Máról holnapra: Gyermeknap, sirályos, sárkányos

2005. június 1., szerda, Archívum 2003–2007

Madarak voltunk, földre szálltunk, mindenfélét kapirgáltunk - tanították nekünk a népi rigmust meg számtalan kiszámolót, ráolvasót, aztán tanítottuk mi magunk a kicsiknek, és ámultunk azon, ahogy ámulnak a mi serdülő, hatalmas létünkön.
Akkor olyan távol állott tőlünk a magunk apasága, mint júniustól a halottak napja, novembere.
Következő életemben balatoni sirály leszek - csapott belé verses, mulandó világomba a megvilágosodott ige.
Ám tegnap Sepsiszentgyörgyön igenis erőt vettem magamon, és hatalmas elszántsággal beóvakodtam az óvodába. Mintha tolvajként tudnám lopni a múlt idő kincseit, néztem körül a titokzatosságban, ahol huszonöt-harminc évvel ezelőtt lányom, fiam járta be a csodák építkező világát.
Senki meg nem zavart, és én hallgattam a babaember-illatú templomban az élet, a játék, a növekedés imáit.
És amikor kijöttem lábujjhegyen, akkor cikkant belém a mennybéli döntés: következő életemben óvó bácsi leszek!
Nem csak azért is, hanem csak a legegyszerûbb rendeltetés okán. Itt is alig vagyok már másra jó, mint gyönyörködni a köröttem föl-le lipinkázó bogárka-emberkékben.
Madarak lehettek valamikor a mi őshazánkban, ahol magunk is madarak voltunk, és földre szálltunk, hogy beteljesedjék az akarat: az élet szent okokból élni akar.
Akinek vállán nem csiripelt emberbogár az éteri, az apai magasságban, az? igen, az építtet játszóteret a gyermekeknek.
Amit mi soha meg nem fejthetünk kicsikart fölnőtt­korunkban, azt ők, ezek a földre libbent madarak két pálcikával, pár homokkupaccal megépítik, és elfogadhatóan. Rád néznek valamelyes kétséggel: vajon nagyapa képes lesz fölfogni ezt a megépített földi igazságot?
És ha mégis odébb kell állnom, és ha mégis balatoni sirállyá kell reinkarnálódnom újabb testi valóságomban, akkor valamelyik magyar óvoda tetején rakok fészket, ahol a cserepek alatt csiripelő emberkék értik a kiszámolót: ,,Madarak voltunk, földre szálltunk.?
De hát néhány évezrednyi tapasztalatunk szerint jobb helyre nem is szállhatnánk.
Lehet, hogy van más, színesebb vagy melegebb lét - például az anyaméhben -, ám az igazi mégis ez a végleges, ez az orgonás, tulipános, palintás valóság, ez az apás, anyás, levesillatú, ahol a sárkányok is bárányfelhőkön, de legalább görkorcsolyán suhannak sürgősen fagylaltokért, mert Áronkáék, Ilonkáék épp azt rendeltek?
És ha nem adatik meg következő életemben az óvóbácsiság, akkor balatoni sirályként is csak akkor suhanok el az óvodatetőről a vízre, amikor a kicsik után becsukják az óvoda, az iskola kapuját.
Czegő Zoltán
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2005-05-31: Archívum 2003–2007 - :

Elveszett

2005-06-01: Archívum 2003–2007 - :

Nincs békesség Kőröspatakon