Cserei MihályPeriszkóp: História

2005. április 21., csütörtök, Archívum 2003–2007

Ezerhatszázhatvanegy esztendőtől fogva
Micsoda fátumokon forgott Erdély dolga,
És ki miatt származott nagy nyomorúsága,
Ez az írás teneked igazán megmondja.

Aki pedig ezeket e könyvben foglalta,
Cserei Mihály a neve, kit sok búval láta
Ez a rosz hitván világ a napnak alatta,
Hogy haja szálait is talán meghaladta.

Tudta volna deákul a dolgokat megírni,
Hosszabb s bővebb stílussal elődbe terjeszteni,
De maga nemzetinek akart inkább használni,
S magyar nyelven hogy tudja akárki olvasni.

Valaki hát olvasod ez írást jövendőben,
Kitanolhadd, miképen practicált Erdélyben
Az öreg Teleki Mihály s mint keverte bûzben
A jó hazafiait s ejtette veszélyben.

Második Rákóczi Ferenc azután feltámadván,
S római császár ellen Erdélyt fellázzasztván,
Mely szörnyû pusztulásra magyar nemzetet hozván,
Azolta csak nyomorgunk, sokfelé bujdosván.

Bárcsak ezután tanulj, Erdély, édes hazám,
S a magad fiaiddal élj csendesen egy portán,
Magyarországiakkal ne cimborálj oly puhán,
Hogy mint most, ne törődjél magad szörnyû kárán.

Tudom, sokaknak nem fog ez írásom tetszeni,
Kik igazat nem szoktak örömest hallani.
Én arról nem tehetek, nem akartam hazudni,
Kinek nem kell, hagyja el, szabad vele elhagyni.

?
1661-1662
Minekután II. Rákóczi György fejedelem bolond kevélységből az erdélyi dicsőséges fejedelemséggel meg nem elégedvén, holmi levis lengyel urak biztatásából Lengyelországba feles hadakkal bemenvén, királyságot akarván magának halászni, gyalázattal onnan kiszaladott és a vitézlő rendeket a pogány tatár elrablotta volna; azon rabságból nem régen terhes saccon szabadulván ki az öreg Apafi Mihály és maga jószágában Ebesfalván laknék, sem maga, sem más senki nem álmodozván arról, hogy még fejedelemségre választatnék: Istennek kiváltképpen való rendelésiből az akkor Erdélyt pusztító török császár hadának generálisától, Ali basától erdélyi fejedelemnek denomináltatik és Ebesfalváról kedve s akaratja ellen a basa táborára kihozatik, onnan penig országgyûlésiben Kisselykre jövén, ott homagiumát praestálja az országnak, az ország is a fejedelemnek. Kevés erdélyi urak valának akkor Apafi Mihály mellett, nem is volt oly nevezetes ember mellette, hanem háromszéki osdolai Kún István, Daczó János, Naláczi István, kik is akkor elsőbb emberek voltanak a fejedelem udvarában; az édesatyám, öreg Cserei János, főasztalnokja volt. Az erdélyi nagy urak ki bujdosójában volt más országban, kik penig Kemény János fejedelem mellett voltanak. Ki is a német császár ármádájához bízván, az újonnan választott Apafi Mihály jámbor fejedelmet persequálni kezdi; kinek nem lévén ereje, hogy resistálhasson Kemény Jánosnak, Segesvárra recipiálja magát, mellette való egynehány erdélyi főemberekkel együtt. Kemény Jánossal mind német, mind magyar hadak felesen lévén, Segesvár mellé száll hadaival és valóban spiccen vala Apafi Mihálynak dolga. De a nagy hatalmú Isten akit meg akar tartani, talál könnyen módot annak megoltalmazásában. Szintén mikor másnapon akarná Kemény János megostromoltatni Segesvárat (amelyet igen könnyen véghez is vihet vala), Kucsuk basa kétezer válogatott török hadakkal beérkezik estve későn Segesvárra; akinek is Kemény János ha mellette levő hadaival eleibe ment volna (amint mind a német expertus generálisok, mind a magyar hadak tábori tisztei neki tanácsolják vala), azt a kevés számú megfáradott hadat dissipálhatta és annakutána az új fedelmet, Apafi Mihályt is Segesvárról kivehette volna. De így jár az, akit Isten el akar veszteni, nem engedi meg annak, hogy mások hasznos tanácsával éljen.
Másnapra kelve mindeneknek reménsége kívül Kucsuk basa trombitát fútatván, midőn mindnyájan azt gondolnák, hogy oly hosszú utakon sietve hozott hadát egynéhány napokig megnyugatná: a hadait Segesvárból kivivé, megizenvén Apafi Mihálynak, hogy üljön veszteg a városban s vigyáztasson, mert ő ma valahol találja Kemény Jánost, felkeresi és ha mind ott kell veszni is a vele való török hadaknak, de megütközik véle. Bizony dolog, a szegény Apafi Mihály a mellette valókkal együtt igen nagy félelemben vala, mivel Kemény Jánossal olyan szép mind német s mind magyar hadak valának öt annyin is számmal, mint a törökök, úgy annyira, emberi okoskodás szerint desperáltanak volt a török had győzedelméről. De mivel a hadverés Istennek kiváltképpen való munkája szokott lenni, és amely részen nincs az isteni segedelem, haszontalan ott minden emberi erő és készület, megbizonyítá Isten a maga szabados akaratját és hatalmát Kemény János veszedelmiben is. Ki is hadaival együtt a török segítségnek beérkezése után Segesvárról elszállott és egy mérföldnyire, Nagyszöllős nevû szász faluban telepedett vala meg, oly intentióval levén, aznap ott nyugoszik, másnapon kiindulván Erdélyből, Magyarországra kimenjen és ott hadait meg­többítvén, Erdélybe visszajöjjön Apafi Mihálynak exturbálására, azt gondolván ő is, hogy a török basa fáradt hadaival utána nem menne. De megcsalatkozék reménségiben, mert Kucsuk basa serény vitéz ember levén, éppen ebédidő tájban Nagyszöllőshöz érkezik és mihelt meglátá Kemény János táborát, lováról leszállván, a földet megcsókolá, újobban lovára felülvén, a vele való hadait ütközetre kirendeli. Vala igen dali ifjúlegény fia, kit előszólítván, a maga kontyában levő kerecsentollak közül egyet kivona s a fiának kontyába tevé, ezt mondván neki: ,,Eredj, menj a seregnek balszárnyában, úgy cselekedjél, úgy harcolj, jobb, hogy az ellenség fegyvere emésszen meg s halva lássalak, mintsem elszaladván gyalázatoson, ez az én kardom (megütvén kezeivel maga oldalán függő fegyverit) öljön meg.? A fia fejet hajtván s köntösit megcsókolván az atyjának, a neki rendeltetett helyre elmene s vitézül is viselé magát. Azután a basa körülnyargalván elrendelt sergeit, rövideden ezt mondá nekiek: ,,Jó vitézek! Az ellenséget szemetekkel látjátok, én nem mondom, sok-e vagy kevés, mert magatok nézhetitek. Sokkal többen vadnak minálunknál, mindazáltal bízzatok Istenben és vitézi módon harcoljatok, jobb, hogy dicséretesen itt kezünkön haljunk meg, mint gyalázatoson elszaladván, hatalmas császár mind engemet, mind titeket megfojtasson. Azt is meggondoljátok, Erdélynek éppen a közepe táján vagyunk: ha a harcról elszaladhatnánk is, csak a földnépe is agyonverne, míg az országból kimehetnénk.? Valának a basa táborában egynehány száz havasalyföldi kurtányok, kiket is éppen közbûl rendele a török seregek közé, akikhez mikor jutott volna, nagy haraggal mondá nekiek: ,,Tudom jól, ti kutyák, hogy mindjárt megszaladtok, de megparancsoltam a hátatok megé rendeltetett török hadaknak, ha csak visszatekint is valamelyik közületek, mindjárt fejit vegyék.? Ekképpen elrendelvén a basa a hadakat és edictumot adván ki, hogy mindnyájan a lovok fejihez lehajoljanak s úgy menjenek sebesen az ellenségre, trombitát fútata és legelöl megyen vala; hátra tekintvén penig, hogy látná, hogy a török szaracsiák, akik hosszú puskákot szoktanak viselni, puskájokat készítenék, megriasztja őket: ,,Tegyétek le, úgymond a puskát, mert több puska vagyon amott (az ellenséget mutatván), hanem minden ember a kardhoz nyúljon.? A szaracsiák ezt hallván, puskájokat nyakokba vetik és kardot rántanak.
Kemény János szintén ez idő tájban ebédhez ült vala, a hadaiban is felesen tábori szokás szerint zsákmányra kioszlottanak vala, nem gondolkozván senki arról, még aznap harcolni kellene. De midőn a strásák bejövén, hírt hoztanak volna a török hadak közelítésiről: félben rúgván az ebédet, trombitát fútata, és mind magyar, mind német hadait rendbe állítá. Látván a töröknek kevés számú hadait, contemnálák mindnyájan a vele valók és a győzedelmet kezeken tartják vala. Kemény János mikor a sergeket rendelné, hirtelen a lova úgy megbotlék, hogy a szájában levő erős zabola ketté törik, mely óment még akkor sokan rosszra magyarázának, amint az eventus is comprobálá.
Kucsuk basa a maga rendelt sergeivel mikor annyira érkezett volna a Kemény János hada felé, ahonnan a puskalövés könnyen elszolgálhatott, visszafordulván, egyet sem szóla, hanem mind jobb, s mind bal kézre levő sergeit nagy haragosan megtekintvén, azzal adván jelt, mind maga, mind a vele levő hadak az edictum szerint fejeket lovok nyakához lehajtván, nagy sebesen megrugaszkodának és minden tartózkodás nélkül Kemény János sergeire rohanának. Noha, kivált a német had, erős lövést tett, de többnyire fenn járván a golyóbis, kevés kárt tett a törökökben; ezek penig mihelt közel érkeztenek, karddal fogván a dologhoz, kevés idő alatt megbontják a Kemény János hadait, sokat levágván bennek, dissipálják, és az egész tábor megfutamodik. A basa penig tanult, vitéz okos ember lévén, noha a török hadak örülvén a victoriának, az elszaladott Kemény János hadát tovább is ûzni akarnák, a visszajövetelre trombitát fútata és ugyanott a harchelyen megszállván, a holttesteket megfosztani parancsolá. Kinek eleibe mikor a maga fia visszajött volna az ellenség ûzésiből jó egészségben, noha köntösin imitt-amott sok golyóbis ment volna által, de testihez közel nem járt: eleibe futamodván, megcsókolja a fiát; de mikor kevés vártatva egy agának holttestit látná, hogy hoznák, megismervén (aki igen vitéz ember és kedves embere vala a basának), ráborulván a holttestre, nagy ordítással és jajgatással kezdette siratni, megesküdvén szokása szerint a nagy Allahra, egész Erdélyországaért nem adta volna el annak az egy embernek életit. Kinek is holttestit a törökök szokása szerint megmosogatván, hadi pompával eltemetteté. Onnan penig postán külde Apafi Mihályhoz Segesvárra jó hírmondással, aki éppen már desperált vala a maga életinek s fejedelemséginek megmaradásáról. Így vigasztalá meg Isten csudálatosan. Maga is a basa győzedelmes hadaival másnap bemene Segesvárra.
Ezen a harcon vesze el Kemény János, kinek noha rajta levő köntösit, fegyvereit elhozták és Segesváratt Apafi Mihály fejedelem ráismervén, magához is váltotta, s emlékezetre mind a fogarasi tárházban tartották, ott láttam én is Teleki Mihálynál laktomban: de testit soha fel nem találhatták, hogy eltemessék, noha maga Apafi Mihály fejedelem eleget kerestette; vagy azért, hogy még a harchelyen lovastól elesvén, a sergektől egybentapodtatott, vagy penig a törökök az elesett testeknek fejeket elszedvén, fő nélkül való teste meg nem ismertetett. És így nem engedte az igaz ítéletû Isten, hogy koporsóba tétessék teste, mert teljes életiben gonosz, ambitiosus, kegyetlen, vérszomjúhozó ember volt, és akire inkább haragudt s akit meg akart öletni, simogatva beszéllett neki. Visszaadá Isten neki igaz kölcsönnel a jámbor, kegyes Barcsai Ákos fejedelem ártatlan halálát, kit nemrégen Görgény várából hamis hit alatt kicsalván, az úton, Torda vármegyében Répe nevû falu mellett diribról darabra vagdaltata s kegyetlenül megölete, s közel a falu pellengérihez temettete. Több sok istentelen gonoszságaival együtt fejire tére a gyalázatos veszedelem, a sok telhetetlen ambitiójának, fejedelemség keresésinek az lőn jutalma, mert még eddig Erdélyben valaki a fejedelemséget úgy vadászta magának, nem sokáig örült neki, hanem maga életivel együtt elvesztette uraságát.
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép