Üde, friss, tiszta, ragyogó - a máskor többnyire szemetes, mocskos Sepsibesenyőről egy teljes napon át ezeket a jelzőket a környezet és a természet tavaszi szépségére csodálkozva el lehetett mondani.
A háromszéki Pro Natura ifjúsági mozgalom idén Besenyőn tartotta 145. találkozóját, és a sokféle természeti és szellemi környezetismereti program egyik pontjaként a tópart kitakarítása is szerepelt. A csapat körbe-karikába járta a tavat, és a partról elérhető vízből is kihalászta a környezetpusztító, semmirekellők által elhagyott mocskot, szemetet, s a mintegy harminc táborozó irányító tanárai és Dalnoki Sándor, a vendégfogadó házigazda bemutatta, milyen lehetne a tó és közvetlen környezete. A tó tavaszi tisztálkodását a természet is segítette: partjain egyik napról a másikra virágba borultak a kökénybokrok, a vadcseresznye, a gyümölcsösökben a meggy, a korán termő szilvafák, s a pipevirág, a kankalin sárgája mintázta a part szőnyegét.
A tóparti program természetesen nem csak szemétgyûjtésből állt, Dalnoki Sándor tóra néző, eszményien szép és a nagy csapat egészének fogadására is alkalmas portáján asztalra-padra teregeti a táborozás programjáról a papírokat. A részt vevő csapatok ugyanis természetismereti tudásukat, irodalmi tájékozottságukat is összemérték, Sepsibesenyő és környékének növény- és állatvilágával ismerkedtek, ezért végigjárták a Nyírestől a Hegyes-hegy csúcsáig a tanösvényt, amelyen 39 növény felismeréséről kellett a vetélkedőn beszámolniuk.
A szervezőkkel a háromszéki Pro Natura-mozgalom históriájának ösvényeire is rá-ráálltunk. A ?80-as évek elején induló mozgalom a diktatúra szorítójában született. A szervező tanároknak sikerült az Ismerjük meg hazánkat néven országosan futó programot markánsan szülőföldismeretivé varázsolniuk. Ezért is övezte óriási érdeklődés a Pro Natura-táborozásokat. Egy-egy alkalommal százötven-kétszázan is részt vettek. Előadásokra, környezetismereti túravezetésre kiváló pedagógusokat kértek fel a gyerekek mellé, látogatóként álcázva magukat vagy teljes jogú résztvevőként, szülők is jelen voltak. Hatéves gyerektől a hatvanéves nagymamáig mindenki felmerészkedett a Lakóca-csúcsra. Az iskolai, munkahelyi politikai szorításból mindannyian kiszabadulhattak a szellem friss, tiszta levegőjére. A sikeresség alapvetően fontos tényezője volt a környezet. Kommandó, Bereck, Bodvaj a fontosabb állomáshelyek. Dalnoki Sándorral futólag összeszámoljuk a lassan a másfél száz találkozóra kerekedő táborozásfolyamot, s a papírra tízezernyi résztvevőt jegyzek fel.
Derülni is lehet azon, hogy a diktatúra megkérgesedett formáit is fel lehetett lazítani. A nagyszámú résztvevő kiadásait részben állami alapokból is lehetett finanszírozni. A tanári, szülői részvételt is figyelembe véve, a szellemi élet oázisaivá váltak ezek a táborozások. Tanuló és felnőtt olyan témákkal ismerkedhetett meg, amelyekről a tankönyvekből nem olvashatott. Történelem, földrajz, irodalom. Ha volt valami balhé - idézem -, azt elvitték Farkas Pistáék. Ha olyan felügyelők, ellenőrök érkeztek, vagy tartósan velük voltak, akiknek a fülét-szemét sértették volna a hallottak és látottak, mindig akadtak önfeláldozók, akik lekapcsolták a csoportról az illetőket, kedvükre külön programokat is szerveztek. Az esti takarodó után a pedagógusok is megtalálták a politikai véleménycserék módját. Lehetett volna botrány is ebből, de - legalábbis Dalnokiék tudtával - senki nem jelentette fel őket. Erre ma is büszkék.
Manapság a táborozás költségeit a tehetősebb és jóakaratú támogatók biztosítják. A konkrétumoknál maradva: az idei sepsibesenyői tábor harminc résztvevőjének a költségeit többnyire a valamiféleképpen a Besenyő tavához kötődők támogatták.
A résztvevők búcsúzóul csoportos csónakázás közben belenézhettek a Besenyői-tó tiszta tükrébe is, megcsodálhatták onnan a településre nyíló csodálatos panorámát. Ez arra is jó volt, hogy elterelje figyelmüket a parti jöttmentekről, akik néhány órával a tótakarítók után már szétszórták mocskukat maguk körül. A közönséges szemetet, piszkot, ami nem csak nejlonzacskóból, üres üvegekből, eldobált papírból, hanem a mocsok szöveges és bömbölő zenés változatából is állt.
Nézd azokat a libákat a parton, percek óta figyelem, és nem mozdulnak - mondta valaki a csónakban. - Milyen szép fehérek! - Nem libák, nejlonzacskók azok - replikázott a másik.
Oda az idilli kép - de szerencsére beleúszik a szövegbe egy vadrécecsapat. Az idei fészekalja madaraiban még nem alakult ki a félelemérzet, a csónakot húsz-huszonöt méterre is megközelítik. A réceszülők pedig azt vákogják, hogy majd jönnek a maksai iskolások, ők is átfésülik a terepet, s Dalnoki Sándor vezetésével összegyûjtik a szemetet, miközben azon morfondíroznak, mikor és hogyan lehet kiszûrni ezt a szemetelő bandát a normális emberek közül, s hogyan lehetne lecserélni őket.
Sylvester Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.