulva társai előtt szakadt fel belőle a fájdalmas vallomás: fia sértette meg kegyetlenül, és őt akarta ,,büntetni? az idegen fiúban.
Nem bûnös - mondta zokogva. Az esküdtek szótlanul álltak fel a helyükről. Elállt az eső - mondta az elnök. Elindult mindenki a maga dolgára. Már senki nem sietett?
A legfontosabb már megtörtént. A lelkekben. Egyetlen emberben szólalt meg a lelkiismeret, és ez elég volt, hogy tizenegy másik ember lelkéről lepattogjon a közömbösség rozsdája. Csak ennyi kellett egy emberélet megmentéséhez. Tizenkét esküdt lelkében állt helyre a rend.
És tizenkét esküdtet játszó, egymást vonzó-taszító komédiás borult a színfalak mögött egymás nyakába, mint egy összetartó, nagy család.
És aznap este, ha valahol egy apa végre leült a fiával felnőttként beszélni, ha valahol egy főnök úgy döntött, hogy másnap ad még egy esélyt a beosztottjának, ha valaki bekopogtatott váratlanul egy magányos szomszédhoz, az a valaki, ki tudja, lehet, hogy akkor este ott ült a nézőtéren.
Aki azt hiszi, hogy mindez egy bolond komédiás locsogása, annak az elmondottak igazát tanúsíthatja a volt esküdtek szerepeit játszó színészek egész sora: Dobos Imre a Nagyváradi Szigligeti Ede Színházban, Csergőffy László a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban, Bálint Péter valamelyik magyarországi színházban, és itt, Sepsiszentgyörgyön a Tamási Áron Színházban: Kőmûves Minya, Darvas Laci és az első kételkedő, ,,nem bûnöst? kimondó, nyolcas számú esküdt, Nemes Levente. És tanúskodunk azok helyett is, akik örökre kiléptek az esküdtek sorából, a fiatalon elhunyt Győri Bandi, az elnököt játszó Fekete Gyula, a színészi pályájuk legigazabb alakításaival ebben az előadásban a közönséget megajándékozó Berkó György és Völgyesi János helyett is. És a hármas számú esküdtet játszó Zsoldos Árpád helyett, aki örökre magával vitte egy megrázó alakítás titkait.
Mostanában nem leskelődünk a kukucskálónál. Mert nincs. Mert függöny sincs. Illetve egyre ritkábban van. De hagyjuk a tréfát. A percenként megújuló, legelevenebb, legközvetlenebb mûvészet, a színjáték mûvészete a kísérletezés kockázatvállalása nélkül elpusztulna. És ez így van rendjén. És ha egy előadás hagyományos, ha jó minőségû, az úgy van rendjén. De egy évben egyszer, március 27-én, a színházi világnapon, amikor mindenütt a boldogság gyermekkorát, a játékot ünneplik, én azt kívánom, hogy egy évben legalább egyszer élje meg a néző és a színész azt a semmivel össze nem hasonlítható élményt, amit a Tizenkét dühös ember előadásán éltünk át. Mintha a játék úgy mosta volna ki lelkünkből a félelmet, rossz szándékot, kétségbeesést, ahogyan a nyári eső frissíti fel a természetet.
Ezután az ember az újrafelfedezés izgató érzésével csodálkozik rá az emberre, és fedezi fel újra a sorstársat. Tanúsíthatja ezt a valamikori négyes esküdt szerepét játszó
László Károly
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép