
A Viharsarok központja, Békéscsaba ezen a szombat reggelen valósággal sütkérezett a felkelő nap fényében. Tisztán, üdén, gondozottan. Az utcákat szegélyező tág zöldövezetekben virágzott az aranyeső, a virágágyásokból a korán nyíló virágok nevettek szembe a nappal. Na nem a Magyar Olimpiai Akadémia 44. vándorgyûlésére érkezett olimpiai bajnokok - Keleti Ágnes ötszörös olimpiai bajnok tornász, Litomeritzky Mária úszó, Dömötör Zoltán vízilabdázó, az Amerikából erre az alkalomra hazajött Hámori Jenő vívó, Németh Angéla atléta, Novák Ilona úszó, Palotai Károly labdarúgó, Revitzkyné Köteles Erzsébet tornász, Varga János birkózó -, olimpiai versenyzők, érmesek - Hargitay András úszó, Bőbis Ildikó vívó, Halász János kosárlabdázó, Jakabházy László jégkorongozó, Urbanik Sándor atléta, Urbanikné Rosza Mária atléta, Gödri János súlyemelő, Varga Adrienn tornász, Sós Csaba úszó, Petrovszky Mihály és Gyáni János cselgáncsozók? - tiszteletére vágta ünnepi köntösbe magát a város, hanem ez a tisztaság, rendezettség a mindennapi jellemzője. Az volt 1970-ben is, amikor az Olt labdarúgócsapat ott vendégszerepelt, ott és a Viharsarok városaiban, Gyulán, Szarvason. Amerre megfordultunk a két nap alatt, mindenütt ragyogott a tisztaság, sugárzott a rend, mosolyogtak a virágba borult bokrok, a nyíló virágok, szinte kiabálták felénk, hogy gazdája van a városnak, és közvetlen környezetére érzékeny népe.
Mi tagadás, annak rendje s módja szerint megtöltöttük a Jókai Színház Vigadó Termét - nem csoda, hiszen 47 településről verbuválódott a csapat, ki saját jármûvén, ki autóbusszal, ki vonattal, ki kerékpárral érkezett, mint a debreceni háromszoros Guinness-rekorder Novák Ferenc -, ahol a 44. vándorgyûlésre sor került, s ahol az Olimpiai himnusz elhangzása után Takács Ferenc, a Magyar Olimpiai Bizottság alelnöke megnyitotta az ülést, majd Varga Zoltán, a Békés Megyei Közgyûlés elnöke üdvözölte a résztvevőket, megjegyezve, hogy: ,,itt most alighanem Guinness-rekordot állítunk, hiszen ennyi olimpiai bajnok egy négyzetméterre nemigen jött össze sehol?. ?ket köszöntötte s ajándékozta meg Pap János, Békéscsaba Megyei Jogú Város polgármestere. A hivatalos momentumokat követte a vándorgyûlés két nagy témakörbe - úszás és Békés megye olimpiatörténeti áttekintése - csoportosított előadás-sorozata.
Úszás. Nem a véletlen játéka, hiszen a Békés megyei Dobozon született Széchy Tamás, a magyar úszósport pápája. Na persze, nem az ,,úszópápa? méltatásával kezdődött a témakör, hanem a magyar úszósport történeti áttekintésével (előadó: dr. Szabó Béla egyetemi tanár, a MOA-tanács tagja). Közel kétszáz évet ölelt fel az előadó, a kezdet 1817-re tehető, ekkor alakult meg ugyanis a Duna pesti felén az első úszóiskola? A tanár úr arra is fényt derített, hogy a magyar úszóversenyek első krónikása - az 1860-as évek elején - a dán mesemondó, Andersen volt? A magyar úszósport első nemzetközi sikere Hajós Guttmann Alfréd és Raich Gyula nevéhez fûződik? Hajóssal el is érkeztünk az újkori olimpiák korszakához, az 1907-ben megalakult Magyar Úszószövetséghez, a Magyarország rendezte első Európa-bajnoksághoz (1926). Dr. Sós Csaba egyetemi adjunktus és egykori úszó A magyar úszósport az olimpiák tükrében címmel értekezett, a legutóbbi olimpiák felvillantotta perspektívákat vette számba. Ezután következett dr. Hargitay András Az én edzőm címû előadása, mely - ugye, kitalálták? - Széchy Tamásról szólt, s mely előadást Csőke József videofilmjének vetítése vezette be. Csodálatos, szenzációs, lélegzetelállító film és méltatás. Most csak gondolatokat ragadok ki az előadásból, példamutató gondolatokat (edzők, testnevelő tanárok, figyelem!): ,,?Tamás bácsi megtanította úszni tanítványait, és felvezette őket az úszóvilág csúcsára, tetejére. S úgy tanított meg úszni, hogy ő nem jött be a vízbe? Nem tudtunk soha olyan korán lemenni az uszodába, hogy ő ne lett volna ott. Sohasem történt meg, hogy a medence ne lett volna előkészítve az edzésre. Elsőként érkezett, s utolsóként távozott? Mindenkinek szülő helyett szülője volt? Figyelt a sport mellett a tanulásra is? Olyan dolgokat tudott a szakmában, amit más nem tudott? Nevelő volt a szó igazi értelmében. Megtanított arra, hogy csak akkor lehet nagy győzelmet elérni, ha előbb önmagunkat győzzük le, minden edzésen túlszárnyaljuk az előző tréningen, versenyen elért teljesítményünket? Fantasztikusan tudott motiválni? Akinek szüksége volt, annak meghozta azt az ,,áldozatot?, hogy rácsapott? Darnyiék fénykorában megkérdeztem tőle: Tamás bácsi, én miért nem tudtam olyan jó időket úszni, mint Darnyi, mint Szabó ?Joe?, hiszen ők sem tehetségesebbek, mint én? A válasza: Nem te voltál gyengébb, mint ők, én tudok ennyivel többet!?
Az úszás témakörét Németh Zsolt, a Magyar Maratonklub elnöke zárta a Hajós Alfréd Országos Távúszóverseny ismertetésével. A lényege: az ország tizenkét-tizennégy uszodájában egy időben zajlik a gyerekek úszóversenye. És gyakran.
A gyûlés második felében Medovarszki János nyugalmazott főiskolai tanár, egykori remek magasugró Békés megye olimpiatörténeti áttekintésével ismertette a Viharsarok kötődését a játékokhoz, az olimpia eszméjéhez. Tizenhárom olimpiai bajnokkal büszkélkedhet a megye, és hetvenöt olimpiai versenyzővel, köztük van a Marosvásárhelyen született Hazai Kálmán is, a legismertebb kétségtelenül a tornász Ónodi Henrietta, Barcelona olimpiai bajnoka és ezüstérmese. Logikusan következett Lukács József mesteredző előadása: Békés megye női tornászai az olimpiákon. Ez már a munkáról szólt, a sok-sok millió verejtékcseppről, a zokszó nélküli gyûrődésekről, a kitartásról, a versenyekkel járó csalódásokról, a győzelem öröméről, az edzők, nevelők elhivatottságáról, elkötelezettségéről. Lukács tanár úr is bemutatott egy Csőke József készítette videofilmet a Helsinkitől Sydneyig korszakról Koródi Margittal, az ötszörös olimpiai bajnok Keleti Ágnessel, aki 35 évesen nyert Melbourne-ben négy aranyérmet (!), aki - ha nincsen a második világháború, mely keresztbe tett pályafutásának - ma minden idők legeredményesebb tornásznője lenne, hiszen fantasztikus tehetséggel, mozgáskészséggel áldotta meg az Isten.
A MOA-elismerések átadása után Soós János, Cegléd polgármestere kért szót, hogy bejelentse: Cegléd város szeretettel várja a MOA 45. várdorgyûlésének résztvevőit.
Következett egy kulturális, mûvészeti bemutató. S hogy Erdély se maradjon ki az első nap programjából, befejezésként gyimesi dalokkal kedveskedtek a zenészek. Isten bizony jólesett, s egy pillanatra itthon éreztem magam.
Este kint, a város parknegyedében, az Arany János Középiskola Tehetséggondozó Kollégiumban baráti vacsorával folytattuk, és szinte hajnalig érő tánccal zártuk az első napot. Úgy, ahogy máskor is szoktuk, elvégre az ünnepről szól az olimpia, a barátság, a béke, a szeretet ünnepéről.
A vasárnapot a Magyar Sportmúzeum Széchy Tamás-emlékkiállításával kezdtük. Tamás bácsi és tizenhárom világhírû tanítványa - Darnyi Tamás, Czene Attila, Rózsa Norbert, Szabó József, Wladár Sándor, Verrasztó Zoltán, Hargitay András, Zubor Attila, Horváth Péter, Deutsch Tamás (nem a volt sportminiszter), Rudolf Róbert, Vermes Albán, Sós Csaba -, a húsz olimpiai és világbajnoki aranyérem tulajdonosa nézett le ránk a hatalmas pannókról. Senki sem mondta, senki sem biztatott, de mégis megtörtént a csendes főhajtás, a tiszteletadás.
Autóbuszra ültünk, és átgurultunk a tornászok olimpiai ,,mûhelyébe? , ahol egy sereg gyerek - valamennyit Békés megyéből válogatták, iskolázták be!!! -, nyolc főállású és három segédedző várt. A Hungarotel Torna Club mûhelye a városi stadion mellett áll, ajtajából rálátni a szép, gondozott s ezért dús zöld gyepre. Bent, a mûhelyben nincs annyi szabad hely, ahová egy tût le lehetne ejteni. Katonás rendben sorakoznak egymás mellett a szerek, gerendák, nyújtók, felemás korlátok, dobbantók, szőnyeghegyek, a talajtorna nagy szőnyege? Jó húsz perc eltelt, míg elhelyezkedtünk, míg mindenki megkapta a maga helyét, hogy aztán a tornászok megkezdjék tornashow-jukat. Pereg a show programja, mint egy svájci óra, közben Lukács József tanár úr magyaráz, én pedig két nevet jegyzek fel az egészen aprók közül, a Csiszér Evelinét és a Lukácsi Lilláét, mert úgy érzem, évek múlva találkozom velük. Jó két órát töltöttünk a tornászok társaságában, szinte fájt, hogy menni kell.
Útban az ebéd felé egy gondolatnyi időre megálltunk a Csabai Kolbászklub Egyesület székházánál, mert meghívtak, s mert furdalt a szórólapjuk mottója: Két dolog van a világon, amiről a nagy többség nem tudja, hogyan készül: a törvény és a csabai kolbász.
A hogyanról nem tudtunk meg semmit, arról viszont meggyőződtünk, hogy milyen ízletes, milyen finom. A Mester Klub panzióban aztán kiadós ízelítőt kaptunk a hagyományos kolbászfesztiválok ínyencségeiből.
Valamikor négy óra körül hangzott el az oszolj. Egyedül maradtam. Azaz mégsem, mert Zsilák Ádám, a panzió tulajdonosa és családja fogadott vendégül néhány órára. Igazi sportbarát, a kézilabda szerelmese. S hogy ez nem mese, bizonyítja a panzió mellé épített fedett kézilabdapálya, mozgó lelátóján ezer férőhellyel, falán Knézy Jenő és Molnár Dániel tévé- és rádióriporterek emléktáblája. A kézilabdacsarnok mellett egy fallabdapálya (fedett ez is), fitnesz- és erőterem, szálloda, étterem. Igazi sportcentrum, sportparadicsom. S az a szeretet, mellyel a sportról beszél Zsilák Ádám, felér egy esti misével.
Útban hazafelé azon töprengtem, miért nincs nekünk is egy Zsilák Ádámunk. Erősen ránk férne.
Áros Károly