Riport: Lisznyó küzdelemben

2005. április 27., szerda, Archívum 2003–2007

,,Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban...?? Eszünkbe jutnak a költő szavai, amikor lisznyói gazdaemberekkel beszélgetve felmerült a kérdés, hogy ,,mikor érjük el a múltat?. Pontosabban arról szólt a beszélgetés, hogy az egykoron önálló község Alsó-Háromszék gazdag és tehetős települése volt, s hogy azt a gazdasági szintet, amit a XX. század elején bírt, nem vagy alig tudná utolérni. Az utolsó világháború, a rá következő erőszakos gazdaságpolitika, a föld- és az erdővagyon kisajátítása nyomán következett hanyatlást a rendszerváltás utáni tizenöt esztendőben behozni lehetetlen volt. A visszajuttatott egyéni vagyon ellenére is gyenge a lakosság gazdasági ereje. Ez okozza egyfelől az elégedetlenséget, s Lisznyó esetében különösen a közösségi szellem lanyhulását, az állandó türelmetlenséget, kiábrándultságot és panaszt.
?k választották
Mármint Vadász Sándor tanácstagot, aki az uzoni önkormányzatban Lisznyót és a hozzá tartozó Lisznyópatakot képviseli.
- Nincsen kifogásunk képviselőnkkel szemben, ne legyen félreértés - mondták az eső miatt tereferére ráérő férfiemberek -, de ebből is látszik, hogy nem bízik magában a lisznyói nép, azt hitte, hogy a nem is olyan rég idetelepedett Vadász Sándor nyomban változtatni tud Lisznyó közéletén, holott nem is olyan könnyû az.
- Mit szól ehhez Vadász Sándor?
- Itt nem változott olyan sok minden az utolsó interjú óta - kezdett mondanivalójába a tanácstag. - Néhány dolgot mégis sikerült megvalósítani. Elsőnek a szemétgazdálkodást említem. Az uzoni tanács alkalmazott egy lisznyói embert, aki rendszeresen összegyûjti a szemetet, és két szociális segélyben részesülő segítségével lerakják a kijelölt szemétdombra. Sajnos, nem tudtuk még elérni, hogy a lakosság, ha nem szekérrel viteti ki a szemetet, hanem maga szállítja el, ne a gödör szélére, hanem a gödörbe ürítse azt le. Sajnos, a nép azt tartja, hogy a szociális munkások kötelessége aztán összegyûjteni. Kéthavonta falugyûlést tartottunk. Jelen volt a polgármester, az alpolgármester asszony és néhány tanácsi alkalmazott. Az is siker, hogy a kapuk előtt már kitakarítják a lakosok a sáncokat, kudarc pedig, hogy több földtulajdonos annyira ragaszkodik földjéhez, hogy a parcellákat teljesen kiszántja az út széléig, nem hagyva meg a másfél méter távolságot a vízlefolyónak. A sáncokat a segélyesekkel takaríttatjuk, de ők nem merik újra kiásni a bevetett földek végén a lefolyót, attól tartva, hogy bepereli őket a gazda. Így több helyen az út egybeolvad a szántóföldekkel. Sajnos, nem minden szociális munkásnak van megfelelő szerszáma, tőlem várják a munkaeszközöket. Érthető: nekem annyi nincs. Tanácsi szinten beszéltünk erről a nehézségről, kaptunk ígéretet. Azt azonban el kell mondanom, hogy alakulóban egyféle kötelességtudat a faluban. Sok közérdekû határozatot hoztunk, de nem mindeniket tudja feldolgozni a faluközösség. Lisznyóban vannak helyek, ahol a szennyvíz még most is kifolyik az utcára. A tavalyi 17-es számú tanácshatározattal korlátoztuk ezt, és ki is jelöltük a bírságokat. Hamarosan meg fogjuk oldani az éjjeliőrséget is, ami eddig nagy gondot okozott. Rendbe fogunk tenni a volt községháza épületében egy olyan szobát, ahol havonta rendszeresen fogdóórákat tartunk majd, ott az emberek elmondhatják panaszaikat, benyújthatják kéréseiket, kifizethetik adójukat, illetékeiket, nem kell Uzonba gyalogolniuk. A polgármester rendszeres jelenléte kedvezően befolyásolja az emberek magatartását, hozzáállását, meghozza majd a várt lisznyói változásokat. A választások idején ugyanis választók és választottak közösen egyeztek meg abban, hogy eredményeket csak együtt lehet elérni.
- Mi lesz a bekötőúttal?
- Lassan az is járhatatlanná romlik - folytatta a képviselő. - Milyen jó volna, ha ebbe a szép, csendes faluba zökkenőmentesen lehetne eljutni. Talán akkor majd a falusi turizmusról is beszélhetnénk. Addig is megelégszünk néhány kamion zúzott kővel, hogy a lyukakat betömhessük.
A rózsát most ültetik
Arról a rózsáról van szó, amely a türelmet termi. Ebből van ugyanis a legkevesebb Lisznyóban. Az uzoni községvezetés azonban arról biztosított, hogy Lisznyót egy pillanatig sem tévesztik szem elől.
- Sajnos, azzal kell kezdenem - mondta a polgármester -, falvaink közül éppen Lisznyó az, ahol a lakosság a legkevésbé értette meg, hogy közösségi összefogás nélkül soha nem tudunk előrelépni. Nem nagyon érzem, hogy a faluközösség tenni akar, és bízik bennünk. Éppen ilyen okból nincs még kész a vécé a kultúrotthon mellett, pedig mi mindenféle építőanyagot biztosítottunk. Ígérhetem azt, hogy jobb minőségû zúzott követ - andezitet - hozatok a bekötőútra. Jelentős összegeket fektettünk be Lisznyó és Lisznyópatak közvilágításának feljavítására, olyan utcaszakaszok is voltak, ahol most tettünk villanyvezetéket is. Új lámpatesteket szereltettünk a lisznyói romák negyedében és Lisznyópatakon. Ennél a témakörnél maradva el kell mondanunk, Vadász Sándor képviselő meggyőződése, hogy a lisznyói romanegyedbe még egy transzformátorra lenne szükség, s csak akkor lehet azt mondani, hogy egyelőre nem lesz gond a közvilágítással.
Diák- és ifjúsági tábor, gyógyfürdő
Lisznyó és Lisznyópatak közeli és távolabbi fejlődési lehetőségeit vetíti előre az alcím. Ottjártunkkor arról szólt a vita az önkormányzatnál, hogy községi rangú út-e a Lisznyópatak felé vezető, avagy erdőipari. Ugyanis amennyiben erdőiparinak minősül, Uzon tanácsa kész át is venni, ugyanis az lenne a végső cél, hogy ezt az utat rehabilitálják, s erre az önkormányzatnak nagyobb esélye lenne, mint az erdészetnek. Ugyanis ott, ahol állami erdőkitermelés nincs, és a közeljövőben nem is lesz, az állam nem fektetett be ipari utak javításába.
Bikfalva mellett Lisznyó és Lisznyópatak is rendelkezik olyan természeti és emberi erőforrásokkal, kuriózumokkal és idegenforgalmi értékekkel, melyek valóban meg tudnák alapozni a jövő falusi turizmusát. Hogy ez még messze, az nem vitás. Előbb aszfaltos utat és minőségi ivóvízellátást igényel mind a két település, s akkor térhetnek majd rá a szép és tágas családi házak panziókká alakítására, hogy aztán az idegenforgalom számára felajánlják, értékesítsék az olyan látnivalókat, mint a mûemlék refomátus templom, mûkincs értékû harangja, a millenniumi fakör és a hősi emlékmû, a Török és Barabások várának múltba vesző értékei, a hozzájuk fûződő mondák s a turistajelzésekkel megjelölt hegyi ösvények, melyeknek mentén el lehet jutni a vadvirágokban és erdei gyümölcsökben gazdag Szerdőponkra, a Bodzafordulói-hegyek legmagasabbb pontjára. Arra is lehet majd gondolni, hogy értékesítés tárgyává tegyék a Temesvári-kertben levő Büdöskút gyógyvizét, amely a mozgásszervi bántalmakra, reumára kiváló. Ennek előnye az is, hogy ha a forrás hozama gyenge, kevés, a vizet ciszternákban-medencékben tárolni lehet, és nem veszít gyógyerejéből.
- Lisznyópatakkal nekünk több jövőbeli gondunk van - fejezte be a polgármester. - Az iskola épületében a diák- és ifjúsági táborok szervezésére alkalmas szobák állapota nagyon rossz. Szándékunkban áll ezeket feljavítani, a bútorzatot kicserélni, majd ismét ki fogjuk adni rendezvények számára.
Jobbít-e a hit?
A népi lelkiségen, a hit által születő közösségi szellemen igen. Erre törekedtek Lisznyó mindenkori magyar lelkipásztorai, akárcsak a jelenlegi tiszteletes, Derzsi György. A 2002-es népszámlálás adatai szerint Lisznyónak - Lisznyópatak nélkül - a 447 lakosából 323 vallotta magát reformátusnak, 85 római katolikusnak, 35 ortodoxnak és négy görög katolikusnak. 1862 óta ennek a falunak a lélekszáma 106 lélekkel csökkent.
- Híveim száma, sajnos, most is csökkenőben - tájékoztatott a lelkipásztor. - A reformátusok 330-nál kevesebben vannak, s közülük 200 körül a kepefizetők száma. Ebből lehet következtetni az eklézsia gazdasági erejére. Ami a demográfiát illeti, kissé lehangol, hogy ebben az évben egy szál konfirmandusunk lesz, aki a 10, 25 és 50 évvel ezelőtt konfirmáltak találkozójával egyszerre tehet majd hitet vallásáról. Ide jutott a hajdan erős kálvinista eklézsia. Azt azonban nem lehet elmondani, hogy hit nélküli a közösség. Március 15-én, virágvasárnapján és húsvétkor is tele volt a templom. Lélekben már pünkösdre készülünk. Én is igyekszem összeforrott közösséggé kovácsolni ezt a maréknyi népet. Ezért veszek részt az idén harmadszor sorra kerülő Lisznyói Napokon is. A Majális-körnél, a régiek mulatozóhelyén tartják. Tavaly is itt volt az egyik jeles tévéadó, felvételt készített, s azt is szeretnők, hogy ez a falu is felkerüljön valamikor a világhálóra.
A hit jobbít - ismertük el, az anyagi gondok azonban lesújtóak. Tatarozni kellene a templomot, de mivel mûemlék, a költségvetés nagyon nagy lesz - tájékoztatott a lelkész. A hívek gazdasági ereje gyenge. Azt azonban mi sem értjük, hogy ebben az esetben a főhatóság, a mûemlékvédők miért nem tudnak bepótolni a költségekbe. Az is kérdés marad számunkra, hogy azt a keveset, amit évente a megyei tanács szokott juttatni a történelmi egyházaknak, miért nem pályázta meg a presbitérium.
Lesújtó demográfia
Éppen erről szerettünk volna képet alkotni. Ezért kopogtattunk be a helybeli elemi iskolába. Bár a falunak több jeles szülötte volt, egyiknek nevét sem vette fel a szerény tanintézet. Meglepő, hogy az iskola két összevont osztályában összesen 22 gyerek tanul! Bocskai Judit tanítónő, hogy megmeneküljön a Sepsiszentgyörgyről való ingázástól, kiköltözött a faluba. Lisznyóba semmilyen autóbusz nem jár. Tavaly valaki indított egy járatot anélkül, hogy bejelentették volna. Persze, hogy nem volt utas. Két nap múlva megszûnt.
- Úgy néz ki, hogy egy gyerekkel fog nőni szeptemberben a létszám - tájékoztatott a tanítónő -, mert öt tanulóm lép az ötödikbe, és hat gyereket kapok az óvodából. Panaszom csak az épület állagával kapcsolatos. Ha a kiadásokat a központi iskola a tanulók létszámának arányában fogja elosztani, akkor ez az épület, míg a világ, nem fog megújulni. Van egy felesleges osztályunk. Szeretnénk oda berendezni egy tornatermet. Testvériskolánk nincs. Lisznyónak testvértelepülése sincs. Nincs ahonnan várni segítséget...
*
Nem fér kétség ahhoz, küzdelmes a falu közösségi élete. Gond éppen elég van. Ezeknek egy részét a patópálok kontójára lehet írni. Százharminchárom év alatt több mint százzal csökkent itt a lakosság száma. Kezd kiöregedni. Nem ok ez arra, hogy ne szaporább lépésben építse a falu rendszerváltás utáni új életét.
A dicső múltat csak így lehet utolérni.
Kisgyörgy Zoltán
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép