Kitekintő: Dráma a Bánságban - johanniták a gáton

2005. május 25., szerda, Archívum 2003–2007

Tények és adatok
2005. április közepétől egyre drámaibb híreket hallhattunk Magyarországon is a romániai és a szerb Bánságban pusztító árvízről.
A Temes folyó és a Béga-csatorna közötti 25 km széles és a szerb határig 17 km hosszú területre három méter magasságban hozzávetőleg 450 millió köbméter víz zúdult ki a Temesből, miután gátját több helyen átszakította. A területen öt, többségében magyarok lakta települést pusztított el részben vagy teljesen az áradat.
Az élő emlékezet közel száz év távlatában ehhez mérhető árvízi katasztrófát nem tart számon e vidéken. Az ott lakók részéről felkészülésre, védekezésre nem volt idő. A gátakat elemi erővel áttörő áradat tengerré változtatta néhány óra alatt az Újvárhoz (Uivar) tartozó 19 000 hektár termőföld több mint felét. A pusztítás a közigazgatásilag éppen önállósodni készülő két magyar falut, Ótelket (Otelec) és Jánosföldét (Iohanisfeld) sújtotta leginkább. A víz alá került falvakban az 518 házból 377 összedőlt. Jánosföldén gyakorlatilag csak a templom maradt épen, a falu sorsa megpecsételődött.
A két településből több mint 1500 embert telepítettek ki a közeli Öregfaluba (Pustini?), Újvárra, Aurelházára (R?u?i), Csenére (Cenei) és a távoli Temesvárra, Zsombolyára (Jimbolia).
Valami isteni csoda, hogy emberéletben nem esett kár! A katasztrófa első óráiban, napjaiban a térség lakói, magyarok és románok jelesre vizsgáztak emberségből, összefogásból? Az eltelt idő azonban mára minden lelki tartalékukat felőrölni látszik. Lassan tudatosul mindenkiben a helyzet tragikuma. A több generáció alatt megteremtett, az emberi élethez szükséges szerény értékek - lakóházak, gazdasági javak, gépek, termények, jószágok - és a jövőbe vetett hit megsemmisült a rémület órái és a pusztulás hetei alatt.
Magyarország déli határvidékén, Csongrád megyében, a Bánsághoz közel, az árvíztől 130 km-re található Hódmezővásárhelyen két civil szervezet, a Johannita Segítő Szolgálat és a Gyermekegészségügyért Alapítvány gyûjtést szervezett az árvízkárosultak megsegítésére. A felhívásra néhány nap alatt több mint száz felajánlás érkezett. A karitatív munkát is végző két szervezet raktáraiban található tartós élelmiszerekkel kiegészítve az összegyûlt adományok mennyiségben, összetételben lehetővé tették egy értékes segélyszállítmány útnak indítását a bajba jutott bánsági települések felé. A megyei jogú város önkormányzata a szállítmány célba juttatásának költségeit magára vállalta.
A segélyút
2005. május 11-én a Johannita Segítő Szolgálat utánfutós kisteherautójával indultak el a segítő szolgálat munkatársai a határon túli árvízbe - Újvárra, a hódmezővásárhelyiek három tonna segélyével.
A szállítmány kísérői: dr. Kószó Péter gyermekorvos, Hódmezővásárhely alpolgármestere, a Johannita Segítő Szolgálat városi vezetője, az alapítvány elnöke, dr. Berényi Károly gyermekorvos, önkormányzati tanácsadó, johannita segítő, az alapítvány alapítója, Tóth Bálint karitatív koordinátor, önkormányzati munkatárs, a segítő szolgálat tagja, Czirják Zoltán mentőtiszt, gépkocsivezető, a segítő szolgálat tagja, Halász Tibor operatőr, a Hódmezővásárhelyi Városi Televízió stúdióvezetője, a Duna Televízió munkatársa.
Kiszombornál, illetve Nagycsanádnál (Cenad) néhány perc alatt lépték át a román-magyar határt, és a világhírû, XX. századi magyar zeneszerző, Bartók Béla szülővárosán, Nagyszentmiklóson (Sânnicolaul Mare) áthaladva Nyerő (Ner?u), Máriafölde (Teremia Mare), Nagy- és Kiskomlós (Comlo?u Mare/Mic), Zsombolya és Csene érintésével begördült a megrakott szerelvény az újvári községháza elé. Vajda Pál polgármester válságközponttá alakult irodájában tájékoztatta a vásárhelyi johannitákat a kialakult helyzetről, miközben egyik telefont a másik után intézte, és az iroda ajtajánál sorban álló károsultak, segítők, újságírók és az érkező segélyszállítmányok kísérői mind vele akartak beszélni. Szívből jövő köszönetnyilvánítás és gyors búcsúzkodás után az újvári Kallós Ferenc, a polgármesteri hivatal alkalmazottja a segélyek tárolására kijelölt községi óvoda épületéhez kalauzolta a vásárhelyieket. Az utánfutó és a kisteherautó raktere gyorsan kiürült a sok helyi segítő jóvoltából. A csendőrök által őrzött raktárban szelektíven helyezték el a ruhanemût, az élelmiszert, cukrot, lisztet, étolajat, konzervet, bébiételt, ásványvizet, fertőtlenítőszereket? A hódmezővásárhelyi gyógyszertárak jelentős értéket képviselő gyógyszeradománya az újvári családorvosi rendelőbe került, Dima Adrian háziorvoshoz azzal a kéréssel, hogy a leginkább rászorult árvízkárosultak részére használja fel a láz- és fájdalomcsillapítókat, antibiotikumokat, kötszereket.
Újvárt az áradat nem érte el, az utcákon a város határában víz nem látható. Néhány kilométerrel délebbre a katasztrófa sújtotta térség elhárítási munkálatait, valamint a kitelepítés, segélyezés koordinálását végzik az újváriak. A rendkívüli állapotot a központban látható katonai jármûvek, a segélyezők teherautói, a vízügyesek jármûvei, a mentők és a feltehetőleg csak most tapasztalható, megnövekedett gyalogosforgalom jelzi. Fáradt tekintetû, sietős emberek sokasága látszik, akik kisebb-nagyobb csomagokkal, kerékpáron vagy kiskocsikon tolt ágynemûvel, ágybetétekkel, élelmiszerrel igyekeznek otthonaik vagy átmeneti szállásaik felé?
Találkozás
A tömegben egyszer csak ismerősökbe botlottak a vásárhelyiek. A kolozsvári Krónika, az erdélyi közéleti napilap újságíró riportere, Benkő Levente és munkatársa, ifjú Haáz Sándor fotóriporter szintén a bánsági árvizet helyszíneli, hogy olvasóikat hitelesen tudják tájékoztatni. A két ,,góbé?-val kapcsolatban - ahogy magukat származásukra utalva megnevezték - hamar kibogozták az ismeretség, sőt, a rokonság szálait a vásárhelyiek. Az újságíró háromszéki illetőségû, jól ismeri az elsők között ,,tiszteletbeli hódmezővásárhelyi polgárrá? fogadott Sylvester Lajost, a Háromszék napilap publicistáját, valamint Balázs Antit, a ,,bajuszkirályt? Sepsiszentgyörgyön - akiket sok hódmezővásárhelyi megismerhetett a város idei március 15-i emlékezetes ünnepségén. A fotós fiatalember annak a Magyar Örökség-díjas székelyudvarhelyi családnak tagja, ahol édesapja, Haáz Sándor a vásárhelyiek által szintén jól ismert, 140 székely gyermekből álló, Szentegyházi Gyermekfilharmónia létrehozója, vezetője; ahol a nagyapja, id. Haáz Sándor a Magyar Köztársaság Tiszti Keresztjével elismert néprajzkutató; és ahol a dédnagyapja, Haáz Rezső a Székelyudvarhelyi Múzeum névadója? Az egymásra találás öröme után együtt indultak a ,,krónikásokkal? a vásárhelyi johanniták az árvízi katasztrófa helyszíne felé, az Újvártól 6 km-re délre található Ótelekre.
Ahol a víz az úr?
A Béga-csatorna felett átívelő hídon Ótelek legmagasabban fekvő, templom körüli, épen maradt házai közé érve ijesztő kontraszt tárult az árvízi felderítők szeme elé. A főutca kezdeti szakaszát szegélyező porták, házak sora az árvíz előtti békés faluképet mutatta, de előbbre tekintve, alig 150 méter távolságban az úttest eltûnik a szinte mozdulatlanul sima víztükör alatt. A vízből kimagasló villanyoszlopok, az út menti fák koronája és a kivétel nélkül romba dőlt házak torzói jelzik a pusztítás erejét, miközben nyomasztó csend honol az egész faluban.
A ,,szárazföld? végén, az utca közepén, az átmeneti kikötőben egy villanyoszlophoz erősített, hatalmas fémcsónakot ajánlottak fel a helyiek a kíváncsi segélyezőknek és a sajtó képviselőinek. Kísérőnek szegődött az óteleki Lőrincz Dezső mezőgazdasági gépész, akinek háza összeomlott, és közel negyvenvagonnyi búzája veszett oda a roppant víztömegben. A hangtalanul sikló csónakot, groteszk hasonlattal élve, mint a velencei gondolások, egy hosszú rúddal irányította a legtöbb helyen két métert elérő vízben. A pusztulás valószerûtlen, döbbenetes látványának hatása alatt az út alatt alig hagyta el hang az utasok száját. A vízbe roskadt házak, az emberi otthonok vízbe ömlő titkai: az ép falon ferdén lógó szentkép, a szekrény leszakadt ajtaja mögötti polcokon lévő behajtogatott ruhanemû, a padlás korábban ismeretlen és sejtelmes keresztmetszete, a gazdasági udvarok gabonatárolóiban a csírázó és rothadó tavalyi búza- és kukoricatermés, a lapos tetőkön, romokon éhező kisállatok - tyúkok, macskák -, valamint az utolsó háztorzót is elhagyva a termőföldek helyett a végtelen víztükör megrendítő látványa meggyőzte az alkalmi hajósokat, hogy a baj sokkal nagyobb, mint azt a korábbi hírek alapján sejteni lehetett. A közben eleredt csendes májusi eső szürke fátyolán át a távolban felsejlett a víz fogságában vergődő Jánosfölde templomának tornya. Ott minden elpusztult. Ideje volt visszatérni. Az utasok eleget láttak, talán túl sokat is?
A vidék haláltusájának szemtanúi az utcai kényszerkikötőből gyalogosan felkapaszkodtak a Béga-csatorna partjára, hogy felkeressék a közelben felszerelés alatt álló magyarországi eredetû, nagy teljesítményû szivattyúkat.
Magyar segítség
- újabb találkozás
A magyar vízügyi hatóság hathatós segítsége reményt adott a bánsági áradat mihamarabbi lecsapolására. Szakemberekkel és 16 szivattyúval van jelen a szegedi Alsó-Tisza Vidéki és Környezetvédelmi Vízügyi Igazgatóság, Ótelektől két km távolságra, nyugatra, a Béga-csatorna partján. A vásárhelyiek ottjártakor indították be éppen a második szivattyút a román tévétársaságok (Antena 1, Prima TV, Na?ional TV?) kitüntető figyelme mellett. Ezek a szivattyúk másodpercenként 500 liter vizet juttatnak vissza a kiáradt rettenetes víztömegből a mederbe. A sajtófigyelem okaként azt a kormányzati feszültséget is említették, melyet annak a kérdésnek a megválaszolatlansága okozott, hogy a román vízügyi hatóságok miért nem rendelkeznek hasonló teljesítményû és számú szivattyúval.
A Hódmezővásárhely városát képviselő johanniták szempontjából a szegediekkel való találkozás annál is inkább szívet-lelket melengető volt a katasztrófa esős, fázós helyszínén, mivel a magyar szakemberek vezetőjében a vásárhelyi illetőségû Kemény László vízügyi mérnököt ismerhették fel és üdvözölhették egy baráti öleléssel.
Tagadhatatlan jóleső érzés az, hogy honfitársaink, dacolva a nehéz körülményekkel, helytállnak a határainkon túl is, hogy bajba jutott embertársaikon segítsenek. Büszkék lehetünk rájuk!
Újjáépítés
Mielőtt Ótelektől búcsút vettek a vásárhelyiek, és a társul szegődött ,,krónikások? eleget tettek Tóth István helyi vadőr invitálásának, és az épen maradt régi községháza épületében mûködő Vadászegyesület irodájában egy kávé mellett újabb részleteket ismertek meg az árvízi történésekből. Itt mûködik jelenleg a faluban állandó ügyelet, innen osztják a településen maradtaknak az ivóvizet, kenyeret. A johanniták jövetele előtti napon ugyanitt járt Borbély László, a román kormány területrendezési és középítkezési tárca nélküli minisztere, aki elmondta, hogy az árvízben elpusztult házak újjáépítésére kormánya 24 millió euró segítséget nyújt. Húszmilliót a privatizációs bevételekből, négymilliót pedig a szociális és ifjúsági építkezési programban az új technológiák bevezetésére szánt összegből biztosítanak. 410 teljesen új ház felépítésére tett ígéretet, melyek átadási határideje október vége lesz.
Így tehát az újjáépítés reményével búcsúzhattak Ótelektől a segélyút vásárhelyi résztvevői.
Epilógus
Az újjáépítésig még nagyon nehéz időszak vár a bánságiakra, és ennek átvészelésében bizonyára jelentős szerep jut majd a helyi és határon túli segélyeknek. Tehát a gyûjtést folytatják a vásárhelyiek is. Segélyútjukon már nem először fogalmazódott meg, hogy a katasztrófahelyzetbe jutottaknak nemcsak az anyagi értékekre, a testi túlélés elengedhetetlen feltételeire van szüksége. Az emberi együttérzés kifejezése, a segítők jelenlétével demonstrált szolidaritás legalább annyira fontos a lelkileg összetört, a kimerültség határán lévő embereknek, mint egy meleg takaró vagy egy tál étel.
Ezt a vásárhelyi johanniták tudják jól, ezért fognak többször is útra kelni?
Tehetik, mert mögöttük egy segítőkész, erős közösség, Hódmezővásárhely egyre sokasodó polgársága áll.
Dr. Berényi Károly
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép