Mikor megkérdezték volt Mórickát, ezelőtt olyan jó tizenhat évvel, hogy milyen ünnep május elseje, ő azt válaszolta, hogy a hazaszeretet és a kikelet ünnepe. Mivelhogy mindenki haza szeretett volna menni, de ki kellett vonulni. Mert most már nem muszáj, ezért ha kell, ha nem, kivonulunk a térre. Például ünnepelni Szent György napját. Érdekes jelenségeknek vagyunk tanúi. A megboldogult szocializmusban az emberek nagy része utálta a munkát. Mindenkinek kötelező volt dolgozni. Vagy legalábbis dolgozni járni. Most meg a munkanélküli dolgozni akar. Most értettem meg valójában, hogy mit is jelent a munka ünnepe, és miért is kell megünnepelni. Hát azért, mert aki dolgozhat, az boldog lehet. Mindennap, ha munkája van valakinek, ünnepelhet.
Pedig a munka csak egy szükséges rossz, és szinte meg sem éri dolgozni. Romániában, aki dolgozik, az a munkájából nehezen él meg. Aki meg bejegyez egy céget, azt jelenti, hogy nem normális. Mert akkor rajta van mindenféle ellenőr, felügyelő, inspektor, gárdista s egyebek. Azt mondták, hogy Kovászna megye többet kap a költségvetésből, mint amit befizet. Én nem hiszem. Ez a megye abból is megélne, amit mindenféle ellenőrök a konyhára hoznak a még nüködő cégek büntetgetése címén. Nagyszerû dolog lesz, amikor semmilyen tevékenység nem lesz nálunk, csak ellenőrzés. Nyakra-főre büntetnek mindenkit, aki még nem mondott csődöt. Bár ahogy kinéz, Háromszék megyére maholnap ki lehet tenni a táblát, hogy csőd miatt zárva.
Siralmas, hogy az egyik legelmaradottabb megye lettünk. A bányászat szintje az életszínvonaléval vetekedik, és a bányászbéka feneke alatt áll. A kőröspataki bánya rég bezárt, amúgy is olyan szenet termeltek belőle, ami annyira nem égett, hogy ha vetett a tûzre az ember, akkor kioltotta. A tûzoltók szabadalmaztatni akarták tûzoltási célokra. Akkora gödröt ástak volt Kőröspatakon, hogy azt hittük, lifttel fogunk ezen keresztül Japánba közlekedni. Annyi haszon volt belőle, hogy a falunak úgy elment a vize, mint a szülő asszonyé. Végül azt rebesgették, hogy nagy üdülőközpont lesz ott. Körülbelül akkor lesz ez, amikor a Szépmezőn repülőtér, és az autópálya az állomáson túl fog Csíkszereda felé haladni. Aztán jött a többi, erdővidéki bánya is sorra... A székely ezermester elbugyutult. Már semmihez sem ért. A faiparnak hagyományai voltak. A megye öt bútorgyára bezárt. Az országban alighanem ez is csúcs. Most a lej erősödése miatt a kisebb mûhelyek is bezárhatnak. Mert mit is tehetnének, mikor már belefásultak a faiparba. A bútoriparban - most olvasom - nagyberuházás Tulceán lesz. Itt dől ránk az erdő, minket a recsegve-ropogva összeomló faipar maga alá temet. Oda a fát el is kell szállítani, de sebaj, itt majd olcsón felvásárolják, ha már amúgy sem kell a tönkrement faiparnak. A nehézipar nehéz falatnak bizonyult. Egy darabig akadozott a megye torkán, aztán lassan elmúlt. Az autóvillamossági és villanymotorgyár (IAME) a porban hever, mint az emblémájában levő, de döglött elefánt. A nadrágok völgye (ahogy Rosner Herman, a kereskedelmi és iparkamara elnöke nevezte volt) hullámvölgybe került. Úgy rúgják ki onnan a szegény varrónőket, mint a labdát az ügyes kapus. Aztán ott vannak a privatizált cégek. Az uzoni szeszgyár rég bezárt, pedig most milyen jó lenne az eladhatatlan pityókából szeszt főzni. Az legalább eláll. Mint a székely atyafi a pityókatermesztéstől. De a gyár a sok szesztől, valószínû, utolsó stádiumban van, mint az idült alkoholista. A kézdivásárhelyi csavargyárnál is megfutott a menet. A mezőgazdaság kész ráfizetés. Amit érdemes volt nálunk termelni: a búza és a pityóka, veszteséges lett.
Az egész megye halódik. A beruházók nagy ívben elkerülnek. Az egy főre jutó beruházások tekintetében Háromszék egészen hátul kullog. Viszont nagyszerû erdményeket értünk el a munkanélküliek számát tekintve. Nemsokára országos elsők leszünk.
No de itt van május elseje. Ünnepeljünk, mert van, amiért. Aláírták csatlakozásunkat az Európai Unióhoz. Sok minden már európai: például a villanyáram, az üzemanyagok, a gáz, de egy sereg egyéb létfontosságú dolog ára. Így szépen menetelünk Európába, de valahogy mindig szemben kéne állnunk azokkal, akikkel ott találkozunk, nehogy észrevegyék, hogy lyukas a nadrágunk feneke.
Kuti János
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.