Interjú: A Duna Televízió, az autonómiát felvállaló hungarikum

2005. május 13., péntek, Archívum 2003–2007

A Duna Televízió ismét mûsorra tûzte a világ kisebbségeiről készített kiváló sorozatát, a Minoritates Mundit. A riportok szerkesztő-rendezője, az erdélyi származású Cselényi László - aki ez év februártól a Duna Televízió elnöke - azt mondja, nem tudja, miért nem volt látható sokáig a kis népek életéről szóló filmsorozat, szerinte már nem is érdemes erről beszélni, mert ,,az ember ne rúgjon vissza soha?. Ami viszont fontos, hogy mostantól a budapesti kulturális tévécsatorna erőteljesen felvállalja az autonómiatörekvések bemutatását. Cselényi László erről és más terveiről beszélt nemrégi sepsiszentgyörgyi látogatása alkalmával.
- Rég nem járt a Duna Televízió elnöke Sepsiszentgyörgyön.
- Nem nagy dolog, hogy a Duna Televízió elnöke Sepsiszentgyörgyre jön, mert régebb is előfordultam itt, és amikor nem leszek elnök, azután is - ha élek - jövök majd. Azt hiszem, hogy a Duna Televízió mindenkori elnökének nagyon sûrûn kell Erdélyben és itteni városokban megfordulnia.

- Lesznek változások a mûsorokban? Mire számíthatnak a nézők?

- Sokféle változás lesz. Ezeket nem szeretném egyetlen terminushoz - mondjuk őszhöz - kötni, hanem folyamatos gyorsulást szeretnék elérni a Duna Televízióban, szaporodjon az élő mûsorok száma, legyenek dinamikusabbak, interaktívabbak, a nézők beleszólhassanak. Szeretnék új közönségszolgálati mûsorokat indítani, amelyek a Duna Televízióhoz kapcsolják a nézőket, hiszen a Székelyföldön is meg mindenütt már vagy rövidesen lehet fogni majd mindenféle magyar kereskedelmi adót is, és ezek egytől egyig a Duna vetélytársai, és ez teljesen helyénvaló is, hiszen mindennek van létjogosultsága Isten ege alatt. Én azon vagyok, hogy izgalmasabb, érdekesebb legyen. Utóbbira helyezném a hangsúlyt, az a legfontosabb, hogy a Duna Televízió érdekes legyen, mert különben a legszebb szándék, a legnemesebb elképzelés is megbukik.

- Úgy gondolja, hogy mielőtt átvette a vezetést, nem volt elég érdekes az adó?

- Egy kicsit megtorpant, egy kicsit konzervatívnak, merevnek, cseppet avíttnak éreztem, mintha nem igyekezett volna felvenni azt a ritmust, amely a környező országok televíziózását jellemzi. És itt figyelembe kell venni a romániai televíziókat és televíziózási szokásokat. Percig sem szabad megfeledkezni, hogy a romániai vagy erdélyi nézők igen jelentős része, döntő többsége jól vagy egészen jól tud románul, és hogy a román televíziók mûsorkínálata hatalmas. Van bennük ráadásul egy olyan irigylésre méltó, neolatinos, hisztérikus lendület, ami egy cseppet sem sajátja a magyar televíziózásnak, de az rengeteg nézőt vonz, visz el. A romániai kereskedelmi televíziók filmes kínálata szerintem színvonalasabb, jobb a magyarországiakénál. Tehát ezek a televíziók is egytől egyig mind vetélytársai a Dunának, de az utolsó üzemi tévé vagy egy falutévé is vetélytárs, mert az embernek van összesen két szeme, amivel egy képernyőt tud nézni, tehát nagy dőreség és önáltatás lenne azt mondani, hogy minket mint közszolgálati kulturális televíziót nem érdekel, mit csinál a kereskedelmi televízió. Minden televízió érdekel. És hogyha mi nem leszünk eléggé érdekesek, akkor egyre kevesebben fognak bennünket nézni. Én olyan interaktív, össznépi játékokat szeretnék elindítani, amelyek valamilyen módon tényleg a Duna tévé bûvöletében tartják a nézőket. Az egyik lesz a teleregény, ami egy nagy Kárpát-medencei folyamtörténet lesz, a másik pedig egy olyan folyamat, amelynek első lépése lesz az Amnesztiát a szobrainknak. Ezt már elkezdtük pedzeni, s utána következne az amnesztiát festményeinknek, kéziratainknak és egyházi kincseinknek, amiben minden egyes megtalált tárgy számunkra szentség és fontos ünnep lesz, akár levelezőlapon, akár fotón, akár filmecskén érkezik, akár amatőr, dilettáns, diák vagy szakember vélekedik róla, ez egyformán fontos. Így szeretném feltérképezni, hogy Magyarország szellemi határai tárgyi leletekben, cserepekben, mozaikokban meddig terjednek, meddig nyúlnak.

- Ezt külön dokumentumfilmekben, kisfilmekben oldanák meg?

- Rendszeres mûsorfolyamban, amit aztán majd házon belül, televízión belül történészek, szakemberek, mûvelődéstörténészek, építészek fognak tudni értelmezni, és ebből az egészből kialakul majd egy körkép és egy kórkép is, hogy hová jutottunk. Hiszen az nem kétséges, hogy az egész XX. század - de korábbi történelmünk is - mindenképpen kincseink fosztogatásáról szólt, és azokat kellene valahogy atomjaiból, molekuláiból összerakosgatni újból.

- Mi a véleménye, hírmûsorok tekintetében sikerült megőrizni a Duna Televízió függetlenségét? Egy időben hallani lehetett, hogy választási kampányokban különösen, de nem csak, azért betelefonáltak...

- A hatalom mindig betelefonál, a televíziós szerkesztőnek pedig az a dolga, hogy ilyenkor letegye a kagylót. Lehetőleg káromkodva csapja le! Hogy se ide, se oda, se jobbra, se balra, se alulra, se felülre ne engedjen, ne adja oda a kisujját sem, mert rögtön bekapják hónaljig. Én nem akarom minősíteni a Duna Televíziót, hogy milyen volt eddig, én azt mondom, hogy a Duna Televízióval egy párt sem fog választást nyerni, hanem egy olyan televíziót kell teremteni, amelyre minden párt egyformán figyel, mert tulajdonképpen a pártok emberekből állnak, ők pedig alkotórészei a magyar nemzetnek. Hát mindenkinek egyformán legyen kedves és legyen büszkesége, ne kampányeszköz és ne szócső, hangtölcsér legyen a Duna Televízió, hanem egy olyan hungarikum, egy olyan érték, amelynek nem akarjuk négyévenként a színét, ízét, zamatát megváltoztatni. Rossz példa, mert a múzeum mindig az állandóságot és egyben a konzervséget is jelenti, de legyen olyan, nézzünk rá úgy, mint a Mátyás-templomra, vagy a Szépmûvészeti Múzeumra, vagy egy üvegházra, amelyben egy gyönyörû pálma nevelkedik, és ennek a pálmának ne akarjuk négyévenként átfesteni a leveleit. De jobbat mondok: a Duna Televíziónak ugyanolyan hungarikumnak kell lennie, mint a tokaji aszúnak, ennek az állandóságát kell vállalni, az állandó dinamizmusát, azt nem lehet kiszolgáltatni politikai vetésforgónak. Remélem, hogy ezt sikerül is majd nekünk betartanunk.

- Említette, hogy a Duna Televíziónak a továbbiakban jobban fel kell karolnia az autonómiatörekvéseket. Ön bejárta a világot, és pontosan ezekről forgatott kitûnő riportokat. Hogyan lehet segíteni az autonómiatörekvéseket a Kárpát-medencében?

- Sajnos, már nem tehetem én, nekem ennél valamivel unalmasabb adminisztratív munkát kell végeznem, de hihetetlenül fontosnak tartom. Lehet, nem fogom tudni félretenni a hiúságomat, mert szívem szerint, miután ez egy fogalom lett, egy ilyen osztályt vagy szerkesztőséget hoznék létre, hogy Minoritates Mundi. Bár nem vagyok híve az idegen szavak használatának, de kivételesen azért használtam ezt, hogy legyen latinul, és mindenki egyformán értse, ne legyen részrehajló, hanem egy holt nyelven nevezzük meg azt, amiről ez szól. Azt mondom, egy ilyen típusú mûsor emblematikus kell hogy legyen a Duna Televízióban, és minden erőmmel azon leszek, hogy szellemi erőket és pénzt tudjunk oda csoportosítani, hogy tovább készüljenek ezek a mûsorok a világ kis népeiről, kisebbségeiről, hogy a legfontosabb, legszebb autonómia-modelleket folyamatosan, változatlanul fel tudjuk mutatni. Ez mindannyiunk közös létkérdése, de ha úgy tetszik, európai egzisztenciális kérdés is, hogy normálisabb útra tereljük a többség és kisebbség együttélésének módozatait, és erdélyi magyarként azt vallom, hogy az erdélyi magyarságnak az autonómia megteremtése a legfontosabb. Én egy olyan televíziót szeretnék, amelyben természetesen nem csak a magyarokkal, a magyar autonómia-kérdéssel foglalkozunk, hanem - immár ilyen nagy mellénnyel - mint Uniós televízió szeretnénk viselkedni: szeretnék egy kicsit expanzív lenni, szeretném, hogyha a katalánok, írek, baszkok, finnországi svédajkúak, ladinok és így tovább egy kicsit magukénak éreznék a Duna Televíziót azért, hogy minél sûrûbben gondoljanak ránk és minél többször igyekeznek a mi segítségünkre lenni. Azt hiszem, ha jól megnézzük, akkor Európában a kisebbségek vannak többségben, és a többség van kisebbségben. Ott van Franciaország, hogyha jobban megnézzük, körbe-karikába nincs olyan ember, aki magát franciának vallaná, egyik azt mondja, okszcitán, a másik pedig azt: elzászi, lotaringiai, provanszál, baszk, katalán s a többi, a párizsi pedig kikéri magának, hogy őt franciának nevezzék, azt mondja, én párizsi vagyok. Ezt a hatalmas erőt mind a mi határon túli magyarságunk szolgálatába kell állítani! Vannak olyan fantasztikus autonómiák, mint például Katalóniában: a katalánok megszégyenítően sokat tudnak rólunk, mi pedig nagyon keveset róluk, mert miközben állam az államban élik meg nemzeti mivoltukat, génjeikben azért ott őrzik a kisebbségi sérelmeket, annak minden zamatát és baját, és ezért hihetetlenül érzékenyek, nagy empátiával fordulnak felénk, mi pedig ezzel nem tudtunk élni. Én a Minoritates Mundit is abban a reményben csináltam, azt hittem, hogy a határon túli magyarság legitim vezetőinek ad elég támpontot és ötletet ahhoz, hogy igen szoros, szerves és ne csak formális kapcsolatot létesítsen ezekkel a hatalmas erőt és kultúrát képviselő kisebbségekkel. Eddig nem történt meg, de remélem, lesz ezután. Úgyhogy az erdélyi magyarságnak vagy a magyarság képviselőinek kutya kötelességük lenne az összes ,,állatvédő ligába? belépni, és a kihaló, veszélyeztetett népekkel foglalkozó, mindenféle elitista klubban ott kellene nekünk lennünk, ott kellene lennie a külképviseletünknek, az embereinknek, a diplomatáinknak, a nagyköveteinknek? És ha erre legálisan nincs mód, akkor ha úgy tetszik, illegálisan, informálisan, baráti alapon kellene megteremteni ezt a kapcsolatot. A Duna Televízió ebben nagyon-nagyon sokat tud segíteni, kapcsot tud teremteni Európa és a világ minden táján élő kis népek vagy kisebbségek és a kisebbségben élő magyarok között.
Kérdezett: Mózes László
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép