Egyik, tőlem harmincharmadik lépcsőháznyira lakó hölgy magyarázza, hogy újabban a Distrigaz nevû egyén is rájár a lakása ajtajára. Ha a keresett személy nincs otthon, vagy valami miatt nem nyit ajtót, hátrahagynak egy papírfecnit, amelyre írva vagyon, hogy harminc napon belül jelentkezzék ennél a jó nevû hivatalnál. A cetlin se napot, se órát nem jelölnek meg. A szomszéd hiába kéri a papírt, hogy ő majd átadja a megrégulázandó kliensnek, nem hallgatnak rá.
A címzett végül is megkapja a felszólítást, telefonon hívja a ,,gázasokat?, ott egy Doamna azt mondja, máról elkésett, mert náluk három óráig tart a munkaidő. Érti a szöveget, és értelmezi is. Harminc nap áll a rendelkezésére, elér, ha másnap hívja a Distrigazt. Úgy tesz. Akkor is egy Doamna veszi fel a kagylót. Mondja, hogy kapcsolja a gázas kérdés referensét.
De ehelyett valami erős muzsikával szórakoztatja a felszólítottat. Az tûri, ameddig tûrheti, aztán visszahelyezi a kagylót a készülék villájára, majd felemeli, és újra hívja a számot.
Ugyanaz a Doamna válaszol. És kérdezi, hogy miért ideges a telefonáló.
Az a telefonba kiabálja - szabad fordításban -, hogy azért vagyok ideges, mert a gázas szakreferens helyett nekem valami ordináré muzsikával szolgált.
És lesz, ami lesz, elgázasítják az ügyet, vagy nem, udvariatlanul lecsapja a kagylót.
Ennyi.
Eddig a panasz sûrûje a táviratos ,,doámnák? felé hömpölygött, akik Bákóban jegyezték betûnként, mondjuk, a Szépkenyerûszentmártonba küldött táviratot, s a táviratozó pénzén, egyébként udvarias hangnemben, még vissza is betûzték volna a szavakat, az ,,igrec din cuvântul Yalta?-szerû magyarázatokkal.
Ha még a Distrigaz névre hallgató céghez nem jutott volna el, hogy az Európai Unióban máris hivatalos az a nyelv, amelyet a hivatalos adatok szerint is országnyian beszélnek Romániában, akkor a helyi főnököknek illenék azoknak a jogaihoz, értelméhez, nyelvi tudásához igazodni, akiknek a pénzén a fülünkbe zenélnek.
Ennél is egyszerûbb lenne, ha igyekeznének legalább elemi szinten elsajátítani azt a nyelvet, amelyet a helyi lakosság zöme beszél, s akkor senkiben sem kunkorodnék és feszedeznék a kérdés: mit is keresnek ,,ezek? itt, hanem kedves Geták, Marioarák lennének, tiszteletre méltó hölgyek és kisasszonyok, akik megtisztelik kenyéradóikat.
Ezek ugyanis mi lennénk.
Sylvester Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.