
A román suhancok sepsiszentgyörgyi magyarveréseinek híre így-úgy begyûrûzött a határon kívüli közvéleménybe is. A vajdasági példák rettenete hosszabb árnyékúra növelheti a történteket, sarkítja a véleményeket. Budapesten a botrányba fulladt romakardos cigányszúrás balliberális hajcihője nyomán megjelent olyan címû számon kérő írás is, hogy Ki védi meg a sepsiszentgyörgyi magyarokat? Mert ezekben a körökben a székelyföldi magyarverésről mélyen hallgatnak. Erre itthoni elkeseredett replikát idézek: ,,Inkább üssenek bennünket ezek, mint hogy azok védelmezzenek meg.?
Van olyan, ugyancsak itthoni összefüggés-teremtés is, hogy a magyarverés nem szervezett provokáció volt-e, és nem azt a célt szolgálja-e, hogy a csendőrlaktanya-telepítések elképesztő méreteit és költségeit indokolják véle, mert ilyen szempontból szinte mindegy, hogy ki kit és miért üt, a lényeg az, hogy legyen szükség rendfenntartók betelepítésére. Ha laktanyákra van szükség, akkor ott lennének a fölöslegessé váló kaszárnyák. A laktanyaépítés a betelepítések egyik eszköze.
Elhangzott az is, hogy bizonyos hangadók folyamatosan a románság kiszorításával töltik meg az ország szélét-hosszát, és ez gerjeszti a tettlegességeket.
Albert Álmos alsó-háromszéki RMDSZ-elnököt, városi polgármestert kértük, foglalja össze véleményét ezekben a kérdésekben.
Elnézett dolgok torlódtak össze
Albert Álmos: A veréseket mindenféleképpen kapcsolatba kell hozni azokkal az elnézett dolgokkal, amelyek az elmúlt esztendőkben történtek. Az ortodox templom falára festett sátáni jelekről a kivizsgálások során kiderült, hogy románok mûve volt. Nem lett tettüknek semmiféle következménye.
Később - a múlt esztendő végén - két alkalommal a Lósy Schmidt Ede-tábla elhelyezése kapcsán kialakult tüntetés is az előzményekhez tartozik. A hivatalos jelentés szerint ez ,,nem szervezett tüntetés?, hanem ,,spontán dolog? volt, de a tanárok ebben az esetben is tehettek volna annyit, hogy betessékeljék őket az iskola udvarára, és ne hagyják, hogy az utcán ordibáljanak. Ilyen feliratokat lobogtattak, és azt ordibálták: Legyen vége a magyarosításnak! Az is elhangzott, hogy nem elég ,,nekünk? az iskolával szembeni park, ahol két szobrot is állíttattunk a múlt esztendőkben.
A románság kezd rájönni arra, hogy mi itthon vagyunk, és itt otthon érezzük magunkat, és nekik el kell fogadniuk, hogy bizonyos struktúrákban olyan etnikai arányok legyenek, amelyek természetes módon alakulnak ki, és nem mesterségesen, ami eddig a magyarság kiszorítását eredményezte. Régebben mindenhol csak a románok lehettek jelen.
Hogy a ,,magyarverés? meg volt-e előre szervezve-tervezve, én se tudnám ezt teljes mértékben bizonyítani, de össze kell kapcsolni a kiváltó okokat. Van ilyen jelenség. Ha nem vesszük ennek elejét, mint ahogyan ez Pârvan Rodica esetében történt - eddig nem volt semmi büntetés -, akkor természetesen ez a gyermekekben, a fiatalokban és bárkiben generálja azt, hogy lehet ilyen dolgokat cselekedni. Retorzióval nem szabad válaszolni rá, de el sem szabad nézni. Pénzbeli büntetések lesznek - de ez nem oldja meg a kérdést. Az öt elkövető közül hárman ebbe az iskolába járnak. Ha ezek idegbeteg gyermekek, akkor miért tolerálták, hogy ebbe az intézménybe járjanak? Egyik gyermek apja nem él, a másik anyja külföldön dolgozik, s a gyermek egyedül lézeng Sepsiszentgyörgyön, és ûzi az eszét. Ha nem is biztatják őket erre, de elnézik ezt nekik. Úgy tûnik, hogy ez megfelel bizonyos román köröknek.
A rendőrség már vasárnap éjszaka tudta, kik az elkövetők. A jelentés a múlt hét keddjén született. Első ízben tapasztaltam, hogy úgy írnak le egy tényállást, ahogy az megtörtént: román gyermekek megvertek magyar gyermekeket.
Mikor a városi, megyei tisztségeket osztottuk el, felmerült egy nagyon érdekes kérdés. Nyolcvan év után elhangzott, hogy itt az ideje, bizonyos arányokat helyre kell állítani. Most egy olyan demokratikus szövetség próbálja az országot vezetni, hogy ennek az igazságtételnek helye van.
A válasz érdekes módon a bodzafordulói polgármestertől érkezett, és az volt, hogy az ő kétezer esztendőjükkel mi a helyzet?
Gondolkodásuk nyolcvan esztendő alatt teljesen ebben a mederben mozgott, becsapták őket, hamis történelmi mítoszokat alakítottak ki, 2050 esztendőket ünnepeltek, s ez az emberek fejébe így került be. Az iskola, a tanárok, mindenki ilyen, és nem is fogadtak el egyebet, csak ezt a történeleminterpretációt. Valamikor a nagy magyar veszedelem a nyakukra jött, és őket a magyarok elnyomták. Az ő logikájukban az egész Erdély-kérdés így van jelen.
Mindig azt lengetik, hogy veszélyben van a románság. Az állami struktúrákban ma is ők vannak jelen. Különböző állami hivatalok belső életébe most van belátásunk. Például a személyi nyilvántartókéba. És láthatjuk, hogy ott milyen belső összetétel alakult ki. Magyarnak tulajdonképpen ott nem volt, amit keresnie.
Erről naponta beszélni kell. Ne legyen olyan érzésük, hogy őket kiszorítják, de olyan mértékben legyenek jelen, amilyen arányban a lakosságon belül jelen vannak. Ez a normális.
Hogy vannak-e olyan személyek, csoportosulások, amelyek normálisan viszonyulnak ezekhez a kérdésekhez? Erre én nagyon nehezen tudok válaszolni. Vannak, akiket higgadt, normális ítélkezésre alkalmasnak tartottunk, és most kiderül, hogy ezekben az alapvető kérdésekben ők is úgy foglalnak állást, hogy nekünk a róluk alkotott véleményünket módosítanunk kell. Többen voltak, akik megjátszották azt a szerepet, hogy velük higgadtan lehet tárgyalni ezekről a dolgokról.
Látok egy kategóriát, amely ezt normálisan tudja fogadni. Ezek azok a fiatalok, akik a ?80-as években születtek Sepsiszentgyörgyön. Most húsz-harminc esztendősek. Közülük soknak nincs nyelvi problémája, nincs benne a görcs, hogy ő nem érti, mit beszél a szomszéd. Magyarul is olvasnak, beszélnek, s a két etnikumot érintő kérdésekben is normálisan tudnak ítélkezni.
Én most azért rökönyödtem meg a magyarverésektől, mert azt hittem, hogy a fiatalság más irányba tart. Ez nem így van, ezért kell erélyesen véget vetni a verekedésekbe torkolló kilengéseknek.
Lejegyezte: Sylvester Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.