Van valami, amit manapság minden tini csinál, de ,,még sincsenek oda érte?. Csinálják, sőt, idejük nagy részét ezzel töltik, mégis, mikor szóba kerül, mindenki undorodva beszél róla. De miért? Ha egyszer valamit szeretünk magunkban csinálni, azt mások előtt miért nem vállaljuk? Ami még furcsább, hogy napjainkban egyre többen társasan csinálják, és még így sem vállalják, hogy együtt eltöltött idejük egyik legkedveltebb foglalkozása.
Hogy is kezdődött, egyáltalán hogy jött létre? Egyszer valaki, hetedhét országon is túl, egyedül kuksolt otthon. Olvasson? Nem akart. Elege volt a tudományból, amit délelőtt a suliban beletömtek. Zenét hallgasson? Hét végén a bulikon mást sem hall, minek most is azzal fárasztania magát? Sportoljon? Ott a temérdek sportpálya körülötte, de hát a meleg szobából kinek van kedve kimenni? Esetleg ott lennének a haverok, de fél órája váltak el, nem lóghat folyton-folyvást a nyakukon. Ez a hosszú eszmefuttatás csupán egy dologhoz vezethetett: ahhoz?
Hogy is terjedt el? Haverok kérdezgették: ,,Mi jóval lőtted el az idődet?? A válasz pedig mindig ugyanaz volt. A haverok tudták, hogy azt csinálja. Kipróbálták ők is, hogy milyen, nemsokára pedig ők is a fogságába estek. Persze, közös beszélgetések során állandóan szidták, ódákat zengtek róla, hogy milyen visszataszító, lenézték azt, aki azt csinálta. Ennek ellenére mindegyikük gyakorolta, ha pedig így volt, akkor csak kellett valahol szeresse, nemde?
Hogy is maradt fenn? Nem volt nehéz dolga kibírni az évezredek nyomását. Ami még szomorúbb (vagy inkább örvendetes?), hogy egyre fiatalabb korban kezdik el, és egyre gyakrabban mûvelik. Ilyen az élet, nem tehet ellene senki semmit, terjedt, mint a kolera annak idején. Most pedig nincs más dolgunk, mint hogy együtt éljünk vele, és elfogadjuk életünk velejárójaként, hisz mindig is volt és mindig is lesz, még akkor is, ha régebb nem beszéltek róla.
Ugye, ugye? Most egy kis lelkiismeret-vizsgálat következik: hányan gondoltatok arra, amire kellett volna? Egyértelmû, hiszen le van írva, hogy miről van szó, nincs mit félreérteni. Mégis, ki az, aki ezt a cikket az unatkozásra gondolva olvasta? Sok nincs. Következtetés? Manapság mindenki megnyugszik az első benyomással, anélkül hogy a dolgok mögé nézne.
Bugri-Maci
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.