Mi úgy vagyunk a gázzal, mint annak idején a Cyklon-B-vel a koncentrációs táborban. Minket kikészít: megöl. Végül is én, kérem, megértem a gázvállalatot. Mert egyre kevesebben használják a gázt. És olyan luxuscélokra, mint az öngyilkosság, már nagyon kevesen. Mivel akkora lesz a gázszámla, hogy az utódok ki sem tudják fizetni, ha valaki gázmérgezéssel akar átevezni a túlvilágra. A gáz egyre drágább, az emberélet egyre olcsóbb. Mi már megfizettük az utcai gázvezetéket, a gázvezetést, a terveket, a beszerelést, az átszerelést, és ingyen, bérmentve átadtuk a gázvállalatnak. Örvendtünk, mint Vak Pista a fél szemének. Hogy van gázunk. Kezdetben a csempekályhában pazaroltuk, aztán kazánt szereltünk. Később a gáz ára kezdett emelkedni, mint a vérnyomásom. Ha még sokáig emelkedik, akkor úgy oldjuk meg a központi fûtést, hogy tüzet teszünk a ház közepébe. Most meg, ha sokat tüntetünk a bérleti díj ellen, akkor a gázvállalat változtat. Emel vagy ezer lejt a gázáron. Mert azért nem háborodunk fel, mint a bérleti díjon. S mindenki csendben szívja a fogát, s nyeli a gázt. Hiába látjuk, hogy gáz van, nem használjuk. De az ötlet nagyszerû. Egyébre is be van vezetve. De az nem dühít annyira. Villanyra vagy telefonra is. Annyi a különbség, hogy ezeknél a bérleti díjért még valamennyit használni is lehet. Mert micsoda csodálatos dolog, hogy minden kéznél van. Csak megengeded a villanyt, és van. Akkor rázatom magam, amikor akarom. Vagy a telefon is, akkor hív fel az anyósom, amikor akar. Ez, bizony, nem ingyen van. Hogy is lehetne? Ma mindennek ára van. És még mennyi mindenből lehetne pénzt csinálni. Mennyi lehetőség! Pénzt lehetne szedni azért, mert jó az idő. Mert abból valakinek haszna van, ha süt a nap. Hát nem nagyszerû? És ezért jövedelmi adót kellene fizetni. Mert megéri! Vagy ha esik. Azért is jár némi jövedelmi adó, mert nő a termény. És nem kell öntözni. Az, akinek jó a látása, fizethetne adót, mert látja Isten kék egét. Aki hall, az fizethetne a madarak csiripeléséért, mert ez is szép, és luxus. Adót lehetne fizetni a beszívott levegőért. És micsoda lehetőségek vannak arra, hogy aki nem fizet mindezekért, azt meg lehet büntetni. Micsoda jövedelmi forrás! Kanálisdíjat is kell fizetnem az elhasznált ivóvíz után. A természetben semmi nem vész el. Amennyi vizet mér a vízóra, annyi ugyan nem jut a kanálisba. Ami a tüdőmön keresztül a levegőbe jut, az igazán semmiség. És az is, hogy nyáron izzadok, az sem jut a kanálisba. Sőt, délelőtt munkában lévén, nem szaladok haza kisebb-nagyobb dolgomat elvégezni. De azért azt is megfizetem. Nyáron elhasználok 25 köbméter vizet, ebből 20-at a kert, az üvegház és az udvar locsolására. Erre is fizetek csatornadíjat. Pedig ez előbb-utóbb a föld alá kerül. Akárcsak én. Az esővíz csatornázását is meg kell fizetni. Terület szerint. Nem számít, ha szárazság van. Mert máskor, meglehet, többet esik a kelleténél.
Volna egy eget verő ötletem. Senkinek nem kellene fizetést adni. Adó néven vissza lehetne tartani minden jövedelmet. Ez magyarázható is. Csak mutatóba néhány adófaj. Aszongya: fizetés utáni, társadalombiztosítási, nyugdíj és pótnyugdíj, veszélyességi pótlék, jövedelmi, terület utáni illeték, épületadó. Továbbá útadó, hogy rossz úton járhassunk. Ennek mintájára be lehetne vezetni a járdakoptatási adót, mert azok is vannak olyan rosszak, mint az utak. Akkor meg miért ne? Azért is lehetne adót szedni, mert létezünk. Úgy általában. Hát nem nagyszerû dolog, és megér némi pénzt!? Lehetne még adót szedni azoktól, akik egészségesek, mert nekik jó. Aztán a betegektől. Mert nekik nem jó. A süketektől, mert nekik nem árt a zaj. A mozgássérültektől a feljáróhasználatért. Az autósok már fizetnek, miért ne fizetnének a kerékpárosok is. Akár a nyuszika. Ha van sapkája, azért, ha nincs, akkor azért.
Kuti János
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.