
Az idei Szent György-napok újdonságai és egyedi mozzanatai közé tartozik az április 24-én a Székely Nemzeti Múzeumban sorra kerülő könyvbemutató és az ezzel egybekötött Hódmezővásárhely Tiszteletbeli Polgára Adománylevél átadása. A múzeumi programnak van egy harmadik eleme is: az uzoni Szivárvány Asszonykórus balladamûsorának bemutatása.
A rendezvény alaptémája a Keresztes Enikő-Szabó József János által jegyzett könyv, a Székely határőrballada bemutatása. A könyv tulajdonképpeni ,,szerzője? Bákay Vilma csíkbánkfalvi asszony - Keresztes Enikő zenetanárnő nagyanyja -, aki az ezredforduló évében, 2001-ben 104 éves korában hunyt el. A hagyatékában hozzátartozói rátaláltak egy addig titkolt naplóra, amely egy háromgyermekes anya három éven át tartó viaskodásának emlékirata.
A székely asszony három fia különböző harctereken szolgált honvédként. A pusztító háború időközben fizikai közelségbe került, a közelgő front elérte, majd átlépte a székelyföldi falvakat, halált kaszálva áthaladása közben, és mérhetetlen fájdalmat, romokat hagyva maga után. Bákay Vilma három fia közül kettő épségben hazatalált, de a közbülsőnek, Sanyikának csak a holt híre érkezett meg. Időközben az eleve balladát sejtető történet beásta magát a reménykedő anya mindennapjaiba, később az emlékeibe.
Az anyai napló ennek a balladás asszonyi fájdalomnak az írásos rögzítése.
Bákay Vilma naplója egy adott históriai helyzetben kilépett a füzetlapok fogságából.
A ?89-es fordulat után az Úz-völgyben hagyomány született: előbb a háromszéki és csíki veteránok, ezek hozzátartozói és barátai keresik fel minden augusztus 26-án, az úzi szovjet betörés napján a harcok és a halál egykori völgyét. Saját kezükkel állítottak emlékmûvet a sírkertben az úzi hősöknek, az Úz-völgyi harcokról dokumentumfilm is készült, a forgatás közben rögzített visszaemlékezések szövegéből könyv született - ezt én jegyzem szerzőként, Úz-völgyi hegyomlás címmel -, később ifjúsági tábor is birtokba veszi a völgyet, s az úzi megemlékezés önmagát építve-gyarapítva, hatósugara földrajzilag tágulva magához vonzza a Kárpát-medence más vidékein élő magyarjait is.
Az újabb kori úzi történet egy adott szakaszában a székelyföldi hagyományteremtők társául szegődik Szabó József János budapesti hadtörténész és néhány kollégája is. A fél évszázadon át két országban tabuként kezelt téma tartósan felkelti az egyetemi oktató érdeklődését, és többévi, a Keleti Kárpátok ívének egészére kiterjedő, terepen végzett és levéltári kutatás alapján könyv is születik, címe: Az Árpád-vonal.
A kutatásnak és a tudományos munkának ez a dimenziója kiemeli a témát a helytörténeti bölcsőből, angol nyelvre, sőt flamandra is lefordítják, és a honfoglaló Árpádról elnevezett Árpád-vonal bevonul a katonai akadémiai oktatás széféráiba.
És ezzel a sikertörténettel egy időben az Úz-völgy iránti érdeklődés nemzetközivé terebélyesedésének is tanúi és részesei lehetünk.
Közben Keresztes Enikő zenetanárnő előáll a nagymama, Bákay Vilma naplójával - a borítón a használati utasítás: Olvassátok végig! -, és Vilma néni fia, unokái, dédunokái a meghatódástól megdermedve olvassák az anyai érzés hol szenvedélyesen fellobbanó tüzét, hol a lélek mélyén izzó parazsát.
A napló örökösei a személyes, a rokoni kötődés elfogultságától félve famílián kívülieket is beavatnak a családi titokba, akik - köztük e sorok írója - a napló üzenetéhez simuló balladát, illetve a balladateremtés csodáját is érzékelik. És beugrik a téma- és mûfajjelző első cím is: Úzi ballada.
A Napló ezek után mintegy tovább vájja a közemlékezetben a maga útját. Előbb az úzi balladakörhöz igazodik, hisz fizikai és földrajzi értelemben is ennek a szülötte. Vilma néni itt szülte fiait, itt nevelte fel őket, innen indultak azok hazát védeni, itt siratta őket, aggódott érettük, s egyiküket ebben a háborúban veszítette el.
A Napló szinte maga is sugallta, hogy előadásának az Úz-völgyben lesz a hozzá illő - színpad ott nincs - színtere.
Keresztes Enikő karmester is, az uzoni Szivárvány Kórus vezetője. Repertoárjuk darabjainak zöme mintha spontán akarna társulni a ballada üzenetéhez. Megszületik a következő ötlet: Keresztes Enikő az előadhatóság követelményei szerint tagolja Vilma néni prózai szövegét, és ezt foglalja az asszonykórus által előadott népdalkeretbe.
Megszületett tehát a forgatókönyv is.
Az alkotás címe módosult: Úzi határőrballada.
A helyszíni bemutatónak döbbenetes hatása volt. Az asszonykórus által előadott népdal- és katonadalcsokor, Szabó József János szép meghatározása szerint ,,keretbe foglalt fájdalom? érzetét keltette. Az asszonykórus átlagos életkora az anyai fájdalom hiteles tolmácsolását tette lehetővé, viseletük, az ének- és nyelvi stílus székelyballadássá formálta a ballada megjelenítését.
Ezzel sincs vége az önmagát építő balladás történetnek. A hadtörténész a népi emlékezetre mint históriai információs forrásra is felfigyelt. Javasolta, hogy a ,,korabeli énekekkel koszorúzott? naplószöveget készítsék elő nyomdai kiadásra.
Keresztes Enikő érzelmes előszóként megírta a vonatkozó család- és kézirattörténetet. Szabó József János hadtörténész megrajzolta a ballada születésének históriai hátterét, ezt beleágyazta a második világháború hadtörténeti keretébe.
Így született meg Bákay Vilma balladájának posztumusz kiadása. A könyv létrehozóinak ,,érdemtáblázatán? az övé az oroszlánrész. Unokája, Keresztes Enikő a személyes emlékekkel, a nagymama fájdalmának előadói keretbe foglalásával folytatja a sort. Szabó József János a történetet és az egész ügyet kiemelte a feledékenység vidéki fogságából, s ezt egyrészt a hadtörténet szélesebb folyamához illesztette, másrészt a könyvvé szerkesztés és kiadás bonyolult, időt és pénzt faló munkáját is magára vállalta.
A könyv maga azonban ennél is több. Olyan közösségi alkotásnak tekinthető, amely esetében ismerjük az alapmû szerzőjét, ennek két társszerzőjét. De a könyvalkotás rendje-módja szerint a fedőlapok között nem jelenhet meg az a hosszú és soha teljesnek nem tekinthető névsor, amely a mû születésének és kiadásának minden támogatóját, ezek adatait, érdemeit tartalmazza: a Vilma néni családjáét, az uzoni asszonykórusét és végül is az Úz-völgyi hagyományteremtő veteránokét, az évenkénti sereglet minden résztvevőjét, hiszen egy mû csak akkor és úgy élhet, ha van befogadásra alkalmas közösségi közege.
Nos, megszületett tehát Bákay Vilma posztumusz könyve, és ennek végleges címe: Székely határőrballada.
- Olvassátok végig! - hagyta hátra gyermekei, unokái és minden maradéka számára Bákay Vilma néni.
Sylvester Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.