Mit vállalt Románia?
Mielőtt a LAM-irodán tett, illetve az egyetemi kirándulásunk végeztével visszatérnénk a székely faluba, vázlatosan ide másolnók a román kormány honlapjáról, mit is vállalt az ország idén a mezőgazdasági fejezetet lezáró megállapodásában az unióval szemben. Csupán pár számadatra térünk ki, de azokból a székely földmûvelés sorsa is kikövetkeztethető. Az uniós szakemberek a 2002-es termelés adataiból indultak ki, megjelölik, mennyi elegendő a belső fogyasztásra, s kijelölik, mekkora kvótát kap az ország ahhoz, hogy az unión belüli egyensúlyt ne veszélyeztesse. Mint ismeretes, az unió szabályozza a mennyiségeket és minőséget a hiány és a túltermelés elkerülése végett, az eladható mennyiségek behatárolásával természetesen a bevételek alakulásába és elosztásába (!) is mélyen beavatkozik. Hogy az alkut esetünkben nem egyenlő felek kötötték meg, ahhoz kétség sem férhet.
- Búzát Romániában 2002-ben 2,3 millió hektáron termesztettek, 2007-ben az ország 2,2 millió hektárra kap támogatást 2,64 tonnás átlagos hektárhozam mellett, azaz 6,02 millió tonna termeléssel számolnak 2007-ben. A belső szükséglet akkor - véleményük szerint - 4,29 millió tonna lesz.
- Kukoricával 2002-ben 578 000 hektárt vetettek be, 569 000-re érkezik támogatás 1,76 millió tonna termés mellett, a belföldi szükségletet 1,45 millió tonnára becsülik.
- Burgonyát 2007-ben 247 000 hektáron fognak ültetni, a termést 3,3 millió tonnára becsülik, ebből a belső szükséglet 3,19 millió tonna lesz, kivinni tehát mindössze 118 000 tonnát lehet majd.
- 2002-ben Romániában 9,39 millió hektárnyi szántó létezett, ebből az ország 2007-től kezdődően csak 7 millióra kap majd támogatást, a többi csak anélkül mûvelhető.
- Az állattenyésztésben a mai 1,74 millió fejőstehénből 2007-től csupán 823,2 ezer után kap támogatást az ország, tejkvótája 3,05 millió tonna lesz. A többi állatnál a létszámok így alakulnak (az első a mai, a második a kialkudott létszám):
juh: 7,44 millió - 5,88 millió
szarvasmarha: 2,89 millió - 1,83 millió
sertés: 5,8 millió - nincs korlátozás
ló: 900 000 - nincs korlátozás.
Még folytathatnók, de inkább válaszoljunk egy kínzó kérdésre: mi lesz a kialkudott létszámok fölötti állománnyal, esetünkben például a székely ,,egy-ké-há? tehénkéjével, melynek tejéből, ha vékonyan is, de pénzelnek a mi nyomorszinten mûködő, ún. önellátó törpegazdaságaink? Nos, a szerződés azt mondja: a 915 000 fejőstehén tejét - mely után a gazda semmiféle támogatásra nem számíthat - legfeljebb saját fogyasztásra, illetve állatai táplálására fordíthatja. Ha a gazdának szerencséje van, és beválasztják az évi ezereurós segélyben részesülő, önellátó családi farmok tulajdonosai közé - ez egy kisebb számú piacra is termelő birtoknak (,,gospod?rii de semi-subzisten???) juttatott felzárkóztató program, mely csak öt évre szól (tehát 2012-ig) -, akkor e létszám feletti állományból is bekerülhet valamennyi az uniós támogatást élvező tejhasznú állatok közé. A többi tehén teje tehát kikerül a pénzforgalomból? A ma hizlalásra, levágásra szánt 2,89 millió húshasznú szarvasmarhából is mindössze 1,83 millió részesülhet 2007-től az uniós programok támogatásából.
Drákói szigorral szabták meg a felzárkózási határidőket is, így a zöld jelzést kapott 28 tejgyárnak - ebből a megyére mindössze (írd és mondd) kettő jut! -, akárcsak a kevés kiválasztott húsfeldolgozónak, 2009-ig kell korszerûsítenie termelőfolyamatait ahhoz, hogy áruja forgalmazására engedélyt kapjon.
A cseppet sem rózsás, sokakat kimondottan a víz alá küldő kilátásokról még lesz szó a sorozatban. Egyelőre világosan kirajzolódik egy olyan közelgő ,,gazdasági szökőárnak? a képe (Kató Béla hasonlata), mely vészes gyorsasággal közeledik hozzánk, felkészülni rá éppoly bajosan lehet, mint bekövetkeztét megakadályozni. Akkor mégis mit lehet tenni?
Koncentráció
és életjáradék?
Törvényhozó berkekben egy többek között földkoncentrációt elősegítő törvénytervezet előkészítése folyik, nem vitás ugyanis, hogy a legnagyobb bajok egyike a tulajdonviszonyok lehetetlen kuszasága, illetve a birtokok rendkívüli, ezeken belül a percellák még képtelenebb elaprózottsága. Ahol négy és fél millió birtokos nyüzsög a nadrágszíjnyi földdarabkák észbontó sokaságán, ott piacra termelésről, technológiai korszerûsítésről szó sem lehet. Ahol mai tőkés viszonyok közt legfeljebb pár százezer versenyképes gazdaságnak van hely és élettér, ott a többi vagy felesleges, vagy átmenetileg megtûrt tengődő, ún. önellátó gazdaság lehet, a törpébbnél törpébb, holdacskákból összeeszkábált, a nyomorból nélkülözésbe süppedő rongyos birtokocska.
A hazai nagyipar jó hányadának dicstelen összeroppanása, rozsdatemetővé válása után milliók találtak menedékre a téeszek pár hónap alatt lezajlott felbomlása nyomán szétaprózódott földeken, az otthoni háztájiban, az immár másfél évtizede folyó kényszerû gazdálkodásban. Ez volt a hajótörés utáni deszkaszál, melybe ideig-óráig kapaszkodni lehetett, de mely az erők kimerültével mentésre mégis képtelen. Hogy e milliókkal mi lesz, megválaszolatlan és megválaszolhatatlan kérdés, de hogy maga az állam merre keresi a kiutat, mutatja a hatalmas és központilag is helyeselt vándormozgalom, mely százezrek külföldi munkavállalását eredményezte a kontinens boldogabbik nyugati felén. Moldvában például az újnomadizmus tömegesen ,,szedi áldozatait.?
Az itthonmaradókra váró fejleményeket firtató riportunk itt most inkább az említett jogszabályról közölne pár részletet, melyből a hamarosan felfokozódó földösszevonások cseppet sem fájdalommmentes következményeit is ki lehet olvasni.
- A törvénytervezet, melyet a kormány most dédelget, nagyon furcsa - vélekedik Kató Béla erdélyi egyházkerületi főjegyző, a LAM Alapítvány elnöke, aki maga is részt vett a csíkszeredai szimpóziumon. - Lehet, persze, sok kérdést meg fog oldani. Az van benne, hogy bizonyos életkoron felül, ha eladják a földjüket, életjáradákot kapnak érte a vételáron felül. Például mondjuk, 100 euró életjáradékot. Ezt tervezik, mivel rengeteg az apró birtok, és a földkoncentrációt így kívánják előmozdítani. Nem is volna baj, a kérdés csak az: ki lesz az új földtulajdonos? Lehet, egy amerikai, egy holland vagy csak egy spekuláns regáti, nem tudni. Ha Illyefalva a versenygazdaság körülményei között a mai 500 helyett mindössze 20-25 gazdaságot bírna meg, akkor ez másutt is célszerû lehet. De kié lesz a föld?
- Korábban én is úgy gondoltam, az unióba minél hamarabb be kellene lépni. Most úgy gondolom, késleltetni kellene a folyamatot. Ha a változások úgy mennek át rajtunk, mint a cunami, nem leszünk képesek feldolgozni őket. Pánikhangulat is kialakulhat, mely a fiataloknak azt üzenheti: ne várj semmire, mert nem lesz itthon maradásod. Elmenni ilyen hangulatban csak egyszer kell - és be van fejezve. Nincs visszaút. Ezért úgy kellene felvetni a dolgot, hogy az alternatív hazai munkalehetőségek megteremtéséről is gondoskodunk, és azokról is szólunk. A földkoncentrációt nem tudjuk megakadályozni, igenis a nagy gazdaság fog érvényesülni - de ennek nem muszáj a falubeli vagy a vidék alternatív munkalehetőségei rovására mennie. Ezért mondogatom otthon, Illyefalván mindenkinek: az öregek nyilván a kis tehenükkel, tyúkudvarukkal stb. fognak maradni, de a fiatalokat taníttatni kell és felkészíteni a változásokra, hogy a történelem ne léphessen át fölöttük.
A tulajdonviszonyok kérdését tehát megnyugtatóan nem oldhatja meg az összpontosítás, a parcellák összevonása nagyobb táblákba, a ki lesz a birtokos kínzó kérdésére a kisebbségi szervezeteknek jogilag jól kezelhető érdekvédelmi szempontokat kell felvetniük. Nem lehet elegendő, bár kiindulási pontként elfogadható, amit Pete István volt mezőgazdasági államtitkár, RMDSZ-szakértő a csíkszeredai szimpóziumon törvénymódosítási javaslatként felvetett, hogy a külföldiek földvásárlását csak egy átmeneti időszak (hét vagy több év) után szabad megengedni. Pillanatnyilag külföldi magánszemély nem vásárolhat földet Romániában, de ezt bárki könnyedén kijátszhatja, ha céget alapít, mert jogi személy már szabadon megvehet és eladhat birtokot kénye-kedve szerint. Égetően szükséges más szempontokkal is kiegészíteni minden ilyen módosító javaslatot: az erdélyi magyarság fele olyan településeken él, ahol többséget képez. A földtulajdonviszonyoknak is függvénye, hogy sem e területeken, de ott sem, ahol még 20-30-40 százalékos részesedésünket sikerült megőriznünk, s ennek nagyjából a birtoklási viszonyok is megfelelnek, ne szoruljunk hátrább, mert az már a legelemibb oktatási, képviseleti stb. jogok gyakorlását is lehetetlenné teheti. A székelység érthetően e kérdésre még érzékenyebb - mindmáig fennálló nagy esélyét veszítheti el az önrendelkezésre, melyre ezeréves története predesztinálja.
Első levelünk
Sorozatunk megkapta első levélbeli hozzászólását, melyben Kerekes László szentgyörgyi pedagógus felmenői tagosítással kapcsolatos emlékeit osztja meg velünk. Az erőszakos kollektivizálás idején - meséli - sokan a tagosítás rossz tapasztalatira hivatkozva ellenezték azt, bár ellenállásról a ,,fekete autós? kényszerutaztatások korában szó sem lehetett. ,,1848-ban felszámolták a jobbágyrendszert. Ez a jobbágyság földszerzése, felemelkedése felé nyitott utat. Ennek vesztesei az akkori földesurak lettek, megszûnt az úrdolga, az ingyenrobot, az úrbér stb. No de az ördög nem alszik. Kieszelték - annak céljával, hogy kerülő úton visszahozzák a jobbágyrendszert - a tagosítást. Ami azt jelentette, hogy a hatalom birtokában nem nyíltan fosztották meg az új kisbirtokosokat vagyonuktól, hanem holtvágányra kényszerítették őket. Erre szolgált a tagosítás. Az úgy ment végbe, hogy a falu közeli és jobb földekre az uraságok ültek rá, az addig ott gazdálkodóknak távoli, víznek kitett földeket adtak, ahol az addig a család megélhetését biztosító birtok alig ért valamit. Így jutott koldusbotra az akkori Magyarország falusi népe, ezt írták meg a népi írók.? A levélíró idézi Gazda József 25 évvel ezelőtti gyûjtéséből az 1895-ben született Fitori G. János felsőrákosi lakos által elmondottakat: ,,Nem akarták Rákoson a tagosítást. Aszonták, aki odamenyen, agyonütik. Nem merte senki megkezdeni. Mert ugye, tagosításkor úgy ment, aki benne vót az izébe, s nyomta pénzzel, annak mind jót adtak. A másnak mind rosszat. Nálunk nem merték megkezdeni, eleget izéltek alattomban, de észrevette, amelyik akarta, s írást tett be: Vigyázzon, mert agyonütik. A szomszéd faluban olyan jó gabonák voltak, hogy alig lehetett menni az ösvényen köztik. S ahogy a tagosítás meglett, csupa burján lett. Nem lett többet annyi búza.?
Kerekes László emiatt úgy látja, az újkollektivizálás veszélyét el kellene kerülni, a rendtartó székely falu önigazgató hagyományait volna jó feleleveníteni.
Amihez ugyebár legalább egy faláska önállóság kellene.
B. Kovács András