- Magyarul beszélgettek velem, a rendőrtiszt neve alapján maga sem lehetett más, de kérdéseiből arra következtettem, nem sok magyar érzés lehet benne - számolt be kihallgatása tapasztalatáról egy polgártársunk, aki minap az intézményben járt.
A rendőrség európai szellemû reformja közhivatalnoki státusba sorolja át annak állományát, s ennek, miként azt nem mulasztják el hangsúlyozni a kontinentális igények számontartói, mentalitásváltást kell mindenekelőtt jelentenie. A diktatúra idejének hatalmi-elnyomó gépezetéből a rendőrségnek olyan közszolgálati hivatallá kell átvedlenie, melybe a polgár szorongás és a kiszolgáltatottság érzése nélkül léphet be.
A fiatalember megjegyzése hát korántsem fejez ki túlzó elvárást, az óhaj, hogy ne csak magyarul beszéljenek vele, de érzelmi komfortjáról is gondoskodjanak, azaz ne a rosszindulat és a csapdaállítás szándékával kelljen folyton számolnia, ne kelljen állandóan résen lennie, hogy vajon szavai kiforgatása révén nem varrnak-e valamilyen súlyosbító körülményt a nyakába - ez bizony nem egyéb a legtermésztesebb polgári kívánságnál.
Hogy a természetes igényeknek inkább kálvária jut ki, mint magától értetődő érvényesülés, annál persze mi sem jellemzőbb közállapotainkra!
A megjegyzés még egy következtetésre alkalmat ad. Mert vajon mit mondana négyszemközt és bizalmasan a nem magyar szellemû kérdéseket feltevő magyar ember, az, akinek az idegen szemlélet oly bántóan süt a szavaiból, hogy azt a fiatalember nem tudta nem kifogásolni? Vajon milyen belső hivatali nyomás nehezedik rá, hogy önmagát mintegy megtagadva kénytelen kérdezni, és vajon e hivatali meggyőződése fedi-e valódi énjét, magánemberi értékrendjéből fakad-e? Egyáltalán, miért kell neki megkettőződnie ahhoz, hogy kenyerét megkereshesse? És miért nyereség az a romániai magyarságnak, ha fiait újabban felveszik ugyan a rendőrségre, de azoknak ott román érzelmûeknek kell lenniük?
A magyar identitás teljes körû egyenlősége az, amire szükség van, az oszthatatlan emberi méltóság minden oldalú tisztelete.
Fiatalemberünk elvárása hát alighanem egybeesik a kihallgatótiszt mélyebb emberi óhajával is, hátterében pedig milliós közösségünk önbecsülése áll, ezért nem szabad teljesíthetetlen utópiának tekintenünk.
B. Kovács András
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.