
(részletek)
Felső-Háromszék településein a XVII. században (1600-as évek) jól szervezett római katolikus egyházközösségek léteztek. Ez a régió a Szentföld elnevezést a mai napig viseli. Templomokban nem volt hiány, de annál inkább szolgálatot teljesítő parókusokban hiányt szenvedett a térség. Az 1600-as évek végén és az 1700-as évek elején Berecktől Brassóig csupáncsak hat-hét pap teljesített szolgálatot. Ez az állapot késztette Nagy Mózes esztelneki plébánost egy olyan oktatási forma létrehozására, aminek pótolnia kellett a már krónikussá váló paphiányt.
Sávay János nyomtatásban megjelent (1997, Szeged) gyûjteményes kötetében a következők olvashatók: ,,A magyar egyháztörténet nem mérte föl még igazán ennek a hatalmas egyéniségnek a jelentőségét. Ez a székely pap a maga kimondhatatlanul csendes, dolgos életével valami olyanra ad példát, amelyre legkiválóbb egyéniségek, a szentek között is kevés akad. Bizonyára voltak még rajta kívül jó néhányan, akik átérezték a segítés sürgető parancsát, de Nagy Mózes apostoli lelkesedése valahol mégis páratlan.?
Megrendítő szavakkal emlékezik meg róla egy ferences kortárs:
,,Ez a pap Gelencén és más környékbeli falvakban volt plébános: a nagy paphiány miatt körbejárta a falvakat, ahol prédikált, hitoktatott, kiszolgáltatta a szentségeket. ? a szegények atyja és védelmezője, a nyomorgók segítője, vallásos és tiszta lelkû volt. Mózes atya valójában élt és élni fog mibennünk, mert példája ma is jótettekre lelkesíti, ma követői által tesz még több jót, mint amit életében cselekedett.?
1674-ben visszatér szülőföldjére. Az erdélyi egyházmegye püspökhelynöke, Szebelébi Bertalan ad megbízást, s így Esztelnek, Lemhény, Nyujtód és Bereck plébánosa lesz. Tervei közé tartozik egy vallási oktatási rendszer megalkotása, amelynek célja egy új papi nemzedék kinevelése. Halála 1709-ben következett be.
Nem sokkal halála után, 1722. június 20-án Ambarus Mihály (1721-1723) berecki parókus idején egy végrendelet rendelkezik Finta Miklósné birtokáról:
,,Végrendeleti tanúsítvány Finta Miklósné Ágoston Zsuzsannától. A végrendelkezést Kis Farkas és Kovács János előtt négy tanú bizonyítja: Fekete Pál, Varga János, Gaál János, Albert Mihály. A bizonyítás célja, hogy rendelkezést hagyjanak: joga van azon birtok felett rendelkezni, amelyet 1726. június 10-i keltezéssel a kantai templom építésére hagy. A hagyakozást Imre János lemhényi iskolamester írta alá. Az adományozás elfogadását Létai Ferenc István általános helynök hagyta jóvá 1722. november 22-én, és annak végrehajtásával Kálnoki Mihály atyát bízta meg.?
A testamentum szövege, ami a hagyakozás módjaira, valamint tárgyára vonatkozik, megtalálható Savay János A székelyföldi katolikus plébániák levéltára első kötetében, a zárószöveget is közli:
,,Én Kezdi Szeki Bereck Városi Finta Miklósné Susannae eszen levelben megirt földeket es Széna fuet Zalogjokig hagyom és hagyom a Kataj Templom epitesire, anno 1726 die 10 Julii in demo plebaniali Lemhenyiensi coram nobis.?
A hagyatékban szereplő birtok három szántót és egy szénafüvet foglalt magában, és minden valószínûség szerint ezek az esztelneki és a berecki határban voltak.
A vagyon vagy a birtok testamentum általi hagyakozása templom vagy a közjót képviselő vagy szolgáló intézmény részére a különböző történelmi korokban már gyakorlattá vált. Ez volt egyik biztosítéka a székelyföldi települések fejlődésének, gyarapodásának. (?)
1770-től 1796-ig a berecki egyházközség plébánosa Endes János-Moizes volt. Szolgálata idején ,,sokat fáradozott? a ,,berecki canonica portia? tárgyában. Munkájának eredménye meglátszott az akkori templom fejlődésén. Főgondnoka Mikó András volt. Valószínû, az a Mikó András Barcsa László szolgálata idején is az egyházközség gondnoka volt.
Eredményes munkájuknak számos kézzelfogható bizonyítékát ismerjük. 1773-ban Brassóból hozatott órával látták el az új tornyot. Ez azt jelenti, 230 esztendeje, hogy a bereckiek igazi és nem festett toronyórával büszkélkedhetnének, ha az most mûködőképes lenne.
Könnyen megtörténhet, hogy egyházközségünk történetéből felidézve az évszázaddal ezelőtti tetteket, eseményeket, ma is lesznek községünknek olyan tettre kész polgárai, intézményei, hivatalai, akik vagy amelyek felszereltetik a mindenszentek tiszteletére szentelt óracsengettyût, és Szent Miklós templomának tornyában majd óránként megszólal a történelem. Oltárképet restauráltattunk, földrengés sújtotta templomot javíttattunk, ravatalozóházat építettünk, s ezek után mi következhetne egyéb, mint a berecki toronyóra elindítása?
A toronybeli harangok eredetére nézve, az 1775-ös évre a következő bejegyzésre lelünk a Hystoria Domusban: ,,Mikó András gondnok idejében a kisebb harang helyébe hozatott a város - nem a parókia, a város - Brassóból egy 5 mázsás harangot.? Ezt a harangot ugyanabban az évben Gróf Collonits László (1774-1786) püspök canonica vizitációja alkalmával 1776-ban Szent Miklós püspök tiszteletére szentelte fel. Számos berecki ifjúnak feladta a bérmálás szentségét, majd ,,conserválta? a plébános által megújított kelyhet.
Az 1777-es esztendőben, Mikó András gondnoksága idején a toronyban lévő kis harang a város költségén újraöntetett, majd a toronyba visszahelyeztetett. A harangöntés mesterségének mûvelésében előfordul, hogy az elkészítendő harang felületére vallási tartalmú idézetet öntenek. Az 1775-ben Brassóban készült ötmázsás nagyharangon a következő latin nyelvû szöveg található:
Funera plango, fulmina frango, excito mentes domo cruentos atque sabbata clango sumfusa in honoram s Nicolai episcopi patroni eccl. Oppidi Bereczk 1775
(Halottakat elsiratok, villámokat megtörök, azonnal szétoszlatom a szeleket, ünnepeken házamba hívom a lelkeket. A harang Szent Miklós, a berecki egyházközség védőszentjének tiszteletére öntetett. 1775)
(?) 1653-ban és a következő évben Kemény János fővezér II. Rákóczi György erdélyi fejedelem (1648-1657) szolgálatában kétszer teszi meg a hadi utat az Ojtozi-szoroson keresztül - nem sok dicsőséggel.
1737-ben a török-osztrák háború után a Porta a Rodostóban elhalt II. Rákóczi Ferenc fiát mint fejedelmet indítja Erdélybe Ojtozon és Berecken keresztül.
1788-ban a szoroson túl Horváth ezredes vezénylete alatt táborozó székelységet az árulással bekalauzolt törökök lemészárolják. Nem messze innen, az út bal oldalán az Ojtoz vize folyásának irányában 1882-ig egy emlékkő állt a következő felirattal:
I. H. S.
A. o. 1788. A Székely Katonák Jőnek Molduvára
a pogány törökre!
A felirat kezdetén látjuk a három betût: I. H. S. Ezt gyermekkoromban úgy értelmeztem, hogy Isten Házába Siess! Ma is vannak sokan, akik így értelmezik. A latin szöveg rövidítése így értelmezendő: Iesus Hominum Salvator - Jézus, az emberiség megmentője.
Nem mulasztom el Mária Terézia osztrák császárnő és társuralkodója, II. József berecki látogatásának megemlítését sem. Íme, hogy jegyzi ezt a krónika:
,,1773. június 11-én Mária-Terézia királynő - 1740-1760 - a magyar nemzet koronás királynője volt, az 1741-es Pozsonyi Országgyûlésen koronázták meg, és társuralkodója, II. József - 1780-1790 -, a kalapos király - soha nem tette fejére a magyar koronát - éjfél után 2 órakor Bereckbe érkeztek, és a plébánián töltötték az éjszakát. Reggel 7 órakor Kézdivásárhelyre távoztak. A plébánosnak pénzben 14 császári aranyforintot adott.?
A fenti tudósítás egy elrongálódott anyakönyv 245. oldalán olvasható. Ezen anyakönyv az 1756-tól 1821-ig terjedő egyházi eseményeket tartalmazta.
26 évi lelki szolgálat után Endes János-Moizes plébános Bereckben halt meg 1796. április 25-én. Nevét megtaláljuk egy sírkőre vésve a temető bejáratánál.
(?) Hosszú János plébános 1796-tól 1805-ig volt lelkipásztora Bereck városának. Az ő idejéből maradt fenn egy felsőbb rendeleteket tartalmazó Notandat, úgynevezett protocolum parochi eclesiae Bereckiensis anno 1801 acdeinceps continuatum.
Az 1802-es év rossz esztendő volt, nemcsak helységünknek, hanem az egész térségnek, főleg az esztendő vége. A történtek rettenetének átérzése céljából közlöm a Hystoria Domus 56-56. oldaláról a korabeli és a későbbi bejegyzéseket:
,,1802. oktober 20-án oly rettenetes földrengés volt, hogy a legerősebb emberek is alig állhattak meg lábaikon, a város dísze, a vaslemezekkel szépen födött, 5 haranggal és órával ellátott új torony összedûlt, a templom fala meghasadozott és a szentély boltozata omlófélben maradt, úgyhogy bé kellett zárni a templomot. A kályhák a házakban összedûltek - valószínû, téglából rakottak -, a föld is csodálatosan meghasadozott, és nyílásaiból kénkő szagú víz forrott föl. Szóval ez a nagy rázkódás minden embert elrémített.?
Ebből azt is megtudhatjuk, hogy a templomunk új tornyának alapját 1757-ben, Józsa György plébános idején rakták le, magát a tornyot 1762-ben kezdték építeni, Barcsa László plébános szolgálata idején, és öt haranggal volt ellátva. Ezzel az információval eddig még nem találkoztam.
Tibád Sándor
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.