Az elmúlt héten rövid közvélemény-kutatást végeztem diáktársaim között, hogy meggyőződjem arról, nem csak én érzem azt, hogy nekünk, kiskorúaknak számtalan esetben harcot kell vívnunk a felnőttekkel, hogy ránk figyeljenek, és emberszámba vegyenek. Lépten-nyomon ellentétekbe ütközünk, és leggyakrabban szégyenkezve, lógó orral kerülünk ki ezekből a helyzetekből.
Közvélemény-kutatásom eredménye az lett, amire számítottam. Diáktársaim szomorúan és néha dühösen mesélték el történeteiket. Többször is elhangzott, hogy városunk üzleteiben gonosz óriások is dolgoznak, akik minket helyreutasítanak, a felnőttektől pedig azt kérdezik, mit parancsolnak.
Egy nemrég megnyitott cukrászdában történt a minap: figyelmesen nézegetem a süteményeket, még nem tudom, melyiket válasszam, de hát honnan is tudhatnám, hiszen nem kóstoltam egyiket sem. A kiszolgálónő ahelyett, hogy bemutatná és ajánlaná termékeiket, csak bambul, és meg sem kérdezi, mit kérek. Kellemetlenül érzem magam, zavarba hoz az a tekintet, az unottság, amely a kiszolgáló arcán tükröződik. De nem úgy bánik ám a mellettem lévő óriással.
Ha pedig rosszul vásároltunk valamit, és azt vissza szeretnénk cserélni, elutasítanak azzal a kifogással, hogy már be van ütve a kasszába. Pedig tudhatnák, hogy a törpék is tudják, milyen módon lehet visszacserélni egy tévesen vásárolt árut.
Ami pedig a legrosszabb, bizalmatlanok, és azt gondolják, hogy lopni is képesek vagyunk. Ez a tekintetükből olvasható le.
Egy törpekollégám elmesélte, hogy nem is olyan régen ilyen jellegû csalódás érte. Maturandust szerveztek a XII. osztályos diákok számára, ami sok munkával jár. A szükséges pénzösszeget is ők adták össze, és amikor kimerülten a díszvacsora ellenértékeként a vendéglőbe vitték, egy ordibáló óriás fogadta őket, aki azt mondta, hogy gyerekekkel nem lehet ,,bizniszelni?. Ráadásul gonoszul viselkedett, és mindenre felemelte a hangját. Kollégáink következő látogatásukkor tanárral tértek vissza, akinek már bájosan hódolt az óriás, és kávéval kínálta, a diákokat számba sem véve.
Kicsik vagyunk, és ezt sokszor érezzük. Amikor a néni a postán nem adja ki a gyermekpénzt csak azért, mert megtûrődött a csekk-könyv lapja, akkor tényleg elszomorodom. Azt mondja diáktársamnak, menjen máshová, talán majd ott. De ott sem. Egy megoldás maradt. Barátom hívta az apukáját, hiszen ő óriás. És nem tévedett.
Néha kicsiknek érezzük magunkat egyes tanárok társaságában is, akik így szólnak hozzánk: ,,hát bunkó vagy, kicsi barátom??, vagy egyszerûen letaknyoskölykeznek. Esetleg ordibálva küldenek ki az osztályteremből: ,,mars ki, te hülye!!?, vagy akár a ,,falusi? jelzőt is gyakran használják. Egyesek lekezelő módon oktatnak. Sokszor úgy érzem, lebecsülik képességeinket. Mintha ők mindent tudnának.
Bizony, ezek az óriások semmit nem tudnak a mi világunkról. Természetesen ők is voltak törpék, de azt az időt talán könnyen elfeledték.
Tevékenységeinkhez is legtöbbször csak felnőtteken keresztül tudunk anyagi támogatást szerezni, mert majdnem mindenhol elutasítanak. Talán nem bíznak bennünk, hogy mi is tudunk közérdekû célokért küzdeni?!
Számtalan példát tudnék még felsorolni.
Talán nem is az a probléma, amit mondanak, hanem ahogy mondják. Ilyenkor eszembe jut a Lóci óriás lesz címû versből: ,,ijesztő idelentről, hogy olyan nagyok a nagyok, hogy mindent tudnak és erősek, s én gyönge és kicsi vagyok?.
Mi még törpék vagyunk. De néhány év múlva óriásokká ,,cseperedünk?. Vajon akkor majd hogyan fogunk tekinteni a nálunk kisebbekre? Elfeledjük majd, munkánkat végezve, hogy mi is voltunk kicsik? Felidézzük majd az általunk tapasztaltakat? Vagy esetleg beállunk mi is a többi bizalmatlan, gőgös óriás sorába?
M. Zs.
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.