Az első, kisebbik kolostor
A beállott uralomváltozással (1690, Diploma Leopoldinum) végre beköszöntött a katolikus megújulás ideje Erdélybe is. A protestáns fejedelmi kor beszûnt, és magyar király - igaz, német személyben - lett Erdély fejedelme. Személyes tekintélyével és vonatkozó rendelkezéseivel a katolikus egyház védője lett. Így a katolikusok is szabad kezet kaptak.
Az esztelneki ferencesek is nyomban megindultak. Már a változás évében, 1690-ben megépítik az első, de már formásabb kolostort. Fából és földszintesnek készült az előbbi házikó helyén, a kápolna mögött, azonban már négyzetes alakban, s így több cella és mellékhelyiség van benne. A kápolna mellé az északi fallal egységben sekrestyét építettek, viszont ezt már kőből és boltos mennyezettel. Ez jelenleg is megvan mint ebédlőhelyiség. A sekrestye mellett, északi oldalon volt az udvari bejáró a sekrestye előtti pitvarba. A bejáró a mai kamra, a pitvar meg a mai konyha. Mivel a kápolna keleti szintjéhez szabták, így az a rész mintegy két és fél méterrel kiugrik az utóbb épített keleti szárnynál. Régiségét jelzi mélyebb fekvése. Három szakaszban kilenc lépcső vezet le a folyosóról az egykori sekrestyébe, a mai ebédlőbe. A kápolna déli sarkára egy kisebb tornyot is húztak.
Az építés Szebelébi Bertalan akkori erdélyi püspöki helytartó és a közeli Kézdiszentlélek plébánosának pártfogása alatt folyt le. Fel is írták ezt latinul, fába vésve az akkori bejárat szemöldökgerendájára: Haec domus aedificata est pa- / trocinante Adm. Rndo D. / Barthol Szebelébi Vic. / Traniae. Anno 1690 die 1. Obris. E feliratos gerenda megmaradt, a mai bejáró folyosó felső ívhajlatában látható. (Magyarra fordítva: Ez a Ház épült Nagyontisztelendő Szebelébi Bertalan Úr, Erdély püspöki helytartója pártfogásával. 1690. október 1.)
Szebelébi helytartó tehetős és áldozatos ember volt. Egyházi tekintélye mellett anyagi tekintetben is pártfogónak bizonyult az egyház hatékony megsegítésében. Persze, nem egyedül építtette. A helybeli munkálatokat és az építést P. Nagy János akkori házfőnök vezette. (Meghalt 1699-ben.) Lévén a falu szülöttje ő is, és egyben Nagy Mózesnek testvéröccse, a buzgalomban bátyjához méltónak bizonyult. (?)
A nagyobbik, új kolostor
A beállott szerencsés helyzet folytán az erdélyi Ferencrend nagy gyarapodásnak indult, főleg a Rákóczi-szabadságharcot követő, nyugodt időben. Esztelnek itt is előz. A Rendtartomány akkori kolostorainak sorában a negyedik Csíksomlyó, Mikháza és Szárhegy után. ?si helyszámát ma is tartja.
A tatárverő hős, P. Nizett Ferenc tartományfőnök vezetése alatt úgy látta jónak a káptalan, hogy az esztelneki említett kolostor már kicsiny, s fából lévén építve, már roskadozik is, tehát nagyobb, rendes kolostort és templomot kell helyette építeni. Az elgondolást tett követte. Az új és nagy templom alapkövét 1710-ben tették le P. Demjén Gábor házfőnöksége idején. Rátermettsége és szakértelme folytán fontos szerepe volt az építésben. Értett az építészethez is. Jó tervezőnek bizonyult. Erről kevéssel utóbb, a dési templom építésénél találni utalást. Mint dési házfőnök fogott 1726 tavaszán az ottani templom építéséhez, s azt négy év alatt, 1730-ban be is fejezte. Ritka teljesítmény ez! Hozzá legszebb barokk építmény. Látszik, hogy építési gyakorlat áll mögötte. Jogász is volt egyben, nagy részletező és rendszerező, egyébként Háromszék szülöttje volt ő is. Meghalt 1738-ban. (...)
A templom külsejében az égés előtti képen látható. A Szent György-kápolna változatlanul megmaradt, beépítve, mint az új templom szentélye. A hajót építették hozzá, faragott és terméskőből, komoly méretben, kelet-nyugat fekvésben. Északi falának alsó része mint kerítés látható. Keleti vonulatában hozzávetőleg egy méter széles, nyugati irányban viszont már jóval keskenyebb. Mérete a füves alapzat után csak a hajónak 24,30 méter hosszú és 11,20 méter széles. Az egész templom hossza a szentéllyel együtt 36 méter. Belül a hajó barokk mennyezetû, és a szokásos karzattal rendelkezik. Déli oldalon három nagy ablaka van, egy fél pedig a kórus felől. Falbeli bejáró ajtója előtt fedélszékes előpitvara van külső nagy ajtóval. A templom nyugati homlokzatán oromfal, alul párkánnyal. Az egész zsindellyel fedve. Sekrestye a régi maradt. (?)
A templom berendezése szép és gazdag volt, ahogy ezt egy helybeli szemtanú elbeszélte, csakhogy az égés (1921. december 23.) mindent elemésztett. (?)
A kolostor építéséhez a templomszentelés után kezdtek. A nyugati és északi szárnyat emeletesen a rend és a hívek adományából építették. A keleti szárnyat 1743-ban kezdték el építeni, és 1750-ben fejezték be. Terméskőből készült, széles falakkal. E szárny építését adományaikkal segítette a kiskászoni Medvés József, a kézdipolyáni (-szentkereszti) Mihálcz József birtokosok, valamint Kiss György csíkszentgyörgyi és Pakó Ferenc berecki plébános. Déli részen csak emeletes folyosó kötötte össze a két szárnyat a toronnyal.
Az adományba kapott és az első kis kolostort övező telket P. Nagy János házfőnök újabb szomszédos telkek megvételével növelte, de ajándékba is kaptak telekrészeket. A 18. század folyamán további vásárlásokkal egységes és tekintélyes birtoktestté nőtte ki magát a kolostor ingatlanja, kaszálóval, szántóval és veteményessel. Valamennyi erdőrészleg is tartozott hozzá a felső részen.
(?)
A kolostor életéből
Csak rövidke áttekintést nyújthatunk a kolostor életéről, mivel semmilyen forrásmû nincsen. Pedig hát a háromszáz éves múltnak volt történelme, eseményekkel tele, ami nem ennyit, de kötetet érdemelne. S hozzá, a főbb kolostorok közé is tartozott az esztelneki!
Az itt lakozó ferences család létszámát az idők lehetősége hordozta. A fejedelmi kor végén még csak egy ferences pap képviselte a kis házat. A restaurációs időben egyre nőtt a számuk, a középső kolostorban 3-10 pappal, 2-4 testvérrel. A nagy és új kolostor a legnépesebb az 1740-1780-as években 10-17 pappal, 3-6 testvérrel.
József császárnak az egyház és a rend életébe való bomlasztó beavatkozása folytán a kolostorban a létszám csökkent. 1795-től 1907-ig 6-4-2 pap és 2-1 testvér szolgálhatott csupán, míg 1911-től a tûzvészig egyetlen pap és egyetlen testvér. Igaz, mindenütt nagy volt a csökkenés.
A házfőnökök sorrendje és száma 1927-ig 107-re terjed, de ezek közül egyetlen egynek van németes neve, a 106 szálig magyar.
Lévén teljesen falusi hely, saját mûvelésben belterjes gazdálkodás is folyt az önellátás végett. A több kenyérrevalót a szabályozott koldulással a néptől kapták meg helyben és vidéken.
A szerzetesi belső kötelezettségek mellett példásan ellátták saját templomukban az istentiszteletek tartását. A templom mindig népes volt. Idejárt rendszeresen Kurtapatak és Felső-Esztelnek népe, de jöttek e szentélybe vidékről is többen.
Lényeges munkakört jelentett a vidéki kisegítés a helybeli plébánián, távolabbi egyházakban és udvarokon. (?)
Az esztelneki kolostorban mûködött huzamosan a Rendtartomány felsőbb fokú papnevelő intézete, melyben a filozófiai évfolyamok végezték tanulmányaikat. 1727-től mûködött, kevés megszakítással 1906-ig. Itt volt növendék, saját vallomása szerint, 1763-ban a későbbi teológiai tanár és neves író, Halász-Losteiner Leonárd is.
(?)
Az esztelneki iskolák
Az erdélyi Ferencrend a lelkipásztorkodás mellett tanítással is foglalkozott a fennálló nagy szükség és igénylés folytán. Ahol csak újólag megtelepedett, azonnal iskolát is nyitott, mindjárt az első házikóban is. Esztelneken előzőleg a nagy buzgalmú és áldozatos Nagy Mózes alapított mindjárt középiskolát 1681-ben a felső osztályig. A plébániatemplom közelében építtette fel az iskolaépületet, s tanítani a Moldvában mûködő olasz minoritákat hívta meg. Hamarosan, 1696-ban ugyanő Kantába helyezte át az iskolát.
A ferencesek is azonnal indítottak. Egyelőre alsóbb fokú iskolával, mely lehetőség beálltával gimnáziummá nőtte ki magát. 1752-ben már ötosztályos, korszerû gimnázium. Professzorok tanítanak benne. Önálló, külön épülettel és bentlakó szemináriummal. Anyagilag jól meg volt alapozva. (?)
A bentlakástól fedett fafolyosó vezetett a templomig, a szokásos ámbitus. Naponta jártak misére. A templom ajtajáig érő diákkaput a régi rajz még mutatja. Az iskola fundamentuma 6 méter széles és 21 méter hosszú épületre jelez. Az iskola közelében, az alsó kert mellé fából színházhelyiséget is építettek az ifjúsági színjátszás céljára. Itt is gyakorlatban voltak a misztériumdrámák előadásai. (?)
Az iskola iratai s okmányai mind odavesztek. A virágzó intézetet József császár uralma sorvasztotta el, fojtotta meg, elsőbbet is anyagilag. A többivel együtt ezt is a királyi kamara kezelése alá rendelte. Alapítványait elkezelték a csődig. A gimnázium az anyagiak híján beszûnt a szemináriummal együtt a csődöt követő években. (?)
A gimnázium beszûntével nem szûnt be a tanítás és az iskola Esztelneken. Norma-iskolát vezettek, akkori néven nemzeti iskolának is nevezték ezeket. Főeleminek felelt meg, amolyan alsó gimnáziumnak, négy osztállyal. A tanító ferences atyák itt is professzor címet viseltek.
Az iskolázás oly komolyan ment legújabb időkig, hogy a nagy égés után is, 1922-ben egészen új iskolát építettek a kolostor kertjének utcai sarkán. Még ebben is tanítottak. Sőt, az 1940-es években P. Hajdu Rogér a helybeli állami iskolában is tanított, és miniszteri elismerésben részesült.
A kolostor szomorú kora
Ez az időszak az utóbbi fél századra terjed, 1921-től számítva egészen a máig.
Végzetes csapás sújtotta a kolostort 1921. december 23-án. Belülről keletkezett lappangó tûztől leégett. Menteni nem lehetett. Teljesen leégett a templom és kolostor, minden belső berendezésével és felszerelésével együtt. A zsindelyes tető csak jobban élesztette a tüzet. Csak a puszta kőfalak maradtak meg. És csak a külsők. A leomló fedélszék súlya beütötte végig a boltozatokat is. Egyedül a sekrestye maradt mentes. Alagsora, boltozata, de főleg elszigeteltsége mentette meg. Régi széles ajtója még megvan. Megmaradt benne a faliszekrény és a remekmívû, rendkívüli festésû egyházi ruhás- és öltöztetőszekrény a 18. századból.
Nagy részvét követte a szomorú esetet. De egyben nagy lelkesedés is újjáépítésére. A gyûjtés, adományozás és rendezvények tartása folytán szép pénzösszeg és tekintélyes faépítőanyag volt az eredmény. Sajnos, hogy nem lett belőle semmi. (?)
Csupán az alsó soron hoztak rendbe és tettek lakhatóvá három cellát. A keleti szárny alsó folyosóján hepehupás omladékok, deszkapallón lehetett csak járni. Az északi meszelt folyosófalon fekete festéssel szalagba font egyetlen szó volt olvasható: Castitas (a. m. tisztaság). Ennek több társa is lehetett a folyosón, de leomlottak.
1922 és 1930 között csak egy pap és egy testvér lakta a romhalmazt.
A nagy romlás és építési kudarc miatt, csak a romokat látva, a rendi közvélemény elfordult Esztelnektől, úgy vélekedvén, hogy nem érdemes tovább fenntartani. Az 1930. évi káptalan be is szüntette mûködését. Kivette a nyilvántartásból, és nem küldött senki rendtagot ide. Így is maradt a következő hat éven át. Ez nagyon elősegítette a falak romlását, mert köveit kezdték elhordani. Sőt, komoly szándék merült fel arra nézve is, hogy véglegesen elejtik és feladják Esztelneket.
De az esztelneki kolostor, a romokon ugyan, mégis feltámadt. (?)
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.