
- A tervezés lényege a radírozás - hangzott azon az előadás-értékelő beszélgetésen, amelynek az lett volna a szerepe, hogy építő jellegû kritikával segítse a további alkotómunkát. Hogy ez nem teljesen sikerült, és a kioktatás kerekedett felül, részben annak tudható be, hogy a két nap nem bizonyult elégségesnek az öt erdélyi magyar hivatásos táncegyüttes munkájának mûvészeti értékelésére. A sepsiszentgyörgyi találkozón látottakból mégsem a hibák tárháza maradt meg a nézőkben, hanem az, hogy a hivatásosság egyben elhivatottságot is jelent, a Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen, Marosvásárhelyen, Nagyváradon és Sepsiszentgyörgyön mûködő együttesek tagjai számára a néptánc nem csak a kenyérkereset eszköze, hanem lételem, életformájuk meghatározó pillére.
Két nap alatt mind az öt hivatásos együttes önálló mûsorral mutatkozott be, a csütörtök esti néptáncgálán pedig egy-egy szeletét láttuk annak, amivel a társulatok az elmúlt időszakban léptek közönség elé. Az egyenként negyedórás produkciók nem mindennapi sikere azt bizonyítja, van igény az autentikus néptánc tolmácsolására, de a közönség vevő a táncszínházra is, ha a minőségi alkotást jól képzett táncosok mutatják be. E két elem, a táncosképzés és az előadások minőségének elválaszthatatlansága a találkozó két napja alatt főszerephez jutott a beszélgetések során, az értékelések kiindulópontjaként szinte minden mondatban jelen volt. Az oktatás, utánpótlás-nevelés szükségességét minden együttesvezető egyformán fontosnak tartja, az elmúlt tizenöt év alatt mégis roppant kevés, ami ezen a téren megvalósult.
A találkozón bemutatott előadások mindenike - Fehérlófia (mesejáték-táncjáték, Maros Mûvészegyüttes), Ördögváltozás (erotikus táncjáték, Háromszék Táncegyüttes), Víg a gazda, víg a vendég (folklórmûsor, Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes), Boszorkánytánc (táncjáték, Nagyvárad Együttes), Király nemből méltóság (táncjáték, Udvarhely Néptáncmûhely) - gondolatébresztő, s bár a rendezők, koreográfusok szándéka nem mindig volt érthető, illetve egyértelmû, az üzenet legtöbb esetben megfogalmazódott.
A két nap zsúfolt programja ellenére a csütörtök délelőtti szakmai fórumon és az előadások közötti beszélgetések során elhangzott néhány hasznos útbaigazítás, amit elsősorban a meghívott szakemberektől vártak az együttesek, akik közül a budapesti Novák Ferenc Tata, Stollár Antal és Sztanó Hédi tett eleget a felkérésnek.
Azért, hogy a jövőben, függetlenül a mûfajtól, egyetlen produkcióban se ismétlődjenek meg az előadások kiértékelőjén elhangzott hibák, az együttesek és a szóban forgó táncmûsorok megnevezése nélkül szemelgetünk az elhangzottakból.
A rendezők, koreográfusok alkotása ne ötletek tárháza legyen, váljék nyilvánvalóvá a mondanivaló, legyen építkező az elképzelés; ha valami félreérthető, azt jelenti, hogy a koreográfus valamit elrontott; az alföldi táncoknál nem lehet megspórolni az alsószoknyák számát, a gatya bőségét; az előadásmód mellett a külkép is legyen igényes; a táncmûsorban nincs keresnivalója a beszédnek, mozgással kell elvarázsolni a nézőt.
Követelményként hangzott el, hogy a táncosnak legyen egyénisége, ami persze nem zárja ki, hogy a legtehetségesebbek előadásmódjában felismerjünk egy-egy adatközlőt.
Sok szó esett a mûfaji kettősségről (tegnapi lapszámunkban érintettük a folklórmûsor és táncszínház együttes létjogosultságáról kialakult véleményt), amelyet a Háromszék kérésére Novák Ferenc fejtett ki bővebben.
- Akik a színházat választják, azt mondják, hogy az eredeti anyagot mikroprecizitással kell megismerni, mert ez az anyanyelv. Ezt az anyanyelvet, ha akarom, akkor széttördelem és megfogalmazom a magam novelláját, versét, regényét, mert hogyha nem teszem ezt, kimaradok valami olyanból, amit a kortárs filmmûvészek, irodalmárok, festőmûvészek, képzőmûvészek, zeneszerzők csinálnak. A másik oldalnak pedig azért van igaza, mert kell lennie olyan együttesnek, amely mint egy adatbank tartja fenn és élteti a kihalófélben lévő folklórt, aminek lassanként már csak a kikristályosult változatai vannak meg a lejegyzésekben. Ha nem lábról lábra éltetik, akkor a stílus fog kiveszni, vagyis a táncanyanyelv íze.
A sepsiszentgyörgyi találkozó elérte célját. A néző összképet kapott a hivatásos táncegyüttesekről, a társulatok megméretkeztek és tapasztalatot nyertek, a rendezők és koreográfusok, valamint együttesvezetők pedig a szakma helyzetét mérték fel. Döntöttek a folytatásról, évente tartanak hasonló seregszemlét, addig ellenben sok száz kilométernyit dobogtatnak, járnak ki a táncosok nap mint nap, hogy mindannyiunk gyönyörûségére színpadra vigyék azt, ami a miénk, amiből táplálkozunk.
Fekete Réka
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.