
Monumentális székely kapu fogadja a faluba érkezőt. Ki merné azt állítani, hogy nem székely a maradék papolci magyar? Both László gelencei mester székely kapujánál fogadták a Rákóczi-lovastúra csapatát a helybeliek. Papolc csendes, törekvő, de mértéktartó életet él. A papolciak - főleg a hangot adó értelmiségiek - nem kívánkoznak új módi szerint önállónak lenni. Jó nekik Zágon vajúdó szárnyai alatt. Mikes Kelemen faluja ugyanis a községközpont. Egyelőre - főleg demográfiai jellegû okok miatt - nem gondolnak önállósulásra. De ha így megy tovább... ez sem lesz elég. Sajnos, nem áprilisi tréfa ez.
Vissza a kapuhoz
Figyelemre méltó, hogy a papolci románságot nem zavarta a székely kapu. Kovásznáról nagyon rég ingázó matematikatanár, Moise Radu mondta el: modellértékû, ahogyan ebben a faluban együtt él a két etnikum. A papolci falunapok alkalmával megáldott-felszentelt falukapu arra is alkalmat adott, hogy az egyébként már hivatalosan testvértelepülésnek számító magyarországi borjádiak megtapasztalják: függetlenül attól, hogy december 5-én miként szavaztak, ez a székelymagyarság nem fog mind oda telepedni. Láthatták, hogy Papolcon milyen bennvalók vannak: ház, csûr, állat, visszakapott föld, kaszáló, erdőjuss! Jó a papolcinak a pityókatokány is, ha szabadon énekelheti a székely himnuszt. És éneklik is szabadon tizenöt esztendeje, mert Kiss József polgármester tervezett és készíttetett számukra hősi emlékmûvet, pénzelte ezt a székely kaput is. Nem hagyja a papolci magyarságot, még akkor sem, ha lélekszámuk a helybeli románságé alá csökkent... Tudja, hogy maholnap Zágon is erre a sorsra jut.
Hol van a megtartó erő?
Ott kell lennie az egyház berkeiben. T. Beder Imre református lelkipásztorhoz éppen ilyen gondolattal lépünk be elsőként. Az egyházban a helye annak a beszédnek, amely a megmaradást szolgálja. 581 lelket tart számon, s inkább a tervekről-bajokról beszél, mint a lepergett hónapok megvalósításairól. Elmondta, hogy az idő és a földingás megviselte templomukat-harangtornyukat, tatarozni kell. A tetőzettel akarták kezdeni, de a meghirdetett cserépcserélési közmunkára - nehéz leírni - csupán két presbiter jelentkezett. Nincs mit tennie: újra kell kezdeni. Amit a régiek felépítettek, karban kell tartani. Ilyen erővel és melléállással templomot javítani nem lehet. Nem vesztette türelmét: tudja, hogy pillanatnyi helyzet volt... újra közmunkát hirdet.
- Paradox dolog, Papolcon nincsen szegény ember - mondta a lelkész. - Mi ugyanis nem kaptunk egy harangozót a faluban. Lehet, hogy a harangozót a legszegényebb embernek tartja a fáma. Úgy döntött a presbitérium, pedig nem kis pénzbe kerül, hogy villamos meghajtásra szereltetjük Sopronban öntött harangjainkat.
Papolcnak évekkel ezelőtt segítséget ajánlott fel Sopron egyetlen népes és tehetős kálvinista egyháza, élén Vladár Gábor lelkésszel. Sajnos, tiszteletes Keresztes István lelkész idején lazábbá vált a kapcsolat... megszakadt. Az egyházi erdővagyonból sokat nem láthat az eklézsia. Fiatal az erdő, keveset lehet kitermelni, magasak a fenntartási költségek. Elismeréssel adózott a lelkipásztor a zágoni polgármesternek, aki minden lépésében támogatta a papolci egyházat. Nem borúlátó - mondta Beder tiszteletes -, de az önmagát fenntartó egyháznak nem könnyû a dolga.
Dugába dőlt névadás
Igyártó Gábor igazgatóval az iskola gondjairól-bajairól beszélgettünk. A demográfiai mutató szerint az 1302 lakosú faluban 55 százalékot tesznek ki a román anyanyelvûek. Így történt, hogy bár Papolcnak nem egy jeles magyar szülötte van, akinek nevét felvehette volna az iskola, és hasonló román személyiség nem akadt, maradt minden a régiben, az intézmény neve: Papolci I-VIII. Osztályos Általános Iskola!
Terített asztal a tanáriban. Nem ünnepség, fokozati vizsgára készülő kollégákat, Ambrus Erna óvónőt és Csutak Mária tanítónőt ünnepelték a szünetben.
- Nem panaszkodni akarok - mondta az igazgató -, de lehet, hogy az új tanügyi törvény nálunk is változtat a dolgokon. 202 tanulónkból négy eltávozott, s így a paragrafusok értelmében kétszáznál kevesebb tanulóhoz nincsen igazgatói poszt! Az ősszel fog ez kiderülni. Meszelni kell, és tervezzük a központi fûtés beszerelését... ha a polgármester is segíteni fog.
A papolci tantestület nagy része ingázik, ki Kovásznáról, ki Zaboláról, de még Sepsiszentgyörgyről is. Így történt, hogy itt összefutottunk a megyei tömegsport kiváló szervezőjével, Csutak Tamással. Itt talált új katedrára, de a szakja mellett kezdő németet és biológiát is oktat.
Vándor székely erdővagyona
Nemmel szavazó magyar testvéreink hogyan képzelték el, hogy a pannon alföldet megszálló papolciak magukkal viszik erdővagyonukat is? Hol van Magyarországon olyan falusi erdő-közbirtokosság, mely 6000 tagú, s ezer holdak a tulajdonában? Az már más tál tészta, hogy ezzel gondok is vannak. De ahogy a szólás tartja: a vannal baj van, s a nincsennel jaj.
A dolgok állásáról Igyártó Gábort, a közbirtokosság elnökét kérdeztük:
- Óriásiak a kiadásaink. A zágoni magánerdészet hektáronként 360 000 lejt számít fel mindenféle munkálatért. Ebben az összegben benne van a bélyegzés ára is, de embert kell vinnünk, aki bélyegezzen! Ebben az évben 5524 fát, azaz 251 köbmétert lehet kivágatni. No, az a baj, hogy ebből kétezer gyérítésből származik, s eladási ára alacsonyabb, köbméterenként 250 000 lej. Csupán 250 milliót kaptunk érte egy helybeli fafeldolgozótól. Adósságunk van, s lesz is, mert egymilliárd lejt kell fizetnünk az erdészetnek szolgáltatásaiért. Ebben az évben be kell ültetnünk egy hatalmas széldöntött területet, öt hektárt. A csemetét - jó árban - az állami erdészettől kell felvásárolnunk.
- Mit kapott az utolsó osztáskor a közbirtokossági tag?
- Egy hektár erdővagyon után félmillió lejt és fél méter tûzifát. Tudom, hogy nem sok, de megvágott az ültetés ára. Remélem, hogy nem lesz minden évben így. Vigasztal, hogy ez a hatalmas erdővagyon a miénk, s a jövedelemből továbbra is menteni tudjuk. A kilátások? Úgy néz ki, 2005-re éppen csak ütik a bevételt... de soha nem volt, hogy valahogy ne lett volna... Ami pedig a magánerdészet hozadékát illeti, sajnos, egyféleképpen csalatkoztunk, mert amikor mi valamit nem akarunk, akkor a többségben levők a közgyûlésen döntenek. Alá kell vetnünk magunkat a többség akaratának...
- A papolci iskolának is volt erdeje. Mit hoz az az intézménynek?
- A Rozsdás és az Ebhát övezetében volt 71 hektár. Ebből - hála állam bácsinak - mi csak 30-at mondhatunk magunkénak. Tavaly valahogy el tudtunk belőle adni kitermelhető fát, de mivel ezt is fiatal erdőként kaptuk vissza (a jót eladta az állam), csupán 250 000 lejes áron tudtuk értékesíteni. A hó ebben az övezetben még akkora, hogy sem termelni, sem pedig bélyegezni nem tudunk. Április derekán járunk... Lassan olvad, s ez idő alatt nő a mi pénzadósságunk... őrzi az erdészet a fát a havas hegyoldalban... s ennek ára van.
Csiholják a szunnyadó kedvet
Nagy Éva ért a közmûvelődési munkához, és szereti is. Eddig bérmentesen mentette a szunnyadó kedvet, februártól fél normával kultúrigazgatóként alkalmazta az önkormányzat, s intézményesen szervezi a papolci magyar kultúrát. Nem egyedül, van, aki segítsen neki.
- A farsanggal kezdtem - mondta. - Jól sikerült álarcosbálon ébresztgettem a mûvelődni óhajtó lelkeket. Ezt követte egy nagyon jól sikerült március 15-i emlékünnepség. Gyerekek és felnőttek is segítettek. Igyártó Gáborné magyar szakos tanárnő az irodalmi tartalmat biztosította. Énekelt a papolci vegyes kórus is, mely fellépett a zágoni napokon is, és meghívták az őszi kézdivásárhelyi kórustalálkozóra. Nyolc éve nem mûködik nálunk a fúvószenekar. Most áll szándékunkban újjászervezni, felújítani-fiatalítani. Összehoztunk egy tánccsoportot is, mert hét pár táncol benne. S ami jó, hogy nemcsak fiataloknak, hanem házastársaknak is kedvük van táncolni. A csoport már fellépett a Papolci Napokon.
Nagy Éva elmondta, hogy pályázat útján szeretnének népi viseletet szerezni-készíttetni a tánccsoport számára. Felkérte egy román ajkú óvónő ismerősét, hogy alakítson román népi tánccsoportot, és közösen képviseljék a helyi népi kultúrát bárhol. Laz?r Carmen ígérte, hogy bevonja a románságot is a kultúrmozgalomba.
A papolci Vörös partizán
Baj-e, ha Szörcsén újrafestették a mûvelődési ház nevét: Béke kultúrotthonnak? Baj-e, ha a papolciak ki akartak tartani az egykori futballcsapat régi nevénél, a Vörös partizánnál? Döntse el a tisztelt olvasó. Igaz, hogy menet közben meggondolták magukat, de mivel a formaságok már készen voltak, hisz újraalakították a labdarúgócsapatukat, késő volt. Maradt a Vörös partizán. Fő, hogy tizenöt év után újra van csapat, hogy az utóbbi meccsen, amikor Csernátontól kikaptak, a faluból 250 drukkoló állt a pálya szélén, a pálya mellett, melyet saját maguk felújítottak, ők hengerelik, van öltözőjük. Az újravakolásban segített a zágoni önkormányzat, idén az út felőli részét kerítéssel akarják körülvenni. Küszködnek az utánpótlás kinevelésén. Hát... ez a neve a helybeli sportegyesületnek. Így es jól van - mondta a suszter, amikor felmérgelődvén az inas helyett az anyósát érte derékban elhajított kaptafája...
Mindezt Kelemen Gyulától, Papolc egyetlen magyar tanácstagjától tudjuk, aki a megvalósítások sorrendjében nem számított különbséget tenni, ezért kezdte a sporttal.
- Az idei költségvetésből vagy tíz olyan betoncsövet fogunk vásárolni, melyeket az utcaleágazásokhoz kell beszerelnünk átereszek gyanánt - részletezte az eljövendő feladatokat. - Közmunkával kell elhelyeznünk, bevonjuk Papolc kevéske szociális segélyben részesülőit is. Folyik a kábeltévé beszerelése ebben a faluban, s ez nagy örömmel tölti el a népet. Éppen most méri fel a távolságokat a licitet megnyerő cég. Feljavítjuk ebben az évben a főutat is. Ezt azért merem kijelenteni, mert a helyhatósági választások alkalmával ez is az ígéretek között szerepelt.
*
Riportutunk végén jártunk. Vigadozó földmûvesek hangoskodtak lefelé a sáros úton. Osztották azt, amit józan fejjel nem szoktak, hogy hát:
- Jobb volt a Ceau?escu-rendszer idején - mondta az egyik.
- Az a vonat már elment, bátyám! - kiáltottuk oda a személygépkocsi ablakából.
- Igaza van magának, csak vissza ne jöjjön - felelte egy másik.
Neki legyen igaza.
Kép és szöveg: Kisgyörgy Zoltán