(részlet)
85 éve írták alá a trianoni diktátumot
A magyar békedelegáció február 9-én indult vissza Párizsba, és február 12-én juttatta el a magyar kormánynak a békefeltételekre adott válaszát a nagykövetek tanácsához.
,,Mint Párisból jelentik, az a nyolcnapos határidő, amelyet a legfelsőbb tanács a magyar békeküldöttségnek adott, hogy megszerkessze és kinyomassa azokat a jegyzékeket, amelyek a békeföltételekhez fûzött észrevételeit tartalmazzák, pénteken, 13-án kezdődött. A legfelsőbb tanácsnak ezt az elhatározását a magyar békedelegációval a legfelsőbb tanácsnak Londonban kelt közlése útján hozták tudomására. A közlést Lloyd George írta alá.
A magyar békeküldöttség pénteken beterjesztette a 36. számú jegyzéket, amely az Oroszországban, Turkesztánban és Szibériában lévő hadifoglyokra vonatkozik, és azt a kérést tartalmazza, hogy Szibériába egy magyar bizottság utazhassék ki sürgősen.
Azonkívül gróf Apponyi külön jegyzéket adott át a békekonferenciának, amelyben összefoglalta azokat az alapelveket, amelyek a részleteket tartalmazó előterjesztéseinek helyes megértéséhez és az ezekben az előterjesztésekben foglaltak horderejének megítéléséhez szükségesek. Ez a főelveket tartalmazó jegyzék két részre oszlik.
Az első rész főként a népszavazás kérdésével foglalkozik, és ennek szükségességét megtámadhatatlan érvekkel teszi kétségtelenné. A bevezető sorok az okokat ismertetik, amelyek Magyarország területének megcsonkítása ellen szólnak, s feltárják a tervezett feldarabolásból származható veszedelmeket.
Magyarországnak történelmi joga van területi épségéhez, területe ezer év óta politikai egység, mert a természet erre predesztinálja.
A nemzetiségi elv alapján való feldarabolása egyáltalán nem okolható meg, mert azok az államok, amelyek a magyar állam romjain keletkeznének, nemzetiségi szempontból éppolyan heterogének lennének, mint a jelenlegi Magyarország, azzal a különbséggel azonban, hogy nélkülöznék azt a gazdasági szerves egységet, amely lehetetlenné teszi Magyarország hosszú időre való feldarabolását. Emellett a feldarabolás gazdasági hátrányait nemcsak az életképtelenné vált Magyarország, hanem az elszakított területek is súlyosan megéreznék, mert az önkényes határmegállapítás az ipari területeket a nyersanyagot termelő területektől sok esetben elválasztaná.
Nem kívánatos általános európai érdekből sem Magyarország feldarabolása. A kultúra kisebb fokán álló népfajok ugyanis feltétlenül nyomást gyakorolnának az elszakított területeken élő magyarokra és egyéb nemzetiségekre, ami egyrészt a kultúra visszaesését, másrészt állandó nyugtalanságot eredményezne, és gyakori lázongásokat idézne elő. Ez azután egész Európa békéjére kihatással lenne.
De a fentiektől eltekintve, a békeszerződés értelmében Magyarország feldarabolása az érdekelt lakosság megkérdezése nélkül történnék, ami az annyiszor hangoztatott önrendelkezési joggal homlokegyenest ellentétben áll. Az a feltevés, hogy az elszakításra ítélt területeken lakó népek Magyarországtól úgyis elszakadni kívánnak, már csak azért sem állhat meg, mert e területek népességének közel fele magyar és német nemzetiségû.
E területeknek az érdekelt lakosság meghallgatása nélkül való elszakításába Magyarország sohasem fog belenyugodni.
A jegyzék ezután arról emlékezik meg, hogy a népszavazásnak reánk nézve kedvező eredménye esetén a nemzetiségi kérdés Magyarországon milyen megoldást találna. Ebben az esetben a nem magyar nemzetiségeknek széles körû kulturális autonómia és a földrajzi lehetőségek határain belül területi autonómia is biztosíttatnék, Erdély pedig még messzemenőbben a magyar korona autonóm országa lenne.
A magyar békedelegáció azt javasolja, hogy népszavazás döntsön olyan területek (Horvátország kivételével) hovatartozása felett, amelyek a jelenlegi magyar határ és a békeszerződésben megjelölt határok között feküsznek. A népszavazás a nagyhatalmak bizottsága és a magyar kormány megbízottai által egyetértően megállapítandó kerületek szerint tartatik meg. A kerületek beosztása főleg a nemzetiségi szempontoknak, de egyúttal az illető területek gazdasági viszonyainak tekintetbevételével történik. A határozatot általános szótöbbséggel hozzák.
A népszavazásban nemre való tekintet nélkül mindazok részt vesznek, akik 21. életévüket betöltötték, feltéve, hogy a kérdéses területen 1918. november elsején rendes lakóhelyük volt.
A szavazás titkos, s az érdekelt kormányok megbízottainak jelenlétében semleges bizottság felügyelete alatt történik. Három hónappal a népszavazást megelőzően a népszavazásnak alávetett területeket semleges rendőrség vagy katonaság szállja meg.
A jegyzék második része a békeszerződésre vonatkozó néhány különösen fontos észrevételre hívja fel a figyelmet. A hadifoglyaink azonnali hazaszállítása iránt való kérelem előterjesztése után a Magyarországnak maradó területtel földrajzilag összefüggő területeken lakó 1 800 000 magyar sorsával foglalkozik.
Azután a jegyzék felsorolja azokat a békeszerződésben megállapított határ közelében fekvő nagyobb magyar városokat (Pozsony, Kassa, Komárom, Nagyvárad, Szatmár, Arad, Temesvár, Kolozsvár, Marosvásárhely, Szabadka, Zenta), amelyeknek lakossága csaknem kizárólag magyar, vagy magyar és német, s foglalkozik az 510 000 lelket számláló székelységnek, ennek a tipikus magyar fajnak sorsával.
Végül arra való tekintettel, hogy a nemzet az államforma tekintetében még nem döntött, arra kéri a szövetséges és társult hatalmakat, hogy országunkat a békeszerződésben ?Magyar Köztársaság? helyett ?Magyarország? elnevezéssel jelölje meg.?
Csaknem négy hónapi várakozás után adták át május 6-án a magyar küldötteknek az antant békefeltételeinek végleges szövegét, magát a szerződést. A nagykövetek tanácsa úgy határozott, hogy a békeszerződést Versailles-ban, a Hotel Reservoirban adják át a magyar küldötteknek. Az átadásnál mellőztek minden formaságot. A békeszerződés szövegén kívül Henry ezredes átadta Praznovszky Ivánnak, a magyar békedelegáció titkárának azt a levelet is, melyet a legfőbb tanács a szerződéshez csatolt, s melyet az antantdelegátusok nevében Millerand francia miniszterelnök írt alá.
,,Elnök Úr! A szövetséges és társult államok a leglelkiismeretesebb figyelemmel tanulmányozták azokat a jegyzékeket, amelyekben a magyar békedelegáció észrevételeit előterjesztette a már közölt békefeltételek tárgyában. Ebben a vizsgálatban az az egyedüli óhaj vezette őket, hogy oly határozatokat hozzanak, amelyek megfelelnek az igazságnak (?) és azoknak a magasabb érdekeknek, melyek fölött őrködnek. Ha a tanulmány eredménye lényeges pontjaiban nem egyezik a magyar békedelegáció által tett ellenjavaslatokkal, ennek az a magyarázata, hogy a hatalmak lehetetlennek látták, hogy a magyar delegáció szempontjait elfogadják (!).
A szövetséges és társult hatalmak remélik ugyan, hogy a jövő Magyarországa Európában a konszolidáció és a béke tényezője lesz, de a maguk részéről nem hagyhatják ügyelmen kívül a felelősség ama részét, mely Magyarországot a világháború előidézése és általában a kettős monarchia által követett imperialista politika miatt terheli (?). A magyar békedelegáció a neki átadott békefeltételekben foglalt határozatokat beható kritika alá vetette. Mellékelten megtalálja a feleletet, melyet a szövetséges és társult hatalmak kötelességüknek tartottak ezen észrevételekkel szemben megadni. Ha nem foglalkoztak minden egyes ellenvetéssel, melyet a konferenciának megküldött jegyzékei tartalmaznak, avégből, hogy azokat mind megcáfolják, úgy ez nem azért történt, mintha helyesnek találták volna őket; a szövetséges és társult hatalmak hallgatása semmi esetre sem tekinthető hozzájárulásnak; világosan meg kell érteni, hogy a válasz hiánya semmiképpen sem egyenlő az Önök által védett tétel elfogadásával.
Az önnek átadott megjegyzések külön nem tartalmaznak semmi észrevételt a magyar delegáció által a magyar határok tárgyában előterjesztett számos jegyzékre vonatkozólag. Úgyszintén nem válaszoltak a magyar békedelegáció ama javaslataira, melyeknek tárgya a népszavazás elrendelése azokon a területeken, amelyekről a hatalmak elhatározták (!), hogy más államhoz kerülnek. A szövetséges és társult államok csak beható megfontolás után határozták el, hogy a békefeltételek területi határozatait egyáltalán nem változtatják meg.
Ennek az elhatározásnak az az oka, meg vannak győződve arról, hogy az általuk megállapított határok minden megváltoztatása oly sérelmeket vonna maga után, melyek súlyosabbak a magyar békedelegáció által felsoroltaknál (?). Az e tárgyban folytatott tanulmányok különben is csak megerősítik azokat a következtetéseket, amelyekre a szövetséges és társult hatalmak már ezt megelőzően mindazon okmányok megvizsgálása révén jutottak, melyek a magyar álláspontot támogathatják: ezeknek a következtetéseknek az alapján kijelölték a határokat, melyek az Önöknek átadott békefeltételekben vannak megállapítva.
Közép-Európa néprajzi viszonyai olyanok, hogy valóban lehetetlen, miszerint a politikai határok egész kiterjedésükben a néprajzi határokkal összeessenek. Ebből az következik, és a szövetséges és társult hatalmak nem sajnálat nélkül nyugodtak bele abba a szükségszerûségbe, hogy bizonyos magyar nyelvû területek más állam fennhatósága alá kerülnek.
De ilyen helyzetre támaszkodva, mégsem lehet azt vitatni, hogy jobb lett volna a régi területi állapotokat változatlanul hagyni. Egy helyzet, még ha ezer évig tart is, nem maradhat fenn, ha megállapították róla, hogy ellenkezik az igazsággal (?!).
A magyar delegáció azzal érvel, hogy a békefeltételek sehol sem veszik tervbe a népszavazást. A szövetséges és társult hatalmak azon a nézeten voltak, hogy céltalanul fordulnának a népek megkérdezésének ilyen formájához (?), ezt az álláspontot csak akkor foglalták el, amikor biztosak voltak afelől, hogy e megkérdezés, ha a teljes pártatlanság biztosítva volna, nem hozna oly eredményeket, melyek érezhetően eltérnének azoktól, melyeket Közép-Európa néprajzi viszonyainak és a nemzeti aspirációknak beható tanulmányozása eredményezett. A népek akarata 1918 októberében és novemberében nyilvánult meg (?), mikor a kettős monarchia összeomlott, és mikor a hosszú ideig elnyomott népek olasz, román, jugoszláv vagy cseh-tót testvéreikkel egyesültek. Az azóta lefolyt események ugyanennyi újabb bizonyítékát nyújtják a még nemrégen Szent István koronája uralma alatt állott népek érzelmeinek. A magyar kormány elkésett rendelkezései, melyeknek az volt a célja, hogy a nemzetiségek autonómia iránt való szükségletének eleget tegyenek, nem téveszthettek meg senkit; nem változtatnak semmit a történeti igazság lényegén, azon, hogy hosszú éveken át a magyar politika minden fáradozása oda irányult, hogy a nemzetiségi kisebbségek hangját elnyomja (?!).
A szövetséges és társult hatalmak hívek ahhoz a szellemhez, mely őket a béke által megállapított határok kijelölésénél eltöltötte, foglalkoztak azzal a lehetőséggel is, hogy az így kijelölt határ esetleg nem felel meg mindenütt pontosan a néprajzi vagy gazdasági követelményeknek. Lehetséges, hogy egy helyszíni vizsgálat bebizonyítja majd a békeszerződésben tervbe vett határok egyes pontokon való megváltoztatásának szükségességét. Ilyen vizsgálatot azonban nem lehet jelenleg lefolytatni anélkül, hogy a béke megkötését, amelyre egész Európa törekszik, bizonytalan időre ne késleltessék. De ha a határkijelölő bizottságok megkezdik munkájukat, és arra a nézetre jutnak, hogy a béke határozmányai valahol, mint azt már feljebb említettük, igazságtalanságot teremtenek, melynek kiküszöbölését általános érdekek megkívánják, arról a népszövetség tanácsának jelentést tehetnek.
Ebben az esetben a szövetség és a társult hatalmak hozzájárulnak ahhoz, hogy a szövetség tanácsa, ha a tekintetbe jövő felek egyike azt kívánta, felajánlhassa jó szolgálatait az eredeti határok békés úton való kiigazítására, ugyanazon feltételek mellett, azokon a helyeken, ahol egy határbizottság valamely változtatást kívánatosnak tartott. A szövetséges és társult hatalmak bíznak abban, hogy ez az eljárás megfelelő módot ad arra, hogy minden, a határok kijelölésénél elkövetett igazságtalanság, mely ellen alapos ellenvetést lehet felhozni, jóvátétessék. (...)
A szövetséges és társult hatalmak a jelen közlemény átadásától számított tíz napon belül a magyar békedelegáció nyilatkozatát várják, amellyel tudtukra adja, hogy fel van hatalmazva a békét, úgy, ahogy van, aláírni. Az aláírás eszközlésére az intézkedések mielőbb meg lesznek téve.
Fogadja, Elnök Úr, mély tiszteletem kifejezését.
Millerand?