
A súly kifejezést sokak szerint, akik még ma is keresik-kérik-várják jussukat, szinte tragikus értelemben, mint nehézséget kell értelmezni. Annyi bizonyos, hogy kevés község létezik ebben a térségben, ahol annyi reklamáció, fellebbezés és elégedetlenség, annyi pergő vitában lefolyt tanácsülés lett volna, annyi bírálat az önkormányzat címére a rendszerváltás óta, mint itt. S ez, bátran elmondhatjuk, a diktatúra idejében alaposan megtépázott határ, a földek, az olykor fékevesztett kezdeti földosztás miatt alakult ki. Egy mértéktartónak nevezhető választópolgár mondta: kétségkívül, mértéktelenül pusztított a letûnt rezsim, etnikai összetételében megváltozott, mondhatni, alaposan leromlott a település. És mérlegre tette a polgármestert is: ,,rossz a rosszal, de rosszabb a rossz nélkül!? Most még pap nélkül is maradt a falu, nincsen, aki ,,puhítaná? olykor a kor kegyetlensége miatt kővé keményedett lelkeket. Nincs idő arra várni, mikor ülepednek le a dolgok, mikor csitulnak a kedélyek. Kérdéseinkkel szerettünk volna belátni a mélybe. Éreztük: Borosnyó súly alatt van...
Milyen barázdát szánt az eke?
Ezt a kérdést tettük fel Bodor Zsolt Lehel kataszteri és topográfus almérnöknek, akit nemrég munkakönyvesként alkalmazott a községvezetés, s aki fiatal idegekkel hallgatja végig naponta a panaszokat, járja a mezőt, s elégedetlenségek forgatában próbálja, vajha valami rendet tudna teremteni a borosnyói földviták forgatagában. A község falvainak földekkel kapcsolatos helyzetéről nehéz volna rövid összefoglalót írni. Hogy sok még a vita, a tisztáznivaló, hogy elfogyott a földtartalék, s nem egy tulajdonos földet és nem pénzbeli kárpótlást vár, az nem vitás, miként az sem, hogy népes azoknak - főleg távolban élőknek - a tábora, akik belefáradtak a Nagyborosnyóra járásba, keserû szájízzel próbálnak belenyugodni lehetetlen helyzetükbe és veszni hagyni azt, amit az ősök munkával és pénzzel szereztek meg. Ez a helyzet például Kisborosnyó esetében, ahol az egykori földbirtokos Joós családnak sok földet kellene még visszakapnia a községi földosztó bizottságtól. Lécfalván is sokan követelik telekkönyvvel a kézben a jusst, termőterületüknek tetemes részét a volt téesztagok kapták vissza s mûvelik. A községi tanács úgy határozott, hogy a volt községi legelőből, ami most a borosnyói tanács tulajdona, 70 hektárnyit visszamérnek, hogy enyhítsenek a földhiány tarthatatlan helyzetén.
Nincsen csend a visszamért földek egy része felől sem. A tulajdonosok nap mint nap panaszt emelnek, hogy itt és ott elszántottak parcellájukból, mások még mindig hivatalosan kimért és visszajuttatott földjüket keresik, eltûnt! Mindez azonban - gyakran - zajosan, rendőrségi aszisztenciával történik!
- Annyi a reklamáció - mondta Bodor -, hogy ezek tisztázása miatt feladataimat is alig tudom végezni. Itt, Nagyborosnyón olyan is van, aki földet vásárolt, anélkül hogy látta volna, az hol van. Keresi, és tőlünk kérdi, merre terül el. Van, aki nem is kapja meg, mert időközben elszántották! Olyan panasz miatt is ki kellett már szállnunk, hogy miért nem egyenes a borozda két földparcella között?! Feldobolyban olyan van, aki zsebszerződésekkel jelentős mennyiségû földet vásárolt, s egy részéről nem is tudja, hogy hol terül el. Várhegy klasszikus példája a borosnyói földháborúnak. Kérésükre az egész dûlőt ki kellett cövekelnünk, s másnap az általunk bevert cövekeket mind eltüntették! Volt eset rá, hogy egy-egy helyen azért nem ütötte a föld széle a hosszát, mert azt a tulajdonosok - időközben, veszekedés közben - közmegegyezésre, hallgatólagosan elcserélték.
Csak madártávlatból
A két Borosnyó, Feldoboly, Cófalva, Lécfalva és Várhegy földes dolgairól sokszor tudósítottunk, erdő- és legelővagyonukról sokszor írtunk. Átfogó és tiszta kép kialakítását a bonyolult és összekuszált részletek akadályozzák. Azt Bartha László polgármester is elismerte, hogy voltak mulasztások, melyeknek jóvátételére már nincsen törvényes lehetőség, s talán az igazság per útján való keresésére sincs.
- Közbirtokossági erdőink - Lécfalva kivételével - mégis rendben vannak. Bírál mindenki, eredményeinkről nem beszélnek - mondta. - Vitánk van a bárkányi és a nagypataki tanácsokkal, mert ők adósaink 76 hektárnyi erdővel, melynek beazonosítása felől úgymond kételyeik vannak. A tanácsnak terjedelmes községi erdeje van. Ebből ebben az évben tudunk valamennyit juttatni az iskolai hálózatnak, s így nekik csak a különbséget kell majd megvásárolniuk abból a pénzből, amit tőlünk kapnak. Nem dicsekedhetünk azonban a magánerdők visszajuttatása dolgában. Folyamatban a dolog. Vannak, akik már égettek erdejükből fát, de sokan várnak még a sorukra. Új gondunk, hogy ahol az iskolaerdő az egykori református iskolák nevén szerepel a telekkönyvben (például Nagyborosnyó, Feldoboly stb.), ahhoz ragaszkodnak az egyházak. Ezt kell majd méltányosan megoldanunk... Ha ez a vagyon az iskolák tulajdonában marad, állami tulajdonnak tekinthető.
Nem kért szót, de kapott!
A több alkalommal visszaválasztott Bartha László polgármesterről van szó, aki kérdéseink elől sem akart kitérni. Már eleve úgy értékelte, hogy a Háromszék olvasóit pont azok a részletek nem érdeklik, amelyek nap mint nap nehezítik az önkormányzat munkáját, így csak ,,a taktikai és helyi stratégiai? dolgokról kívánt szólni. Ottjártunkkor teljes gőzzel folyt a tavaszi nagytakarítás. Talán még csak Árapatakon van ilyen sok szociális segélyben részesülő munkaerő, mint itt. A polgármester elmondta, hogy több mint 300 embert kell naponta foglalkoztatni. Az egyik tevékenykedő roma férfi mondta: ,,nálunk minden dzsornó, a segélyt is megkaptuk, Lacika (a polgármester - szerk. megj.) olyan ember, mint a máj. A magyar cigányság mellette van!?
- Meg akarjuk mutatni, hogy Nagyborosnyó is tud olyan szép és tiszta lenni, mint más település - folytatta a polgármester. - Szomorú az, hogy a magyar ember éppen azért szemetel háborítatlanul, mert ,,jön a szocialista roma, és eltakarítja?. Komolyabbra fordítva a szót, el kell mondanom, hogy egyre inkább foglalkoztat az infrastruktúra-fejlesztés. A községi tanács 600 millió lejt szavazott meg az utak és utcák feljavítására-bővítésére. A pénz egy részét - természetesen - a kispataki bekötőút feljavítására, járhatóvá tételére kell fordítanunk, hisz a Kisborosnyóhoz tartozó település gyakorlatilag el van zárva a nagyvilágtól, az erdőgazdálkodás folytán leromlott az útja. Oda, számításom alapján, legalább harminc autó tört kő vagy jó minőségû kavics kellene.
A községi tanács megpályázta - ugyancsak a Román Fejlesztési Alapnál - az út teljes rehabilitálását is.
- Mi és mennyi jut abból a 600 millióból a többi település leromlott útjaira, hisz közhellyé vált már, hogy sehol sincs olyan rossz út, mint a Lécfalva felé vezető szakasz?
- Arányosan juttatunk minden falunak ebből az alapból. Mindig oda küldjük a sódert, vagy ami van, ahol a legszükségesebb. Nagyborosnyón például az ún. Agrár utca állapota a legrosszabb. Ahogy engedi a büdzsé, oda fogunk kedvezni. Ami pedig a lécfalvi utat illeti, a helyzet bonyolultabb. Én nem a tanácstagokat és a falusfeleket marasztalom el, hanem a közösségi szellem komoly jelenlétét hiányolom. Arról van szó, hogy akárcsak Feldoboly és Kispatak esetében, meg akarjuk pályázni a körtefától a faluig tartó útszakasznak a rehabilitációját a Román Fejlesztési Alapnál. Ehhez azonban kell egy helyi, ún. háromtagú bizottság, amely a falu részéről a dolog mellé áll, követi, rendezi, mert ott is önrészt kell vállalni (például a sáncok kiásását), mint Feldobolyban. Nos, a két tanácstag odaállt, de nem kapunk még egy embert, aki ezt a közösség érdekében elvállalná! Sírni tudnak, hogy rossz az út, de oda nem állnak! Az az igazság, hogy ez idővesztéssel jár, kiadással, utazgatásokkal, költségekkel, amit senki nem térít vissza.
Borosnyóhoz egy sor olyan községi tulajdonban levő épület tartozik, melynek tatarozása nem tûr halasztást. Ilyenek például a falusi kultúrotthonok és az iskolák egy része. Elsődleges fontosságúként kezeli az önkormányzat a községközpont általános iskolájának a főjavítását és annak az ösvénynek-útnak a megkeresését, amely lehetőséget teremt arra, hogy Feldobolynak új iskolát építsenek - hisz már van rá példa Bodokon és Oltszemen. A jelenlegit feljavítani lehetetlen. A hivatalnak az önkormányzat emeletes és impozáns épületének fenntartása-javítása és korszerûsítése is gondot okoz. Ez ad helyet a kultúrteremnek, de mi haszna, ha van terem, és nincs benne semmilyen magyar közmûvelődési tevékenység? Mondják, hogy ennek az általános kiábrándultság, a közöny az oka. Pedig nincs rossz kezekben a mûvelődés Borosnyón: pénzjuttatás nélküli felelőse Szőcs Levente, az RMDSZ helyi elnöke és alpolgármester.
Nehéz lenne kiköbözni, hogy mikorra emelkedhet uniós szintre Nagyborosnyó infrastruktúrája. A hivatal évekkel ezelőtt elkészítette a központi ivóvíz- és szennyvízhálózat kiépítésének tervezetét. Kivitelezése alapok hiányában várat magára. A megyei tanács alelnöke szerint benne van a 2006-os megyei fejlesztési tervben. És hol van akkor a falusi turizmus megtelepedésének anyagi feltétele ebben az idegenforgalomnak is sokat ígérő községközpontban? Övezetében egyetlen panzió a cófalvi Császár-féle.
Kisgyörgy Zoltán
(folytatjuk)