Máról holnapra: A magyarság mint érték

2005. április 27., szerda, Archívum 2003–2007

A külsőségek ünnepélyesek voltak a luxembourgi apátságban, itthon azonban elég kevesen örültek felhőtlenül a csatlakozási szerződés aláírásának. És nem csupán a bizonytalan kimenetelû túszdráma árnyékolta be a ,,történelmi lépést?.
A politikai elit java része ugyan ünnepelt, s az ilyenkor szokásos szuperlatívuszokban, nagy távlatokat idéző kijelentésekben sem volt hiány, ám a szorongás, a nem ezt a lovat akartam érzése a magasztos szónoklatokat hallgatván sokakban kétségeket ébresztett. És itt korántsem az úgynevezett euroszkeptikusokra gondolok, hanem arra az immár egyre erőteljesebben érvényesülő véleményre, miszerint ha az unió nem tud egyszerre a gazdasági érdekek és a nemzeti értékek együttesének közös térsége lenni, akkor ebben a formában nem jósolható hosszú jövő számára. Ennek ellenére tényként kell immár kezelnünk, hogy az Európai Uniónak nevezett felépítmény akarja Romániát, s ha rövid, két-három esztendős időszak alatt teljesítendő feltételekkel is, de szabályrendszerét kiterjeszti arra az országra is, amelyben az erdélyi s azon belül a székelyföldi magyar közösségnek közel egy évszázada élni adatott.
De van-e esélyünk ennyi ideig tudatosan sorvasztott közösségünk maradék értékeivel élni, azokat érvényesíteni? Az Európai Parlament minap elfogadott jelentését böngészve bizony keserûen állapíthatnánk meg, hogy látszólag Verespatak ügye fontosabb az eurobürokratáknak, mint egy széles körben elfogadott berendezkedés, nevezetesen a területi autonómia megteremtése s ezáltal egy sajátos közösség fejlődésének megalapozása. De csak látszólag, mert a kissé erőltetett összehasonlítást leginkább az elkeseredés, a sikertelenség mondatja velünk. Pedig épp e jelentés kapcsán kellene némi közösségi önbizalmat csepegtetni a lelkekbe. Hiszen mint ahogy Verespatak s ezáltal a környezetrombolás ügyében az egyenes szó és a tett értékének erejével sikerült szembeszállni a kétségtelenül erősebb gazdasági érdekkel, úgy a magyar kisebbség védelmének biztosítása is azáltal válhatott csatlakozási feltétellé, hogy a közösségi igényt megfogalmazók és bemutatók nem a vélt lehetőségekhez méretezték lépéseiket. Tehették, hiszen nem kötötte őket semmiféle politikai alkuból következő érdek.
Az autonóm gondolkodás és cselekvés viszont azt is feltételezi, hogy az uniós csatlakozás dokumentumaiban a román kormánynak sem lehet megszabni, milyen autonómiát biztosít a szubszidiaritás és az önkormányzatiság elve alapján a magyar kisebbségnek. Sportos hasonlattal élve, a labda immár a mi térfelünkön pattog, vagyis a közösségnek kell meghatároznia, milyen szintig igényli az önkormányzatiságot, az autonómiát. A székelyföldi területi autonómia vonatkozásában fogalmazva: e jelentés alapján a román államnak minden olyan jogosítványt át kell adnia, amivel a közösség élni tud. S minderre a csatlakozásig terjedő két-három évben figyel oda hangsúlyozottan az unió parlamentje. Lehet-e kedvezőbb időszak arra, hogy ne a parlamenti képviseletet gyakorló szövetség kisebbségi törvénytervezetében megfogalmazott minimális igényt, hanem a nemzeti tanácsok által elfogadott személyi elvû és területi autonómia statútumait, vagyis a lehető legtöbbet helyezzük a követelések középpontjába?
Közösségi létünk az önkormányzatiság minőségétől függ, s ezt a minőséget magának a közösségnek kell meghatároznia. A meghatározásba pedig az is belefoglaltatik, hogy milyen fokú és jellegû önállóság megteremtésére vagyunk képesek. A pálya adott, miért ne használnánk ki azt az egyedülálló lehetőséget, hogy az erdélyi magyarság mint érték jelent meg a csatlakozási folyamatban? Határozott, következetes kiállásra van szükség, akár saját politikai vezetőinkkel szemben is, hiszen a fondorlatos, konjunkturális óvatoskodás most csakis az értékvesztés útjára sodor.
Ferencz Csaba
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2005-04-26: Archívum 2003–2007 - :

elveszett

2005-04-27: Archívum 2003–2007 - :

Rohamosan nő a munkanélküliség