A június 4-i Trianon-megemlékezésekre Erdély-szerte már hetekkel előbb megkezdődtek az előkészületek. Az ellentmondásos belpolitikai helyzet miatt június 4-e és március 15-e között alapvető különbségek vannak.
A Trianon-évforduló azon civil szervezeteké is, amelyeknek ellehetetlenítésében az RMDSZ és partnerei érdekeltek. Az MPSZ sepsiszéki szervezete az idei március 15-i megemlékezések előtt felajánlotta az együtt emlékezést az ünneplést monopolizáló RMDSZ-nek. A hivatalos érdekképviselet úgy próbált kibújni az elutasítás felelőssége alól, hogy a döntés hatáskörét ez ügyben átutalta a Mikes Közmûvelődési Egyesülethez, mely úgy döntött, hogy a nem RMDSZ-esek ünneplés gyanánt a forradalom mártírjainak sírja körül összeszedhetik a mûanyag zacskókat és egyéb szemetet. Az ünnepség mikrofonjához csakis a bukaresti elkötelezettségû személyek férhettek közel. Az SZNT Mit akar a székely nemzet címû kiáltványát nem olvashatták fel, de az EMI-sek írásban szétosztották az ünneplők között.
A Trianon gyászünnep, a mienk, kirekesztetteké is. A Bukarestbe ingázó erdélyi magyar politikus nyíltan nem azonosulhat a megemlékezőkkel. Március 15-re még ráhúzhatták az internacionalista zubbonyt. A vezérszónokok arról igyekeztek meggyőzni a résztvevőket, hallgatókat és lehallgatókat, hogy ez az ünnep a román-magyar összefogás lehetőségének az ünnepe. Nos, Trianonnal ez nem megy, mert ez egy megszentségteleníthetetlen összmagyar fájdalom.
A Balkánon egyetlen politikusnak sem kell súgni, hogy mit hazudjon, mert ők ebben a mûfajban naponta megmérettetnek, de azt még ők sem tudják ki- vagy bemagyarázni, hogy gyászos ünnepünknek lenne például magyar-román testvéri jellege. Június 4-én a Kárpát-medencében egy sötét öltöny és fehér ing önmagában felér egy jó magyar igazolvánnyal.
A diktátum aláírása óta megszületett egy újfajta magyar: a hazátlan, aki azóta igen nagy fájdalommal emlékszik Trianonra. Hosszú évtizedeken át próbáltuk bizonyítani, hogy érünk annyit, mint a szerencsésebbek, egészen addig, amíg december 5-én a magyarok országának kormánya az ellenkezőjét ránk nem bizonyította. Azt mégse reméljék, hogy egy ,,lendületes? kormánykoalíció szándékától megbukhat a mi évezredes magyarságunk, mert ennél hamarabb megbukhat az ők koalíciójuk.
A kintrekedtek határozottságának töretlensége nem szorul bizonyításra. Az EMI-sek készülődnek június 4-re. Történelmi előadást szerveznek Erdély sorsa, Trianon előzményei és következményei témával. Az évfordulón beszélgetéseket, kiállítást és fáklyás felvonulást is szerveznek. Nagy Zoltánnak is jut rész az előkészületekből, mert ilyen a munkamódszer az EMI-ben. Mindenkinek feladata van, amiben kinek-kinek magából, családjából és ismerősei köréből a legtöbbet kell adnia, viszont semmit sem kap ezért. Természetesen, ez csak pillanatnyi látszat, mert azt reméljük, hogy azáltal, amit pénz és taps nélkül teszünk, érvényét veszti Trianon, és így a Kárpát-medencében minden magyarnak, hazásnak és hazátlannak jobb lesz. Megszûnik a nemzetek számunkra kedvezőtlen függőleges elrendeződése, és nem a háború utáni diktátum utórezgései lesznek a rangadók, hanem az egyén vagy a közösség emberi és civilizációs értéket teremtő képessége. Ezért pedig úgy harcolunk, hogy az senkinek se fájjon, erőfeszítéseinktől még a hangos szó is idegen. A gyengén kivilágított háromszéki város sötétjében lobogó fáklyák nyelvén méltó a beszéd. Vannak, kik tudni vélik, hogy a vámpírokat a napfény és a kereszt ûzi el. Mi úgy gondoljuk, hogy a megszállókat a fáklyák lángja győzi meg határozottságunkról.
Az EMI-s Zoltán egyebek mellett a június 4-i fáklyás felvonuláshoz szükséges tíz kilogrammnyi paraffin beszerzését is elvállalta. A népszavazás igényét támogató legutóbbi fáklyás felvonulásra két darab nagyméretû, kidíszített gyertyát vásárolt és olvasztott be. A lángoló fáklyák fényének nem ártott meg, hogy ortodox keresztelő gyertyákból készültek. Ezek sokkal olcsóbbak, mint a kereskedelemben, mert Romániában az ortodox még most is államvallás, és ezért élvezi a költségvetés támogatását.
Trianonra emlékezve azt reméljük, hogy ha majd hatását veszti, és szülőföldünkön nekünk is lesz hazánk, Zoltán majd állami alapból vásárolhatja meg a kereskedelemből a fájdalmas június 4-én lobogó fáklyák ezreihez szükséges paraffint. Mert akkor is fogunk emlékezni Trianonra.
Zonda Attila
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.