Jól emlékszem, kilencvenhét októberének egyik délutánján volt, ott ültünk a verandán, s a régmúltról beszélgettünk Barót szülöttével, Kaposvár sebész főorvosával, dr. Bodosi Mihállyal, aki Európában elsőként ugrotta át a kétméteres magasságot, akit ott volt a harminchatos berlini olimpián. Hosszan maga elé nézett, míg emlékei között kutatott, keresett, s egyszer csak megszólalt: - Két méter? Istenem, de régen volt? A pécsi Szent Mór Kollégium pályaavatóján történt, amikor ötös csapatverseny keretében világcsúcsot akartunk javítani. Ezen a versenyen ugrottam át a kétméteres magasságot - elsőként Európában.
Aztán újra hosszú hallgatásba merült, s amikor megint megtörte a csendet, szülővárosáról, Barótról érdeklődött: - Mi hír van otthon, a bányászvárosban? Nehéz-e az élet, a megélhetés?? Bizony rég volt, amikor otthon jártam? Korán elkerültem Erdővidékről, sok emlékem nem köt oda, gondolatban mégis oly gyakran hazajárok.
Rám nézett, hogy vajon látom-e benedvesedett szemeit, majd így folytatta: - Tudom, most ezt a kérdést fontolgatod: mit jelent számomra e szó: Barót? Nos, elmondom: a szülővárost, ahol testvérem, András él, ma is a szülőházban. Különös nosztalgia érzése fog el, valahányszor hallom a nevét. Szeretem az itt élő emberek ízes beszédét, gondolkodásmódját, nagyra értékelem kitartásukat, identitásukhoz való ragaszkodásukat, s csodálom hatalmas optimizmusukat.
Minden évben, amikor Kaposváron jártam, felkerestem Misi bácsit, mert tudtam, várja a hazai, a baróti híreket. Felkerestem, hogy erőt merítsek hatalmas munkaerejéből, mert dr. Bodosi Mihály nyugdíjasként is sokat dolgozott, könyvet írt a kaposvári kórházról, emlékeit vetette papírra Somogy megye atlétikai életéről, melyet éveken át irányított?
A napokban az a toll, melynek még oly sokat kellett volna a papíron megörökítenie, váratlanul kiesett a fáradhatatlannak tûnő kézből, mely erőtlenül lehanyatlott. A szív, mely egykor a magasban szárnyalt, kilencvenhat évi szolgálat után utolsót dobbant. A bajnok, Európa Ikarosza a hallgatás örök birodalmába vonult - március 29-én kísérték utolsó útjára a kaposvári temetőbe -, hogy kipihenje hosszú és gazdag élete fáradalmait.
Dr. Bodosi Mihály, egyszerûbben Misi bácsi, pihenj békében.
Emléked örökké őrizve mondjuk, legyen áldott a föld, melyben pihensz.
Á. K.
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.