Számos vélemény megfogalmazódott az elmúlt hetekben a kisebbségi törvénytervezettel kapcsolatosan, de a megszólalók többnyire elbeszéltek egymás mellett. Az RMDSZ szószólói elsősorban az érdemeket igyekeztek hangsúlyozni, az ,,ellentábor? a hibákra, hiányosságokra, a diszkriminatív elemekre koncentrált. Felvetéseikre érdemi válasz nem érkezett, ám vádaskodó, gunyoros megjegyzések gyakran elhangzottak. ,,Kerettörvény - érveltek a törvényalkotók -, ezután kell feltölteni tartalommal.?
A diszkriminatívnak bélyegzett elemekhez nem az RMDSZ, hanem a nem magyar kisebbségek képviselői ragaszkodnak, a mindenben döntő reprezentatív szerep pedig megilleti azokat, akik bekerültek a parlamentbe, a majdani választásokat a ,,kormánypártnak kell megszerveznie? - mondotta a Duna Televízióban Márton Árpád.
Jó vagy rossz a kisebbségi törvény? Aki feltétel nélkül hisz az RMDSZ-ben, az elfogadja, hogy jó. Aki kétkedik, az könnyen nemzetárulóvá válhat, a legutóbbi SZKT-n ez is elhangzott. A Markó Béla által ígért nemzeti konzultáció elmaradt, pedig ezt még múlt héten is kérték az egyházak, a civil társadalom képviselői. A szûk, RMDSZ-körökben lefolytatott beszélgetéseket nem tekinthetjük annak, a figyelembe nem vett véleményeket sem. A szövetségi elnök legutóbbi nyilatkozatai pedig arra intenek: a magyar-magyar vita ideje lejárt, a romániai magyarságnak egy emberként kell kiállnia a törvénytervezet mellett, hisz el kell fogadtatni a román politikummal. ,,A harc neheze még hátravan? - fogalmaz Markó, és lezártnak tekinti a belső párbeszédet, immár sokadszor a ,,nagy közös ellenség?-képpel igyekszik megteremteni az összmagyar konszenzust.
*
Mégis, milyen a kisebbségi törvénytervezet legújabb változata? Jobb-e, mint az eredeti, lenne-e szükség lényegi kiegészítésekre? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ Toró T. Tibor RMDSZ-es képviselővel beszélgetve. ? volt az egyetlen az SZKT-n, aki érdemi kifogásokat, javaslatokat fogalmazott meg.
- Érdemben nem módosult a törvény, egyetlen fejezet javult jelentősen, az oktatásra vonatkozó. A kisebbségi jogterületek megfogalmazásával foglalkozó fejezet eredeti változatában elég gyatrára sikeredett az oktatásról szóló rész, a beérkezett sok indítvány alapján ez feljavult, bár úgy gondolom, ezen is lehetne még dolgozni. Elsősorban az egyházak szerepét kellene hangsúlyosabbá tenni, nagyon komoly társadalomépítő funkciót töltenek be, és politikai logika szerint is az egyház a legfontosabb mozgósító intézmény. Tehát ha egy politikai szervezet a választásokon jó eredményeket akar elérni, illő még ilyen jogi keretek közt is rendeznie az egyházakkal való kapcsolatát.
- A változtatások részben rendezték a kifogásolt diszkriminatív kitételeket. Elegendő ez, vagy több engedményre lenne szükség? Van-e remény a további módosításokra?
- Ami a teljes koncepciót illeti, lényegében nem változott, bár számos jel mutat arra, hogy a reprezentativitást és a diszkriminációt illető kifogásokat rendezni fogja a parlament, vagy akár már a kormány is a mostani véleményezés során. Hat miniszternek, köztük az igazságügyinek, ellenjegyeznie kell a jogszabályt, ahogy én a miniszter asszonyt ismerem, jelenlegi formájában nem engedi át. Alkotmányellenes kitételek szerepelnek benne, és olyanok is, melyeket a mindenki által tisztelt Velencei Bizottság kifogásolt. Ami még biztatóbb, Asztalos Csaba, a Diszkriminációellenes Tanács elnöke is elég markáns, az RMDSZ fősodrától eltérő véleményt fogalmazott meg. Mindezt biztatónak látom, és úgy gondolom, bár teljes esélyegyenlőségről nem beszélhetünk, lehetőséget teremt az alternatív szervezeteknek, hogy megkapaszkodjanak a politikai pályán. Jelenleg erre nincs lehetőség, és az a politikai szervezet, amely fölött nincs kontroll, előbb-utóbb kisiklik valamerre. Márpedig jelenleg az RMDSZ fölött semmilyen ellenőrzés nem mûködik.
- A törvénytervezet nagy erényének tekintik, hogy meghatározza a kulturális autonómiát. Ennél a cikkelynél az ön javaslatait is figyelembe vették.
- Márton Árpád képviselő, számomra teljesen meglepő módon, elfogadta azt a definíciót, amelyet én adtam a kulturális autonómiának. Sajnos, az ezt követő paragrafusok felülírják ezt a meghatározást. A kulturális autonómia lényege, hogy az állam a jelenlegi állami intézményeknél, hatóságoknál leledző bizonyos közjogosítványokat, egy közösség identitását közvetlenül érintő - oktatási, mûvelődési, tömegtájékoztatási, nyelvhasználati - döntési jogköröket, jogosítványokat áttelepít a külön erre a célra létrehozott, a kisebbség tagjai által általános és szabadon megválasztott testületekre. Ez definícióként ebben a formában került be, de a következő paragrafusok a felsorolt jogosítványokat nem közvetlenül a megválasztott hatóság hatáskörébe utalják, hanem a legitim és reprezentatív kisebbségi szervezet, a romániai magyarság esetében az RMDSZ hatáskörébe. Ez a szervezet dönthet - de nem kötelező megtennie -, hogy létrehoz autonómiatanácsot. Úgy gondolom, ez is fennakad a szûrőn, hisz jogi ellentmondást tartalmaz. Belső demokráciadeficites jellege van, mert a jelenlegi parlamenti képviselettel rendelkező szervezetnek adja meg a reprezentativitási jogokat. Ez nem segíti a versenyszellemet, a minőséget.
- Mit tart a jogszabály legnagyobb hiányosságának? Igaz az az állítás, hogy nem megalapozza, de veszélybe sodorja a székelyföldi területi autonómiát?
- Ami számomra a legfájdalmasabb, hogy amikor az Európa Parlament az önkormányzatiság, a szubszidiaritás elvét emlegeti, pont a romániai magyar kisebbséggel összefüggésben, akkor mi úgy teszünk le egy tervezetet, hogy a szubszidiaritás elvét ügyesen félreseperjük, az autonómiatanácsokat nem akarjuk levinni a települések szintjére, márpedig a problémák nagy része ott adódik, és ott is kell megoldani. Erre javaslatot tettem, és egy reprezentativitási kritériumot is megfogalmaztam, hogy azokon a településeken, ahol egy bizonyos százalékot elér az illető nemzeti kisebbség számaránya, hozzanak létre települési autonómiatanácsot. Úgy gondolom, minden feltétel adott erre, a román politikusok közt sem találkoztam senkivel, aki ezt ellenezné, aki ebben veszélyforrást látna. Úgy érzem, túlzott öncenzúráról van szó, a mi szakértőink, tervezőink nem vitték ezt be, mert úgy vélték, a többség el fogja utasítani. Nem tartom jó dolognak azt sem, hogy meg sem kíséreljük kimondani, de legalább körülírni a sajátos jogállású települési önkormányzatokat. Amikor egy kisebbség többségben van, jól meghatározható lenne a sajátos státus. Ez nem jelent sem többet, sem kevesebbet, mint hogy egy települési önkormányzat a közigazgatási törvényben foglalt jogosítványokon túl a nyelvhasználati jogosítványokat is megkapná. Az illető kisebbség nyelve egyenértékû lenne a többségi nyelvvel az élet minden területén. Ráadásul a Székelyföldön ez többé-kevésbé gyakorlat is, bár adódnak még gondok. A szubszidiaritás elve adhatott volna támpontot arra, hogy legalább a fogalmat bevigyük a törvénybe, és olyan haszna is lett volna, hogy a tömbmagyar vidékeken ezeknek a testületeknek lehetett volna odarendelni a kulturális autonómia jogosítványait. A jelenlegi változat szerint visszás helyzet alakul majd ki. Sepsiszentgyörgyön például mûködik majd egy jelentős hatáskörrel bíró megyei önkormányzat, egy jogosítványokkal rendesen felruházott városi önkormányzat, és létrehoznak majd egy kulturális autonómiatanácsot, amit a székely emberek nem tudnak majd komolyan venni, hisz a jogosítványai gyengék lesznek a megyéhez vagy a városhoz viszonyítva. Ráadásul presztízsharcok indulnak be. Ez magát az autonómia fogalmát járatja le a Székelyföldön. A székely emberek egy keményebb autonómiaformát akarnak, a területi autonómiát. A kulturális autonómiát eleve gyanakvással nézik. Ez a törvénytervezet azt a tudatot erősíti majd, hogy nem az autonómia a megoldás. Ilyen szempontból látom politikailag és később közéleti szempontból is veszélyesnek ezt a részt.
- A román pártokkal folytatott egyeztetések során a törvény tovább csonkulhat. Ön szerint mennyit szabad még engedni a jelenlegi formából?
- Nehéz most megfogalmazni, mi az a minimálcsomag, amelynél, még ha rossz szívvel is, de azt mondjuk, érdemes elfogadni a törvényt. Én nem annyira a sokat emlegetett kezdeti definíciókat tartanám fontosnak, hisz hiába jelentjük ki, hogy a nemzeti kisebbségek államalkotó tényezők, ha ennek nem lesz közigazgatási tartalma. Úgy gondolom, érdemes egy ilyen törvényt elfogadni, ha a kulturális autonómia intézményét, jogosítványait megteremtjük általa. Még akkor is, ha vékonyak ezek a jogosítványok, ha nem írjuk körbe pontosan a mûködését, ha továbbra is fenntartja a monopolhelyzetet. Fontos, mert precedenst teremthetünk arra, hogy az állami intézmények jogosítványait áttelepítsük egy általunk létrehozott intézményrendszerbe. Ez valóban áttörésnek tekinthető, de el lehet rontani az alkalmazásnál. Mindez azonban nem ment fel minket az alól, hogy maximálisan kihasználjuk a helyzetünket. Köztudott, nélkülünk nem mûködhet a kormánykoalíció, az EU-csatlakozás itt a küszöbön, és az Európai Parlament által megfogalmazott védzáradékban tételesen szerepel a romániai magyarság jogainak bővítése.
*
Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke:
- Elvárom, hogy a kormány elküldje a Diszkriminációellenes Tanácshoz a kisebbségi törvénytervezetet. Ezt a tanács mûködését szabályozó törvény is előírja. A kisebbségi szervezetek választásokon, politikai versenyben való részvételével kapcsolatban követni fogjuk az EU és a Velencei Bizottság ajánlásait. Ez nem azt jelenti, hogy ez a kisebbségi törvény nem jó törvény, de meg kell vizsgálnunk, megfelelnek-e az esélyegyenlőség elvének a törvény bizonyos kritériumai. Két kérdésről van szó, az egyik: kötelezőek-e ezek a kritériumok a parlamenti szervezetek számára is; úgy értettem, ez a különbségtétel eltûnt. A másik kérdés: vizsgálnunk kell, miként szabályozzák a területi leosztásnál az aláírásgyûjtést. Tudtommal Bukarestben nem lesz kötelező a kisebbségi szervezetek számára az aláírásgyûjtés. Szerintem ezekkel az enyhítésekkel a diszkriminációs tanács véleményezése is kedvező lesz.
A reprezentativitás kérdéséről egyelőre nem nyilatkoznék, még elemezni kell. Heten vagyunk a tanácsban, nem csak az én véleményem számít. Lehet, megalapozott az emiatti aggodalom, lehet, nem. A kisebbségi törvény komplexebb véleményezést igényel, és ez időbe telik.
*
Markó Béla szombaton az SZKT után igen szûkszavúan nyilatkozott. Arra a kérdésre, hogy milyen autonómiaformákat képvisel az RMDSZ, válasza rövid volt és sokatmondó: ,,Az RMDSZ minden olyan autonómiaformát fontosnak tart, amely szükséges az erdélyi magyarság számára. A kulturális autonómiát és a közigazgatási autonómiát egyaránt. Ha ezt a kisebbségi törvényt el tudjuk fogadtatni, a kulturális autonómiát ebben a négyéves ciklusban megvalósíthatónak látjuk. A közigazgatási-területi autonómiának, egy erőteljes decentralizációval, ebben az időszakban az alapjait tudjuk megteremteni.?
Farkas Réka