Diákhúsvét, A kovakő különkiadása: Látszatünnep

2005. március 26., szombat, Archívum 2003–2007

Én kis kertészlegény vagyok, virágokot locsolgatok - indultam útnak nagy erőbevetéssel. Még nem tudtam, miért és hova ezen a tavaszi napon, de mentem, mert tetszett. Mindenki mosolygott, dicsért, mintha soha nem hallották volna mástól e verset, de jólesett. Aztán jött a sok tojás. Néha öcsémmel száznál is többet kaptunk. Na, meg hát a sok kalács. Igazából hazudtam, mert mindenhol azt mondtam, már tele vagyok, és azért nem fogyasztok kalácsot, az igazság pedig, hogy nem szerettem. De jó volt válogatni a sok édesség között. Mindenhol más volt. Néztem, hogy a bácsik más italt isznak, mint mi, gyerekek, és haragudtam, hogy jobbat kapnak. Aztán rájöttem, nem is kapnak jobbat, á, dehogy.
Mindig váratlanul ért az ünnep. Azon kaptam magam, hogy amikor felébredtem, a nővérem meglocsolt, ilyenkor tudtam, húsvét van. Haragudtam a nővéremre, amiért így megszégyenített.
Aztán nőttem egyarasznyit, és már legalább három nappal az ünnep előtt tudtam, hogy kell menni locsolni. Fura volt. Megírtam a névsort gondosan, bántam, hogy milyen rövid, pedig mindig volt legalább hatvan név rajta. De soha nem tartott a locsolkodás öt óra utánig, akkor.
A szüleim ragaszkodtak ahhoz, hogy az egész rokonságot meglocsoljuk. Lassan én is megszoktam. Az idősebb rokon nénik megcsípték az arcomat, a bácsik barackot adtak a fejemre, és nekem úgy fájt mindkettő, de jópofizni kellett. Aztán jöttek, s mondták: hogy megnőtt a gyermek, már óvodás?, nem lesz magas?, a jég hátán is meg fog élni, hogy ellustult mostanában, alig hatéves, és már olvas? Majd a zsebembe dugtak valami aprót, de ezért ezt a sok mindent ki kellett állnom. És olyan büszkék voltak arra, hogy adtak pénzt, mintha a legszebb játékot adták volna.
Gyereknek nem kell pénz. Én nem azért járok locsolni. Ez az ócska szokás elvette a hangulatát az ünnepnek.
Aztán nőttem, és egészen más lett a húsvét. Már tudom, hogy mikor lesz a következő, rövidebbek lettek az évek, nincs az a ködös gyerekkor. Azt kapok én is locsolás után, amit a bácsik, nem gyûjtök tojást, nem locsolok kölnivel. Ilyenkor nem megyek templomba, nem írok névsort. Mindig éjjelbe nyúlik a locsolkodás. Nem érzem magaménak az ünnepet, nem tanulok dédnagymamámmal, nagymamámmal verset, és a mondókám csak annyi: kellemes ünnepeket! Nem vagyok vidám, nem apummal megyünk locsolni, nem játszik velem senki, és csak a megszokott sablonduma mindenhol. Nem ismernek meg a rokonok, mert megnőtt a hajam, nem mondják, hogy de megnőttél, a te versed a legszebb. Mindenki részeg, és nincs semmi. Pedig régen szerettem, és talán most is, csak másképp kellene néznem.
Zsigmond József
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép