Nemzet-nemzetiség: Megszólalnak az igénylők

2005. március 30., szerda, Archívum 2003–2007

,,A kettős állampolgárságról szóló sikertelen népszavazás után bárhol jártunk a velünk szomszédos országokban, lépten-nyomon elkeseredést tapasztaltunk. Tudomásunkra jutott, hogy nincs ez másként a világ többi részén sem, ahol magyar testvéreink élnek. Ezért elhatároztuk, hogy elsőként Magyarországon tiszteletbeli polgári címet adományozunk mindazoknak a határon túli magyaroknak, akik erre igényt tartanak. Akadnak jelentkezők Amerikából, Izraelből, Nyugat-Európából, Ausztráliából, de a legtöbben a Kárpát-medencéből. Példánkat Esztergomban és információink szerint más anyaországi településeinken is követni akarják. Azok az önkormányzatok szintén kiállnak a magyarság virtuális egységének megteremtése mellett.?
(Dr. Lázár János polgármester)
Örömmel hallottam a hírt, hogy ha jelképesen is, de minket is befogad valaki. Nem is kell nekünk több ennél a jelképnél. Amikor a magyar igazolványt kértük, akkor is nagy volt az ijedelem, hogy mind kiköltözünk, de a legtöbb erdélyi magyarnak nem azért kell, hogy munkát vállaljon, hanem azért, hogy legyen a fiókjában a többi irata mellett, vagy ahogy egy nyolcvanéves, féllábú székely bácsi mondta: azért, hogy a koporsómra szegezzék rá, mikor meghaltam.
Az állampolgárságról sem kellett volna nekünk több, mint egy igazolás, ami esetleg bekeretezve ott lenne a falon, hogy mindenki lássa: nekünk két hazánk van. Hisz hazátlanok - bozgorok - voltunk eleget.
Mi nem akarunk menni, hisz ha nehéz is itt magyarnak lenni, mert Wass Albert szerint: ,,Magyarnak lenni annyit jelent, emberek, mint kétszer annyit dolgozni, mint más. Okosabbnak lenni, jobbnak lenni, tisztességesebbnek lenni, mint más? - de mi vállaljuk ezt a nehézséget, és hisszük, hogy itt mindenki igaz magyar akar lenni, könnyezve énekeljük a Himnusz sorait, vagy örömmel fogadunk minden magyar testvért, még akkor is, ha csak itt mutatja magát testvérnek, otthon pedig csak mostoha.
Örömmel fogadnám családtagjaimmal együtt a felajánlott díszpolgárságot, ha megtisztelnek vele, és cserébe szeretném, ha minél több hódmezővásárhelyi testvér vendégként jönne, és ellenőrizné, hogy ott van-e keretben ez a dokumentum. (Szováta községe talán csalogató - 16 km -, és szállást is, falusi környezetben, szívesen biztosítunk.)
Adataink: Demeter Zoltán, szül. 1952. szept. 7., Nagyborosnyó, Kovászna megye; Demeter Gyöngyvér, szül. 1955. ápr. 25. Mezőbánd, Maros megye; Demeter Zoltán, szül. 1984. ápr. 6., Erdőszentgyörgy, Maros megye. Mindhármunk lakcíme: Havadtő 27. szám, Maros megye. (547241 Viforoasa, nr. 27, jud. Mure?, RO).
Igazán megható az a döntésük, hogy minden határon kívüli magyar, amennyiben igényli, megkaphatja városuk tiszteletbeli polgári címét. Büszke lennék, ha én is az Önök tiszteletbeli polgára lehetnék, mert ezzel a határozatukkal valóban enyhítették azt a csalódást, amit a népszavazás okozott. Jólesik arra gondolni, hogy a szomszédban testvéreink élnek, és ők is tudják ezt. Annál is meghatóbb határozatuk, mert magyarországi ismerőseim közül sokan még szavazni sem mentek el, úgymond ,,nem értették? a kérdést.
Adataim: Burány Julianna, 24400 Zenta, V. Karadzica utca 2. sz. Nyugalmazott magyartanárnő vagyok. Három, egyetemet végzett gyerekem van, három unokám. Mindannyian magyarok vagyunk.
Trianon óta a kilencvenes évek elejéig nemzetünknek nem sok alkalma volt kezébe venni sorsának irányítását. Szerintem 2004. december ötödike az összmagyarság számára jelentős fordulat lehetett volna, ha azt Gyurcsány úr és követői felelőtlenül el nem játsszák. Nekünk, ma élő öntudatos magyaroknak ez nagyon fáj, talán még jobban, mint Trianon, hisz azt csak történelmi tényként ismerjük, és ,,csak? a következményeit viseljük.
Sokan úgy érezzük, hogy megfeledkeztek rólunk. Én is, családom is azt érezzük, hogy a felelős magyar politikusok egy része megfeledkezett rólunk, meg az édesapámról is, aki a második világháborút a keleti fronton fejezte be, és a többéves fogság után nem a Magyar Hazába térhetett vissza, hanem szülőfalujába, Kanizsára, ami akkor, mint ahogy most is, Szerbiához tartozott. Mindezek ellenére mi itt, a Délvidéken kitartással viseljük sorsunkat, büszkék vagyunk Nobel-díjas nemzettársainkra, olimpikonjainkra, a Don-kanyar hőseire és minden olyan magyarra, akinek neve aranybetûkkel íratott a Magyar Történelem Könyvébe. Tisztelt uraim, az önök nevei is ide tartoznak.
Koncz Rudolf, Szabadka
Handra Demeterné 60 éves, csernátoni székely település lakója vagyok, és ahogy könnyek között olvastam ezt a lehetőséget, azonnal tollat ragadtam, mivel az elektronikus csodamasinákhoz nem értek. Itt mi egy csodálatos, már európai hírû tájmúzeumot rendeztünk, itt próbáljuk megőrizni régi értékeinket és lassan fogyó magyarságunkat.
Sajnos, nekünk már csak ennyi maradt az után a szégyenletes, döbbenetes december 5. után. Reméljük és hisszük, hogy ez a Gyurcsány, Hiller, Lendvai név bekerül a magyar történelembe, és ha vannak gyerekeik, ők is szégyellni fogják szüleik ezen tettét. Nagyon sok együtt érző szép levelet kaptunk az óhazából kitartásra buzdítva, de 85 éve ezt tesszük, abból itt nincs hiány. Hódmezővásárhely magyar tanácsa nem csak buzdít-vigasztal, hanem egy olyan felemelő lehetőséget ajánl nekünk, amit mi, hatvanévesek aligha kaphatnánk már meg. Hálás szívvel köszönjük, a jó Isten áldását kérve munkájukra és azokra a hódmezővásárhelyi emberekre, akik elfogadtak minket. A családom tizenhárom tagú, és ennyi névre szeretném kérni meglepetésként a díszpolgárságot nekik.
Handra Demeter, 1942, Matild, 1946, Tamás, 1976, Árpád, 1967, Ildikó, 1971, Norbert, 1991, Menyhárt Gáspár, 1971, Zsuzsa, 1972, István, 1995, Anna, 2001, Kovács László, 1966, Gabriella, 1970, Rebeka, 1991.
Köszönjük! Köszönjük! Tg. Secuiesc - Kézdivásárhely, Románia, Str. Stadion 7, bl. 9, sc. A, ap. 1. Csernáton, Jud. Covasna - Kovászna megye, nr. 548. sz., cod 4067.
A magyarországi népszavazást nagy figyelemmel kísértük, nem azért, hogy netán lerohanjuk és kiegyük az ún. anyaországot, mint egy horda, hanem erkölcsi elégtételt vártunk mindenért. Nekünk nem kellett magyar igazolvány sem, mert itt, Szlovákiában olyanok tolakodtak a legelején, akik a gyermekeiket nem magyar iskolába íratták, az egykori személyazonosságijukban az első oldalon nemzetiségükre szlovákot írattak. Nem kell az utazási kedvezmény sem, rám ne nézzenek ferde szemmel Magyarországon! Nem a magyar igazolvány jelenti számunkra magyarságunkat! Nem akarunk kitelepülni sem - a kitelepítést megérték eleink rendőri kísérettel -, irány Magyarország és Csehország! Rokonságunk nagy része ma is Magyarországon él - odatelepítették őket kényszerrel, mindenüktől megfosztva, megalázva.
Esztergomi szomszédaink szemlesütve jöttek a szavazás után: ne haragudjatok, mi nem ezt akartuk! Tudjuk, nincs is semmi gond.
Legyen Hódmezővásárhely a világ legnagyobb magyar városa! Ezúttal kérelmezzük a tiszteletbeli polgár címet!
Jakab Lilla, Párkány, Attila, Gábor, Mónika, Krisztián, Gábor, Ilona
Mindannyian éreztük, ha nem is akartuk tudomásul venni, hogy a mi nagy családunk, nemzetünk beteg. December 5. szétválasztotta az egészséges és a beteg részeket. Nem hittem a szememnek, amikor a televízióban láttam, hogy a kormánypártok képviselői győzelemről beszéltek. Kit győztek le? A saját népüket! Ezzel a győzelemmel örök szégyent hoztak önmagukra. Legyőztek engem és a magyar testvéreimet, akiket a balsors régen tép. Minden erkölcsi felelősség az uszító, riogató karmesteré, a kormányé. Széchenyi István nem a vagyonért érdemelte ki A legnagyobb magyar címet. ?seink adójukkal és munkájukkal Budapesten parlamentet építettek, egy csodaszép parlamentet, melyben most őket legyőzték és elutasítják. Anya legyőzte szeretetre vágyó gyermekét.
A decemberi népszavazás után mi, külhoni magyarok feltettük a kérdést: Kinek kellünk mi? Bízzunk abban, hogy kellünk Istennek, egymásnak, még sokaknak és hódmezővásárhelyi testvéreinknek is. Isten áldja meg nemzetünket!
Ing. Nagy János, Zatonska, 16. 9000 Malinovo - Éberhard, Szlovákia
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép