Alig két hónapja a sepsiszentgyörgyi villanymotorgyár gondjai kapcsán végveszélyről szóltunk.
Ma már tény, hogy a gépgyártás utolsó háromszéki fellegvára feltartotta a kezét, s ezen a tényen az sem változtat sokat, hogy hivatalosan, jogszerûen törvényes átszervezési folyamatról beszélnek az illetékesek. Az előpataki villában titokban vagy félhivatalosan tárgyalgató magyar tulajdonosok és gyárvezetők ugyanis - jó kapitalista módjára - mondogathatják a kilencszáz, utcára került alkalmazottnak, hogy a piacgazdaság kegyetlen versenye, a nyersanyagárak robbanása, a magas alkalmazotti létszám vagy éppen az elmaradt technológia tette fizetésképtelenné a részvénytársaságot és vele együtt a színlelt önállósággal felruházott kft.-ket. Azon is elcseveghetnek, hogy mi lesz a ,,befektetett tőkével?, amiről egyébként sokan állítják, hogy nem is vala, s ha igen, akkor aprópénzen vásárolták fel megfelelő brókerközvetítéssel a részvényeket, a hazai befektetőtársaság pedig - amellyel állítólag nem tudtak közös nevezőre jutni - ingyen kapott harmincszázaléknyi részvényt az egykori állami vagyonkezelőtől, majd szintén aprópénzen gyarapította tulajdonrészét.
Okokat keresni és találni manapság korántsem nehéz dolog. De mi lesz az emberekkel? És nem csak azzal a kilencszázzal, hanem az évtizedek óta becsületes szakmunkára épített családi egzisztenciákkal? Mi lesz a jobbára épp egyetemistakorú gyermekek továbbtanulásával (leendő munkavállalásukról nem is beszélve), mi lesz az egyéni fûtőrendszerek kölcsönével, mi lesz a betevő falattal, a minőségi emberi léthez aligha méltó tömbházlakás fenntartásával? Mi lesz a munkára épített élet értelmével?
A következmények pedig még tovább gyûrûznek. Mert mi lesz azzal a várossal, ahol csupán e csődeljárás elindításával csaknem megduplázódik a jegyzett munkanélküliek száma, ahol a munkaerő-hivatal a legszámosabb egykori alkalmazottat ,,foglalkoztat?, illetve részesít éhbérnyi segélyben? És mi lesz azzal a vidékkel, ahol a termelőipar tulajdonképpen meghatározhatatlan mértékig zsugorodott (s ki tudja, mikor lesz vége a leépülésnek), ahol a termelőkapacitások java része - általában privatizáció címszó alatt - a szemünk előtt jutott ebek és ügyeskedők harmincadjára, ahol a könnyûipari bérmunka kivételével fehér hollónak számít a többszázas létszámot mûködtető ipari létesítmény vagy az ígéretesen fejlődő nagyobb vállalkozás?
Évek hosszú során ,,az átmenet nehézségeire? hivatkozva mutatták az ajtót a bérből és fizetésből élők ezreinek, aztán a háromszéki nadrágvölgy víziója festett szivárványt az asszonyi munkaerőnek. De jöttek (s ha jól körülnézünk, még mindig pozícióban vannak) ,,gazdasági stratégák? meg ,,prioritásgyárosok?, akik eszem-iszomokkal megfûszerezett konferenciák, kiállítások egész során vetítették falra (és a mindennapoktól elfáradt agyakba) a jövőt: a szolgáltatások, a turizmus fejlesztése lészen Háromszék, de egész Székelyföld ,,mentőöve?. Na meg az unió, ahonnan dől a pénz, ha pályázunk, s lészen út meg jólét. S jöttek a vállalkozásfejlesztés, a vidékfejlesztés, a régiók megannyi víziójával. Legújabban pedig az észak-erdélyi autópálya nagy terve lengi be a jövőt, azé a ,,mentőövé?, amit még el sem kezdtek építeni, máris hiányzik belőle másfél száz millió euró.
A munkavállalók tízezreivel azonban senki nem törődött. ?k kitartással, ragaszkodással, napi nyolc órával, időnkénti túlórázással küszködve, de hét végi kertészkedéssel, az apai örökségen folytatott kényszergazdálkodással is pótolva a vékonyka bért, igyekeztek fenntartani a létet, megélni saját munkájukból. De veszítettek, s holnap-holnapután a lakatosok, marók és szerszámkészítők a spanyol eperszedők hadát gyarapítják. Hazaküldött pénzükkel pedig az ország makrogazdasági mutatóit.
S velük veszítünk mindannyian, teret és reményt, jövőt és hitet.
Ferencz Csaba
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.