Akik attól tartottak, hogy idén kevesebb zarándok lesz a csíksomlyói Mária-búcsún, mint az előző esztendőkben, azok kellemesen megcsalódtak. Lám, van kellemes csalódás is, vannak még tavaszi csodák!
Soha ennyi ember nem gyûlt még össze a csíksomlyói hegynyeregben, mint idén: van, aki félmilliót jóval meghaladó tömegről beszél. S bizonyosan nem járhat messze az igazságtól.
Ami még ennél is fontosabb: nem kellett magunkban imádkozni és ünnepelni, hiszen az anyaországból, a határokon túli más magyar régiókból, nyugati országokból soha ennyi ember nem érkezett még a székely kegyhelyre, mint idén, s ezt a sereglést csak akkor múlhatnánk felül valószínûleg, ha egyszer maga a pápa, a szentatya tenné látogatását a Salvator-kápolna tövében. Ennek is eljön az ideje bizonyosan.
A pünkösdi búcsúnak mégsem ez az igazi csodája és üzenete, nem a sokaság, mely önmagában nem lenne igazi érték, hanem a nemzet szemmel látható újbóli egymásra és önmagára találása, a szavak összesimulása, a kezek összeérintése, ami számos Mohácsunk, Trianonunk és december ötödikénk után valódi ajándék és kegy is egyúttal.
Mert pünkösd erről szól mindenekfelett: a megvilágosodásról, a jó szándékú szavak megértéséről, a szeretetről és a megérzett, újra és újra vállalt hit megvallásáról.
Az idei pünkösd nagy-nagy ajándéka és felbecsülhetetlen értékû többlete valószínûleg abban is állt, hogy a zarándokok egy része - moldvai csángó testvéreinket hazáig kísérve - elmehetett a Bákó megyei Rekecsinbe, hogy ott részt vegyen az első moldvai csángómagyar iskola alapkövének letételén, vállalván és bizonyítván a sorsközösség érzetét a közülünk leginkább elhagyatottakkal és elesettekkel. Igen, ez felemelő, jövőbe mutató, mert ezt javarészt önerőből cselekedtük és cselekedjük, megmutatván, hogy szegénységünkből is tudunk teremtően ajándékozni s fölkarolni azokat, kik leginkább rászorulnak arra, s kiknek magyar léte óráit már sokszor megszámláltatottnak hittük. Most újra felcsillant a remény, hogy ez mégsem lesz így. A csíksomlyói gyülekezet harangot is küldött az építendő rekecsini iskolának-kollégiumnak (a kápolna, a kistemplom sem maradhat el mellőle!), s ez olyan gesztus volt, amilyenre példa eddig nem vala: most nem engedték haza üres kézzel a Moldvából évente ide gyalogszerrel elzarándoklókat. Eddig megtartó reménységgel tértek meg ők a csíksomlyói búcsúról, mert egy Magyarországról származó kisharanggal is gazdagabban s a bizakodással, hogy mégis lesz saját, végre anyanyelven oktató iskolájuk. Talán magyar miséik is lesznek rövidesen, hiszen ez is pünkösd misztériumához tartozik: az Ige mindenkihez az ő édes anyanyelvén kell hogy eljusson, hogy értse azt, és félre ne érthesse sohasem.
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.