(folytatás tegnapi lapszámunkból)
A bükkfanyelven megfogalmazott vádirat önmagában is sejteti: milyen primitív és brutális, szadista módszerekkel és eszközökkel próbáltak vallomást kicsikarni a letartóztatottakból. A jogtörténetben majd tanítani fogják, hogy a politikai perek során a vádlott-társak kihallgatásainak jegyzőkönyvei alapján állították össze a vádiratot, valójában a vádlott-társak voltak a tanúk. Ugyanakkor a vádirat azt is bizonyítja, hogy kiegészítésre szorulnak Szalay Eddának azon információi, miszerint az édesapjának semmi köze nem volt 1956-hoz. Erdélyben akkor minden becsületes magyar együtt érzett a forradalommal, csak a hatalom képviselői, kiszolgálói szónokoltak az ,,ellenforradalomról?.
Nagyon jó lenne, ha valóban nemzetközi bíróság elé vinné az ügyet, ugyanis a bírói testület tagjai, a smasszerek, egykori börtönőrök közül, akik halálra kínozták, még élnek. Hátha egyszer majd előkerülnek az állítólagos tárgyi bizonyítékok is, amelyek alapján hitelesebben lehet rekonstruálni az azóta dokumentumfilmen is látható per történetét.
Az emlékezet rejtett zugaiból bizonyára előkerülnek azok az információk is, amelyek igazolják, hogy Szalay Attila tudott a SZIT próbálkozásairól. Bár tizenöt év telt el a rendszerváltás óta, még mindig homály fedi a politikai perek mechanizmusának jó néhány fejezetét. A régi beidegződések is hatnak: sokan még mindig nem mernek beszélni a félelemnek arról a légköréről, amely az 1956-os magyar forradalom leverése után Erdély-szerte kialakult.
1956 olyan kivételes pillanata az erdélyi magyarság történetének, amelyből mindig erőt meríthetünk. Éppen a Volt Politikai Foglyok Szövetsége háromszéki szervezete elnökének, Török Józsefnek a drámája is bizonyítja, hogy 1965-ben, 1966-ban is ítéltek el erdélyi magyarokat azért, mert tíz évvel korábban együtt éreztek magyarországi sorstársaikkal. A történelem keserû fintora, hogy pontosan az anyaországban vannak milliós nagyságrendû tömegek, amelyek erről a csodálatos együvé tartozásról feledkeznek meg, szavaztak nemmel a kettős állampolgárságra, illetve maradtak távol a szavazástól. Éveknek kellett eltelniük, bizony sokszor kellett kilincselni azért, hogy a 301-es parcellában olvasható legyen a tizennégy, bírósági ítélet alapján kivégzett erdélyi mártír neve. Ma már a Pongrácz fivérek kiskunmajsai kápolnájában - e sorok írójának kutatásai alapján - központi helyen látható Erdély 1956-os mártírjainak teljes név- és személyi adatsora. E sorok írójának levéltári kutatásai alapján rövidesen elkészül a börtönben agyonvertek, agyonkínzottak teljes névsora is, curriculum vitae-je, köztük a Szalay Attiláé is. Örvendetes, hogy a Székelyföld számos településén állítottak kopjafát, emlékmûvet azok tiszteletére, akik a legdrágábbat, az életüket áldozták a világ legtisztább forradalmáért. Egyszer majd szülőhelyükön utca is viseli a nevüket.
Tófalvi Zoltán
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.