Gyarapodó magyarokRiport: Mekkora legyen a birtok?

2005. április 12., kedd, Archívum 2003–2007

Nem farm: családi gazdaság
Riportsorozatunk a földkoncentráció kapcsán azt a gazdaságnagyságot is meg szeretné határozni és körbe szeretné járni, mely a piaci viszonyok mellett és a mi vidékünkön életképesnek nevezhető. Számolnunk kell tehát azzal a honi, sajátosan kezdetleges, hiányokkal küszködő és akadozva mûködő piacgazdasági struktúrával, mely nagyban hátráltatja a gazdálkodás tőkés alapokra helyezését, miként a székely gazdasági mentalitás hagyományaival és újabban rögzült reflexeivel is. Emellett nyilvánvalóan különbséget kell tenni a kimondottan tőkés (nagy vagy közepes) üzem és a piacra is termelő, önmagát nemcsak fenntartani, hanem fejleszteni is képes kisebb, még versenyálló gazdaság közt. Orbán Miklós agrár szakember, az illyefalvi LAM alkalmazottja kétszer is nekifut a ,,mekkora lenne az a szántóterület, mely vidékünkön tőkés üzemmé alakítható át?? kérdés megválaszolásának:
- Egyből rávágni, hogy mekkora is lenne a tőkés üzemméret, nem lenne tanácsos. Attól is függ, mivel foglalkozik az ember. Burgonyatermesztéshez, lehet, nem elég az ötven hektár sem. Ha, mondjuk, húsz hektáron akarsz burgonyát termeszteni - és ez a mennyiség szempontjából még semmi, illetve nagyon szerény cél -, akkor is kell legalább 60 hektárral rendelkezned, hogy a vetésforgót betarthasd. A méretek ennek függvényében alakulnak. Ennek megfelelően Felső-Háromszéken, aki 300 hektáron termeszt pityókát, annak legalább 1000 hektár felett kellene rendelkeznie szántóval, ez lenne az igazán kifizetődő. Akkor már a vetésforgó alkalmazása mellett arra az előnyre is szert tehet, amit a több lábon állás jelent. Egy vegyes gazdaságban viszont, ahol pl. húsz tehén is van, azzal is számolni kell, hogy annak a takarmányát lehessen megtermelni. Ahol főleg állattenyésztés folyik, ott az a kiinduló bázis, más számítás szükségeltetik.
- Felső-Háromszékről, látom, a latifundium méretû gazdaságokra terelődik a szó. Svájcban, ahol járt, mintha nem ez lenne az általános, hanem a családi farm.
- Ott aztán egyáltalán nem. Földrajzi és éghajlati viszonyok határozzák meg a gazdaságok nagyságát. Nem amerikai típusú farmok, én nem is szeretem farmnak nevezni, a farmgazdálkodás más. Azok inkább családi gazdaságok, családi munkaerőre épülnek, csúcsidőben alkalmaznak csak szezonmunkást.
- Nálunk is ennek lenne jövője?
- Ennek lenne, és ezt csinálják nálunk is, akik burgonyát termesztenek. Hála a pityókának és jó pár kedvező esztendőnek, megalakulhatott sok jó gazdaság, s nem vezetik valamennyit felsőfokú végzettségû emberek. Kollégáim, a mérnökök ugyan némileg másként kezdték, de sokan fiatalok is beletanultak, és magas szinten ûzik. Elkezdték, mondjuk, öt hektáron, de ha a piaci kereslet azt kérte, hogy pl. ezer tonnát szállítsanak, ez rávezette őket a fejlődés lehetőségeire. Ahhoz fel kellett fejlődni, meg kellett teremteni hozzá a célszerû üzemméretet. Én azt mondom, hogy három-négy hektáron legfeljebb eltengődni lehet, legalább 25-30 hektár kell ahhoz, hogy piacra termelhess. Ha a kereskedő száz tonnát kér, annyit kell tudnom adni neki.
Visszatérve, hogy a külföldi modellek átültethetőek-e: egy az egyben nem. Svájcban valóban nincsenek nagy gazdaságok. Akinek 25-30 fejőstehene van, az kb. ugyanannyi hektár legelőt és kaszálót bír, s egy kis szántót. A síkvidéken valamivel nagyobbak a gazdaságok, 50-60 hektárosak, mert azok gabonatermesztésre, illetve több szarvasmarha tartására alapulnak. Modellként szolgálhatnak számunkra is.
Az állami támogatások fonákságai
De hát miről is beszélünk, miért lebegünk oly magasan a tények felett? Ugyan miféle fantazmagória a hektárok tucatjainak összevonásából keletkezett üzemméretről ábrándozni ott, ahol - tessék kisétálni nyáron a mezőre és végignézni a pár áras kultúráktól tarkálló határt! - a nadrágszíjparcellák világa támadt fel halottaiból a téeszek összeomlása után. A szétforgácsoltság valóságos diadalt ül a Székelyföldön, ami a tulajdonszerkezetet illeti. Ahogy Orbán Miklós mondja:
- Kovászna megyében pillanatnyilag 55 000 bejegyzett parasztgazdaság van, ezek átlag mezőgazdasági területe 1,3 hektár egy családra és 1,8 számosállat. A ,,számosállat? konvencionális egységet jelent, egy fejőstehén egynek számít, egy üsző 0,75-nek, egy borjú 0,5-nek, tehát két borjú eggyel egyenlő. Vagy tíz juh is egy számosállat. Háromszéken tehát átlag egy tehén és egy borjú van a gazdaságokban. Nos, ha ezt kivetítjük országos szintre, azt kell mondanom, nincs a Jóistennek az a kormánya, mely ezt a hatalmas számú gazdaságot úgy tudja támogatni, hogy az követhető legyen. Ezért van az, hogy adnak hektáronként egy-kétmillió lej földalapú támogatást - választások előtt. Ami az alapgondot úgysem oldja meg. Akinek nincs kétmillió leje, annak jól fog, de ebből gazdaságfejlesztés sose lesz, legfeljebb túlélés. A túlélő gazdaságnak és tulajdonosának, aki a csarnokba leadott 3-4-10 liter tejből tartja el magát, elég lesz kenyérre, ecetre, cukorra - de többre, másra nem. Ilyen pedig rengeteg van. És bár sajnálatos, de ki kell mondani: ennyi gazdaságot - és ekkorákat - nincs az a kormányprogram, mely meg tudna menteni. Ennyit nem is lehet. A jövő a földkoncentrációé. Látjuk, a 60-70 évesek generációja biológiailag is letûnik, s egyre több föld marad mûveletlen. Hogy mi lesz vele, prófétának kellene lennem, hogy megjósoljam, de egy biztos: valakinek fel kell vállalnia e földek megmûvelését. Ennek előmozdításához pedig egy célszerû kormányprogram szükséges.
- Ilyen pedig nincs?
- Van. De tessék megnézni, kik kapják a tényleges támogatást. A gazdaságokat pontozzák, a százpontos gazdaságoknak járna a segítség, meghatározták, hány fejőstehén, hány sertés, hány hektár, mekkora zöldséges, gyümölcsös ér ennyi és ennyi pontot, hogy kijöjjön a száz. De nem ezt támogatják, holott a kormányprogramban ez szerepel, hanem az említett földalapú segélyezés formájában mindenkit - de csak öt hektárig!
- Tehát a törpegazdaságokat, illetve a nagyokat is csak öt hektárig.
- Úgy van. Nem állítom, hogy a törpegazdaságot magára kell hagyni. De számára más támogatási rendszert kellene kitalálni. Ha az integrációt komolyan vesszük, és végignézzük, mi történik a szomszédos csatlakozó államokban, a törpegazdaságról elmondható: nem marad meg. A versenyképességnek ma a pályázatképesség is része, a törpegazdaság pályázni sosem fog tudni, mert felkészületlen e tekintetben is.
- János bácsi ugyanannyit kap, mint a tőkés gazdálkodó?
- Pontosan. Ha a száz hektáron gazdálkodó kétszázmilliót kapna, azzal már kezdhetne valamit, de ő is csak tízet kap. Jellemző a román politikára: egyet mondunk, mást cselekszünk, meghirdetjük az uniós kritériumok alkalmazását a kormányprogramban, és mégis máshová utaljuk a pénzt.
Egy notóriusan koldusszegény állam, mely ráadásul négyévente választásokat is ,,kénytelen? tartani, nyilvánvalóan politikusai távlatvesztésén túl is kényszerpályára kerülhet. Ebbe most ne menjünk bele. Nézzünk szét inkább Illyefalván: hány nagyobb gazdaság lenne?
- Annyi a béreletlen föld, és alig van gazda! Egy vagy két kezemen megszámolom, ki az, aki tíz hektár fölött mûvel. Ötven hektár körüli meg alig három ha van. A többiek csak vegetálnak. Még ha megvan is a traktorja, de földje csak tíz hektárig, azzal nem kecsegtethetjük, hogy övé lesz a jövő. Megszerezte a gépeket a kedvező esztendők alatt, de most, hogy kinyílt az agrárolló, egyre kevesebb lesz a haszon.
- De aki tíz-tizenöt hektárig eljutott, az mégis mintha megindult volna felfelé?
- Igaz, ahol legalább tíz hektár van, ott már lehet gazdálkodni. Tarthat már 55 tehenet is, esetleg disznót hizlal, ott már gyakoribb a több lábon állás. Tíz hektár fölött már lehet valamit kezdeni.
A kilencvenes évek esélyesei
Mint láttuk, az állam támogatáspolitikája több mint ellentmondásos, nem csupán eszközeiben szegényes, sokszor képtelen az azonnali és a távlati célokat is egyeztetni, s benne a gazdasági racionalitás nemegyszer a rövidebbet húzza. A LAM Alapítványé már jobb eséllyel törekszik arra, hogy koherens és a maga szûkebb körében célszerûbb legyen. Kotró Adél ügyvezető igazgatóval, közgazdásszal beszélgetve abból indultunk ki, hogy az intézmény hitelnyújtási kritériumainak változniuk kellett fennállásának több mint egy évtizede alatt.
- A támasztott követelmények tekintetében biztosan volt egy pillanat, amikor módosítaniuk kellett ezeken. Kezdetben mit vártak el egy hitelképesnek tartott gazdától?
- A koncepció sokat változott, amióta 1993-ban elkezdtük a hitelnyújtást. Akkor egészen más piaci viszonyok uralkodtak, sokkal egyszerûbb volt kölcsönt folyósítani még úgy is, hogy az infláció gyorsan növekedett, és ez nagy terhet rótt a mezőgazdászra. Sok esetben felvették hétezer lejes dollárárfolyamon a hitelt, és 14-15  000 lejes árfolyamon kellett törleszteniük. De akkor is könnyebb volt valahogy. A gazdasági méret, melyet akkor elvártunk, nem haladta meg az öt-hat hektárt. A mi számításaink szerint egy ilyen gazdaság már képes volt visszafizetni egy két-háromezer dolláros kölcsönt, tehát tudott annyi árut termelni a piacra, hogy az számára a hiteltörlesztést jövedelméből lehetővé tegye. Természetesen anyagi garanciákat is kértünk, de sosem volt az a célunk, hogy a gazdáktól lakást, gépeket kényszervégrehajtással elvegyünk, hanem hogy az a gazdaság úgy mûködjék: tudja a szükséges profitot előteremteni.
A banki könyörtelenség más
- Az idők múlásával változtak a gazdaságossági méretek, bizonyos jelzéseket figyelembe kellett vennünk a hitelezés során. Kiderült, hogy az öt-hat hektáros gazdaságok súrolják a hitelképtelenség határát, egyre kevésbé képesek visszafizetni, amit kaptak. Új számításokat kellett végezni. Így jutottunk el oda, hogy aki ma négy-öt hektáron gazdálkodik, már nem jut kölcsönhöz, mert úgy ítéljük meg, legfeljebb csak saját családja számára elegendő terméket tud előállítani, felhalmozásra már nem futja neki. Az EU-ba való belépés előtt még inkább át kell gondolnunk mindent, sok kisgazda kényszerül majd arra, hogy felhagyjon a gazdálkodással, és más területen keresse boldogulását. Ma már, aki nem rendelkezik legalább tíz hektárral, annak nem merünk ötezer eurós hitelt nyújtani. És ma ahhoz, hogy valaki egy nagy teljesítményû, külföldi traktort vásárolhasson, legalább 30 000 euróra van szüksége. Ezt olyan birtok engedheti meg, mely legkevesebb 100 hektárt ölel fel. E számításokhoz a tapasztalatokat az alapítvány hosszú évek során halmozta fel. Hargita és Kovászna megyéről beszélve érdekes, hogy ezeken belül a régiók mennyire különböznek. Csernátonban egészen más a földminőség, mint Alsó-Háromszéken például. Csernátonban emiatt könnyebb hitelt nyújtani, de biztos vagyok benne, ott is sokan abba kell hogy hagyják a mezőgazdálkodást, vagy át kell strukturálniuk tevékenységüket. Alsó-Háromszéken viszonylag kevesebb a 100-200 hektárt mûvelő gazda, akinek komolyabb hitel folyósítható. Felső-Háromszéken inkább akad olyan, akinek bármikor akár 30 000 euró is kiutalható, mert rendelkezik azzal a tapasztalattal, szaktudással, mely a jövedelem előteremtéséhez szükséges.
Kotró Adél ügyvezető igazgató elmondotta még: a fentiek korántsem jelentik azt, hogy előnyben részesítenék az 50-100 hektáros gazdákat a hitelnyújtásban, de a szociális problémák és a gazdaságossági szempontok egyeztetése nyilván sok fejtörést okoz számukra. Éves szinten az alapítványnak 650-700 folyó hitele van, és minden évben kb. 280 újabb kölcsönt nyújt, ezek futamideje három év. Külön kérdésre a kényszervégrehajtásokról annyit árult el: évente hat-hét esetben biztosan be kell indítaniuk, viszont az ingatlan-végrehajtás meghirdetésére már kevesebbszer került sor, mert akivel lehet, partnerek maradnak, és adósságátütemezés stb. révén az illető halasztást kap. ,,Problémák általában ott adódnak, ahol a pénzt nem arra költötték, amire kérték.? A hitelezés kockázatainak latolgatásakor a riporter az alapítvány tőkeforrásai felől érdeklődött, és kiderült, az intézmény, története vízválasztójához érkezve, új alapozásba kezdett. A modellező saját szerkezete átalakításával volt a közelmúltban elfoglalva, mivel eddigi mentorai eléggé érettnek találták arra, hogy saját szárnyaira bocsássák. Erről legközelebb.
B. Kovács András
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2005-04-12: Archívum 2003–2007 - :

Hírsaláta