
Nem áprilisi tréfa, de nem ám, hanem sokkal inkább elszomorító a látvány! Néhány volt vagy jelen pillanatban is mûködő sportbázisunk ezzel az ,,arccal? fogadja az arra látogatókat.
A Kisstadion kapuja tágra nyitva, öltözői fölött a pusztító tûz nyomai még mindig látszanak, 2000-3000 férőhelyes lelátójának lécezett ülőkéit vandál módra szétverték valakik, a játszótér közvetlen közelében, a lelátó sorai között vastagon áll a szemét, a teraszain kiképzett sétanyokon, a zöldövezetében szerteszét hajigált pillepalackok, megüresedett tasakok hevernek. Mintha nem is a város szívében állna ez a sportlétesítmény (nem is olyan régen még a város gyöngyszeme), hanem kint, a város szélén, ahová hordják a hetvenezres település szemetét, szennyét. Nem, nem érthető, egyszerûen nem értjük, hogy lehet ilyen fertőben, ilyen szeméttelepen játszani - mert minden délután ott játszanak a környék, a negyed gyerekei, ifjai -, hogy nem veszik észre a város gazdái ezt a betegséget is terjesztő gaztelepet? Városi tanácstagok, a városházán dolgozók járnak el naponta a Kisstadion előtt, őket nem zavarja a látvány? Csak azt ne mondják, hogy nem látják? Hogy nem az övék a terület, a létesítmény?? Amíg jó volt, amíg a márciusi megemlékezés többezres tömegét vendégül láthatta, amíg ember elé való volt, addig volt ,,gazdája?, volt bérlője (tele is festette az öltöző falait). Most viszont a szeméttelepnek nincs! Nem hiszem, hogy a városgazdák ne tudnák, kié a létesítmény. Miért nem utasítják a tulajdonost, hogy tartsa tisztán?! És ne rontsa a város képét!
Nem sokkal szebb a látvány - legalábbis madártávlatból nézve - a mûjégpályán. Vásárosbarakknak becézett tákolmányok sora valósággal ránőtt az egykori (mi tagadás, régen láttak mûjeget ezek a barakkok) jégpályát övező palánkra ,,azzal a szent szándékkal, hogy életben tartsák? (nem mi találtuk ki, hanem azok, akik életre hívták az orosz piacot) a jégkorongsportot Sepsiszentgyörgyön? Részletekbe nem bocsátkozunk - erre egy könyv is kevés, nemhogy a négy újságoldal -, maradunk a végeredménnyel: Szentgyörgyön megszûnt az A-osztályos hokicsapat, végelgyengülésben vergődik az ifjúsági. Nincs itt mit szépíteni a jégkorongot, s legújabban a korcsolyasporthoz fûzött (de miért?) tényeket!? Na de ha tetszik a városatyáknak a képről visszapillantó látvány, ha úgy gondolják, hogy ez feltétlenül kell a szép, tiszta, civilizált fedett uszoda és a szabadtéri strand mellé, mert csak így lesz európai ez a városrész, akkor ám legyen. Nem a lap szégyene!
Nem messze a mûjégpályától, a Csíkszereda felé vezető remek bekötőúton fél óra alatt - azért ennyi, mert az ember kíméli saját járgányát, s nem nyomja a gázpedált, mint süket a csengőt - elérhető. Egy futballstadion nyomait őrzi még a rúgófal, a cigányok lakta öltöző? Ma - amint azt a gebe is bizonyítja - legelő, hogy rosszabbat ne mondjunk, még akkor se, ha tudunk.
Ilyen Csíki negyedi legelőhöz hasonló puszta fogad a városi stadionban is, ahol valamikor labdarúgó-edzőpálya volt, a bütüjében pedig egy épülő edzőpálya nyomaira, a lebontott kakasülő maradványaira, na meg házépítéshez szükséges betonelemekre (érdekes, sem ez, sem az nem állt magától újra össze, csak pihennek csendesen, mint a lelátó karéjában tátongó hatalmas lyuk, várva a csodára, esetleg egy ,,józan? áldozatára) lehet bukkanni. Ezt látogatta meg a múlt hét végén a Nemzeti Sportügynökség főnöke és kísérőcsapata, azt mondják, nemes szándékkal: ide akarják építeni az új fedett mûjégpályát, állítólag a Hargita megyei Kurkó János és a város közremûködésével. Hinni merjük, a már évekkel ezelőtt beígért, mûanyag borítású gyeplabdapálya mellé nézték ki a mûjégpálya helyét, és úgy, hogy maradjon tér az új sportcsarnoknak is. És azt is hinni merjük, hogy nem járunk úgy a mûjégpálya költségeinek fedezésével, mint az atlétikapályáéval? És azt is hinni merjük, hogy azok, akik elvadultan letépték a sportcsarnok melletti szabadtéri kézilabdapályát övező drótháló kerítést, visszakötözik azt.
Ez a helyzet városunk néhány volt és ma is létező sportbázisán (és még nem néztünk az iskolák udvarára). Magyarázkodni lehet, hogy nem a mi tulajdonunk, hogy folyik még a tulajdonjog körüli pereskedés, hogy elavult, s már nem érdemes vele foglalkozni? hogy? Ez viszont nem változtat a tényeken: amilyen a sportbázishálózatunk, olyan a sportéletünk, vagy amilyen a sportéletünk, olyan a sportpályáink állapota most, a XXI. század elején.
(áros)
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.