Bár a hét elején már elkezdődtek az idei Szent György-napi rendezvények, a nagy show a hét végére esik, s a világraszóló vásárral veszi igazán kezdetét. Kívülről ez mindenképpen így látszik, sőt a város lakossága is hajlik arra, hogy a látványos hét végi rendezvényekben lássa az ünnepségek lényegét. Pedig vasárnaptól kezdődően már nagyon sok esemény esett meg, elég az ünnepnyitó hangversenyre, színházi előadásokra, irodalmi estekre, tárlatokra, táncszínházi előadásokra, expókra gondolnunk, hogy megbizonyodhassunk arról: a Szent György-napok ,,szellemi? része voltaképpen a Nagy Vásárt megelőző napokban zajlik le, s érdemes lenne ebbe nagyobb részvételt szavatolva vonni be a város közönségét. Bár panaszkodni így sem lehet, mégis úgy tûnik, eléggé gyér és esetleges az érdeklődés, holott a vásárt megelőző rendezvényekben annyi szellemi energia leledzik, hogy bizonyosan fölül is múlja az a nagy hét végi látványosságokat.
De ne legyünk túlságosan maximalisták, inkább egy másik meggondolásra érdemes kérdéskört próbáljunk feszegetni. Arról lenne szó, hogy az egész Szent György-napi ünnepségsorozat igazi értelme a város szellemi erőinek méltó felmutatása lenne, s csupán ezt kellene kiegészítenie a meghívottak, önként jelentkezők szerepléseinek. Az arány még ma sem igazán szívderítő, s bármennyire is örvendünk mi a vendégek remek szerepléseinek, több igényes helybeli reprezentációt igényelnénk. Mert ugyebár a város ünnepének mottója úgy hangzana igazán jól, ha - Ady Endrét parafrazálva - elmondhatnánk: ,,szeretnénk magunkat megmutatni??
De félre a túlzottnak is nevezhető igényeskedéssel, ma elkezdődik a város nagy ünnepi játéksorozata, s mint eddig is, immár csaknem másfél évtizede, Sepsiszentgyörgy ,,lakossága? csaknem kétszeresére duzzad a vendégsereg ide özönlésével, mert azt mindenképpen el kell ismernünk, hogy a hasonló rendezvények sorában a sepsiszentgyörgyi mára már a legnépesebbek és leginkább látogatottak közé sorolható az országban, sőt az egész Kárpát-medencében. Ez pedig egyszerre öröm és némi üröm forrása is, hiszen a nagy ünneplés lejártával a városgazdálkodás dolga, hogy mindent újra a helyére tegyen, s visszatérhessünk a munkás hétköznapokba.
Apropó: munkás hétköznapok! Külön nyereségnek tartanám, hogy az idei ünnepségeket megelőzően végre összes autóbusz-megállónk kétnyelvû menetrendeket kapott, hogy a várostörténetet, a város építészeti örökségét bemutató fényképek díszelegnek a belvárosi kirakatok nagyobb részében, hogy felújítottak némi központi járdarészeket, hogy megcsinosodtak a cégreklámok, egyszóval, aki valamelyest is ad magára, az tett valamit a város hírének-nevének öregbítésére. Ez utóbbi vonatkozásban pedig lenne tennivaló még bőven, mert ezerszer leírtuk-elmondtuk már, hogy Székelyföld városait, településeit, az egész Székelyföldet nem nagyon kényeztette és kényezteti el a központi ,,gondoskodás?, inkább a mostoha sorsra való ítéltetés számtalan jelét és jegyét tapasztalhattuk meg.
Hát ezért kell ,,magunkat megmutatni?, újra és újra bizonyítván, hogy mégis élhető város, élhető tartomány volnánk, mely értékeket teremt, s minden jó szándék figyelmére érdemes.
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.