Irodalom: Moldovai utazás

2005. április 14., csütörtök, Archívum 2003–2007

Klézse már a hegyek lejtőin (emelkedőin) települt, patakok partjai hosszán, északnyugat felé elnyúlóan, szőlőskertek aljában.
Szüret idején érkeztünk.
A hordók s a kádak színültig, a fazekak és dézsák is mind tele: félbe kellett szakítani a szüretet. S a méhek s a dongók a levegőben úszó mézes illatokon eveztek a domboldal s a parókia udvara között. A vastag mustból nyugodt mozgású nők részeg darazsakat halásztak ki, s ragacsos ujjaikat korcra tûrt szoknyájukba fenték-törölték. Buzgó tevékenységet mutatva, úgy jártak-keltek ki s be a házba az udvaron s a verandán keresztül olykor, hogy pillantásuk oldalaslag mindig felénk csapott. Asszonyok-e, öregecske leányok, vaj özvegyek-e, nem tudhattuk. Rokonai tán a páternek, szolgálók vagy ájtatos templomi hívek? Nem kérdeztük, de ritka szavuk magyar szó volt, s az atya is, mikor szólott hozzájuk - poharakért, üveg borért -, magyarul.
Petrás Ince, amint magát bemutatta: minorita rendû áldozár, hitküldér - boltozatos homlokú, hatvan-egynéhány éves, már egészen ősz szakállú férfi volt, csak konya, de szakálla mellett felpördülő bajszának tömöttebb felén akadtak barnás szálak.
Meglepte érkezésünk, valami munkában leptük meg, néhány pillanatig viszonzatlanul hagyta köszöntésünket (mely részemről a ,,Laudetur? volt), lopva végig s lepillantott hétköznapló barna kámzsáján, s csak azután mondta: Isten hozta önöket - In aeternam amen.
A verandán ültünk le.
Célszerû volt (mély titoktartást kérve) nyomban előadni jövetelünk szándékát.
Ez Ugron szerepe volt, s mielőtt a mozdulatlan papi arcról bármily véleményt leolvashattunk volna, előbb magát mutatta be országos képviselőként, aztán Orbánt írói érdemei szerint is, majd engemet röviden. Balázs megjegyezte, hogy Rokonföldi munkássága révén már az egykori Tudománytár köteteiből s mostanság a Magyar Nyelvőrből ismerjük Klézse lelkipásztorának tevékenységét.
Ekkor jelent meg az első pír a sápadt-barna papi orcán.
Töltött, kinek-kinek gusztusa szerint. Ugron mustot kért.
Beszélgetésünk Petrás kérdésével kezdődött:
- Ismerik, jól ismerik kegyedek a csángóság múltját és jelenét?
Ugronnak kellett felelnie.
- Úgy tudjuk, hogy a közelmúlt századok során keletre szivárgott székelyek utódai ők.
- S hogy mindmáig jó magyarok - utalt a jelenre is Orbán.
A páter rajtam tartotta szemét, de én hallgattam.
- Mindkét hiedelmök csak részben igaz - mondta csaknem sóhajtva. - Lehetséges, hogy még a honfoglalás évtizedeiben itt maradt, leszakadt magyar törzstöredékek adják a csángóság legősibb rétegét. Bizonyos adatunk csak 1225-ből van, amikor II. Endre királyunk a Kárpátok keleti lejtőjének őrzésére telepített német lovagrendet hûtlen magatartása miatt elûzte, s helyükbe magyar határőröket rendelt. Ezek, nem kell igazolnom, családostul érkeztek ide. A vidék akkoriban Kunországgal volt határos. Nem sokkal utóbb a pápa óhajára és beleegyezésével Béla herceg, későbbi IV. Béla királyunk megalapította a milkói püspükséget. A püspök és kísérete magyar volt. Amikor a tatároktól tartva 40 000 kun család Magyarországra kéredzkedett, csak a kun nép kisebb része maradt helyén, hogy püspökségével együtt átvészelje a mongol vihart. Mátyás idejében husziták érkeztek Szerémségből a Dunán le, s a Prut folyón felhajózva Husz városát alapították, s még négy községet, közöttük a Nister, vagyis Dnyeszter-parti nevezetes Csöbörcsököt. Anjou királyaink s még Mátyás alatt is ez a tartomány a magyar királyok uralma alá tartozott. ?rhely (Orhei), Kisjenő (Kisinov), Dnyeszterfehérvár magyar lakói visszavonulóban gyarapították a csángóság lélekszámát, vagy elenyésztek az akkor már egyre északabbra nyomuló görögkeleti vlach népességben.
Elcsodálkoztunk. Meg is kérdeztem:
- Honnan ismeri atyaságod ily jól a magyar történelem kronológiáját?
- Egerben volt szerencsém, nagy szerencsém végezhetni a teológiát - nem Jassiban - súgta meghatottan -, ahol románul kellett volna.
A méhek és darazsak szabadon zúgtak átal a vadszőlős verandán - valamelyik belső szoba iránt, valami kádakban szőlőlevet szimatolva. Velünk, beszélgetőkkel alig törődtek, csak a kifelé csapongó, elnehezült potrohok kavarodtak meg emelkedő s lehulló kezeink magyarázó örvényletében.
Kérdeztük a pátert, s ő felelt. Ismét kérdeztük, s ő hosszan válaszolt. Így telt a nap poharazás s némi egyszerû étek elfogyasztása közben. Rövid nyugovóra tértünk szállásainkon, majd kora reggeltől folytattuk beszélgetésünket. Melyet csak azért nem mondok tanácskozásnak, mert fölötte egyoldalú volt, lévén hogy Petrás magyarázott, s mi, egyre bölcsebben, hallgattuk.
Ki-ki érlelődve saját gondolataiban, egyre ritkábban kerestük egymás tekintetét.
- Úgy tartom - emelte felénk áldó kezét vendéglátónk -, nem egészen fölösleges annak megmutatása, hogy a magyar nyelv itt s errefelé hajdan jóval nagyobb terjedelmû volt, mint most. Sokféle fenyítékek használtatnak, melyek itt a magyar nyelvet elfeledtetni igyekeztek, csudálhatni, hogy még ennyi hibákkal is imitt-amott beszélik. Ez pedig itt nehezen fog orvosoltatni, valameddig a dolog más színt nem ölt magára, mit csak a magyar nemzet bölcs közbenjárásától várhatni leginkább. Igen sok függ a ferences misszionáriusok nyelv-nem-tudásától a magyar nyelv hanyatlására nézve. A mûveltségbeli minden haladás a papoktól várható, minthogy kormányunknak, a moldvai fejedelemségnek népünk nevelésére intézetei nem léteznek, s nem is lehet könnyen kiszámítani, mikor fognak keletkezhetni. S még azután is kétséges, hogy csángó falvainkban a felállítandó tanintézetekben vajon nem a ,,római? nyelvet fogják-e tanítani a magyar helyett.
- Ha ez bekövetkeznék - jött indulatba Ugron -, mi szorgalmazni fogjuk, hogy az erdélyi s bánáti oláh iskolákban a magyar nyelv legyen úrrá! Attól aztán itt visszafordítják színére, amit fonákul rendeztek.
- Isten őrözzön ettől! - kiáltott a páter -, ily hírre itten még a levegőt is megvonnák tőlünk s nyelvünktől, mely így is alig lélegzik.
Orbán Balázs, hogy lehûtse, oltsa a kétféle vélemény parazsát, a csángók magyar szóejtése iránt érdeklődött.
- Nyelvünkről elmondhatjuk - csihadt házigazdánk -, amennyi ház, annyi szokás. Ez ismeretes magyar példabeszéd szavait tûzzük ki a moldvai csángómagyarok nyelvére nézve, kik amennyi falvakban laknak, majdannyiképp ejtik ősi nyelvüket, mit mégis mindenütt egy igen szépen és könnyen megkülönböztető szelíd s mindjárt figyelmet gerjesztő szóhajtás ugyanazon egynek jellemez, s ez az, mit csángómagyar nyelvejtésnek méltán mondhatni, ha még azt egészen el nem felejtették, mi már némely helyeken a szó teljes értelmében megtörtént. Nyelvünk csángós tulajdonsága néhol tisztább, másutt darabosabb, néhol szelídebb, másutt keményebb, imitt-amott fület is sért, főképp e véreinkkel először beszélgetőét. Több helyeken pedig oláh és szláv szavakkal már annyira vegyes e nyelv, hogy tökéletesen kivenni a csángósan beszélő szándékát általjában filológiai jártasságot feltételez.
- A magyar nyelv ápolása eszerint a lelkipásztorokra hárul? - kérdém.
- S a kántorokra. Moldvában minden népnevelés atyák és kántorok munkateljes értelme és élete körében fordul meg. A pap és kántor száj szerinti tanítása minden népnevelésünk alapja. Egyházi és világi kormányunk törekedik minket eloláhosítani. Jászvásárhelyen a katolikus misszió székházában világi tanító pénzen fizettetik, hogy az újonnan érkező olaszhoni hitköveteket oláh nyelvre tanítsa. Ilyesmi a magyar nyelv érdekében nincs.
- Nemrég jött három misszionárius Rómából, Jassiban nekidőltek a román tanulásának, minél előbb csángó parókiákra menendők. A kántorokat oláh szenténekre képezik ugyanott. A Jertek, keresztény lelkek, a Mennyország Királynéja, a Keresztények, sírjatok, a Venic Krisztini bunit s a Maria majka milit tanítják énekelve a jámbor híveknek, s olykor bábeli hangzavar uralkodik a szentegyházakban, amikor egyik része magyarul, a másik oláhul énekel.
- Kap-e magyar könyveket főtisztelendőséged, hogy Klézsén erősebben védje a csángók bizalmát önmagukban? - kérdezte Ugron.
Petrás megint elpirult, mert panaszait már nyugodt fájdalommal számolta elő:
- A főtisztelendő cím engem meg nem illet, ki alázatosan Szerafin Szent Ferenc atyánk fia lévén, ami a legkisebb nagyravágyást is igényel, nem fogadhatok el, megelégedve a legtisztább alázatosság egyszerûségével. Ami pedig a könyvüket illeti: küldenek nekem Magyarországról olykor, de szoros rendelés van, hogy Bukarestbe vitessenek egytül egyig az érkező könyvek, hogy a cenzúra határozzon vissza- vagy soha vissza nem adásukról. Most kegyedek ittlétének örvendek, lelkemből fájlalom, hogy oly nehezen hallhatok s olvashatok az anyahazáról valamit, hiszen a hírlapok is, melyek itt oly drágák, sokszor, ki tudja, miért, úgy elkésnek, hogy három hónap alatt sem érkeznek meg, legtöbbször pedig el is maradnak. Amely könyvet s hírlapot mégis megkapok, azt Gándi Antal császári és királyi harmincados útján, bizalmas csempészúton. Ki jó barátom nekem Ojtozban. A posta egyébként legbiztosabb Galícián s Bukovinán keresztül.
Aztán maga s faluja anyagi helyzetéről:
- Mi a kormánytól itt egy baniig sem számolhatunk, a nép pedig, a mi csángómagyarságunk az úri munka és robot által annyira el van szegényedve, hogy ritka család, melynek újig jusson sovány máléja. A kényelmesebb életről a népnek itt fogalma sincs, nem is lehet. Mi pedig csupán a nyomorult néptől kapunk egy kis silány fizetést. Azon felül a szentegyházhoz tartozó szőlőt és földet mûveltetjük, és így szerezzük be a mindennapiakat. Isten kegyelméből és népünk segedelméből élünk. S anyagi szüksége e népnek megszámlálhatatlan.
Majd szokatlan keserûséggel beszélgetésünk egy szakaszának vége felé:
- Így vagyunk mindnyájan e nyomorult életpályán. Nekünk bizony semmi vigasztalás nincs e nyomorult föld színén. Mit mondhassak én, kinek egész élete sanyarú volt, és öregségemre semmi más bizodalmam nincs, mint a szegénység, mire esküve vagyok.
Cseres Tibor
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép