
Arra kérjük az Urat, maradjon velünk; mi itt mindnyájan itthon vagyunk, a Szûzanya hazavár bennünket - hangzott el pünkösdszombati nyitányként a Kissomlyó mögötti nyeregben. A 438. alkalommal megtartott búcsúra idén is több százezren jöttek el, nem csak a Székelyföldről és az anyaországból, hanem az egész világ magyarsága képviseltette magát. Az ünnepi szentbeszédet Hajdó István gyergyószentmiklósi főesperes-plébános mondta az erdélyi magyarság megmaradásának feltételeiről, a ,,haldokló anyanyelvünkről?, a család értékeiről, valamint az autonómia szükségességéről beszélve, kérve egyben a Szûzanyát: ,,ébressze alvó nemzetünket, hogy a megbomlott kévét együtt tudjuk összegyûjteni?.
Szombaton reggel és délelőtt a zarándokok folyamatosan vonultak a kegytemplom, illetve a csíksomlyói nyereg irányába, a Hármashalom oltár felé. A keresztalják az országutakról is állandóan érkeztek, kevéssel a pünkösdi búcsú - melynek idei jelmondata: Maradj velünk, Uram! - déli szentmiséjének kezdete előtt az utcákon, a Kissomlyó-hegyén még hatalmas áradatban hömpölygött a tömeg. A közéleti személyiségek között jelen volt Mádl Dalma asszony, a magyar köztársasági elnök felesége is.
P. Páll Leó, az erdélyi ferences rendtartomány elöljárójának köszöntője után dr. Jakubinyi György, a Gyulafehérvári Főegyházmegye érseke üdvözölte a ,,határon innen és túlról? érkezett zarándokokat, az egyházi méltóságokat, állami és polgári hatóságok képviselőit, megköszönve a ferenceseknek, hogy közel 750 esztendeje őrzik a Szûzanya szentélyét Csíksomlyón.
- Nem engedhetjük meg, hogy ezt a búcsút más célokra használják, amiért az ősök fogadták, azért tartjuk mi is, késői utódok úgy, ahogy a Salvator-kápolna keresztje is mondja: Isten, tarts meg minket őseink szent hitében és erényeiben, ez a búcsú célja, a Szûzanyához jöttünk, hogy vezessen el szent fiához, az Úr Jézushoz - hangsúlyozta az érsek. Felovasta azt az üdvözlőlevelet, amelyet XVI. Benedek pápa megbízásából Leonardo Sandri, a Vatikán helyettes államtitkára küldött, amelyben apostoli áldását adta az egész nyájra. Jakubinyi reményét fejezte ki, hogy az új pápa eleget tesz elődje ígéretének, és minél előbb eljön Csíksomlyóra.
- A napba öltözött asszony, a csíksomlyói Szûz Mária hazavárt, hazajöttünk - kezdte szentbeszédét Hajdó István. - Kezünkben van egy csokor virág és a kéréseink sorozata. Az első kérésünk - hangoztatta a gyergyószentmiklósi főesperes -: csíksomlyói Szûzanya, találkozni akarunk véled; a második: vezess el minket szent fiadhoz, aki itt maradt közöttünk az oltári szentségben, hogy az emmauszi tanítványokkal kiáltsuk feléje: ,,Mane nobiscum Domine - Maradj velünk, Uram!?; a harmadik kérésünk: segítsd meg alvó nemzetünket, hogy felébresszük, s a megoldott kévét együttes erővel összegyûjtsük! A választások korát éljük mi is: bevásárlóközpontok tömegeket mozgatnak, a tévéreklámok özöne zúdul az agyunkba, politikusaink négyévenként mindent megígérnek, még a lehetetlent is, így a válassz engem hallható minden felől, ám a keresztény embernek az ég és a föld között kell választania - mondta a főesperes.
- A házasság szentsége ma válságot él - folytatta Hajdó István -, a mi somlyói Szûzanyánk azt akarja, hogy az édesapák, édesanyák ne engedjék el egymás kezét, a kezet csak megfogni szabad, elereszteni vétek, mert egymásba simuló kezek tartják fönn az eget s a világot. A Szûzanya szeretne segíteni a választásban a családoknak, hogy ébredjünk fel, és válasszuk az életet! Tamási Áron édesanyjával példálózva, aki tizenegy gyermeket szült és nevelt fel, azt mondta, egy nemzet feltámadása akkor jön el, amikor kiutasítja életéből a koporsót, megszünteti a gyermekellenes hangulatot, a bölcsőháborút, és vállalja az életet. - Jaj annak a népnek, jaj annak a nemzetnek, amikor temetője nem a falu és város végén kezdődik, hanem az édesanyák szíve alatt - vélekedett a gyergyói plébános, majd feltette a kérdést: mikor támad fel egy nemzet? Ha - válaszolt - beengedik Jézus Krisztust, hogy letelepedjen a nemzet, a családjaink életében, elmondja az evangélium legszebb mondatát, a jövő reménységének üzenetét: engedjétek hozzám a kisdedeket! Uram, mondd meg, hová menjünk Jézus nélkül? Mikor lesz, hogy a világ oltári szentségben, Jézushoz ragaszkodó hitben föl meri emelni szavát azok ellen, akik az Európai Parlamentbe nem engedték be az Isten szent nevét, akik egy olyan Európát akarnak építeni, amelyből kihagynák azt az értéket, amelyre Európa épült, a keresztény értékrendet. Szót emelt továbbá az abortusz, a kegyes halál, a kábítószer-fogyasztás ellen.
- Bátran mondjuk el azt a fájdalmunkat is - hangsúlyozta -, hogy a Kárpát-Duna-medence népe, őseink megvédték a Nyugatot, és a Nyugat erről semmit sem tud; azt is mondjuk el, hogy Amerika, vétettél ellenünk, mert oly sokszor ígértél, de egyetlen ígéretedet nem tartottad be; Oroszország, vért kértél tőlünk, az életünkből, keresztény meggyőződésünkből elvettetek közel ötven esztendőt. Hajdó István a nemzet megmaradásának feltételeként három dolgot határozott meg: a hitet, az anyanyelvet és az autonómiát. A nemzet egységéről a főesperes ismételten kijelentette: a ,,megoldott kévét?, amíg nem késő, együtt kell összegyûjtenie a magyarságnak. ,,Az imádság adott erőt, hogy mindenki előtt valljuk, mi egy láthatatlan magyar nemzethez tartozunk, és minket nem lehet országhatárok közé zárni... Ne adjuk fel!? A csángómagyarok védelmében mondta a szónok a magyarság minden vezetőjéhez szólva: miért kellett, hogy éppen egy finn asszony (Titty Isohookana Asunmaa) emelje fel szavát az Európa Tanácsban a 150 000 csángómagyar jogaiért? Aki ma vezető, annak legyen szent a haza, a szülőföld, népének öröme és fájdalma - tette hozzá. Az erdélyi magyarság autonómiájáról szólva Hajdó érthetetlennek nevezte, hogy ,,a körülöttünk élő nemzetek? ezt a szót, hogy autonómia, nem szeretik hallani. ,,Szívvel-lélekkel támogatnunk kell a Duna Televízió kezdeményezését, hogy az Autonómia nevû adó létrejöjjön, és tanítson meg arra minden kételkedőt, hogy az önrendelkezés nem más, mint meghirdetése annak az isteni jognak, hogy mi testvérek vagyunk, és szeretetben együtt kell élnünk. Azt is jelenti, nekünk nem kell a másé, de a miénkről nem mondunk le? - hangoztatta a főesperes.
Mózes László