A tejsavtermelő baktériumok elsősorban levegőtlen (anaerob) körülmények között tudnak erjeszteni, azaz szénhidrátokból tejsavat előállítani. Levegő jelenlétében is tudnak ugyan működni, de csak kisebb mértékben.

A levegőtlen körülményeket a takarmány tömörítésével lehet megteremteni. A gyakorlatban a levegőt nem lehet teljesen kiszorítani, de törekedni kell arra, hogy minél kevesebb maradjon a takarmányban. Ezt ugyanis a növényi légzés néhány napon belül el tudja fogyasztani. A tömörítést traktorral végezzük. A gumikerekű traktor alkalmasabb, mint a lánctalpas. Fontos, hogy a silózandó takarmány szárazanyag-tartalma ne haladja meg a 38—40 százalékot. Hatékonyan tömöríteni csak apróra szecskázott anyagot lehetséges, a jó minőségű szecska nem nagyobb 10—15 mm-nél.

Nem minden szénhidrát alkalmas erjesztésre (pl a keményítő). A legtöbb erjeszthető cukrot a silókukorica tartalmazza, a pillangósnövényekben kevés van belőlük. A közepesen és a nehezen erjeszthető takarmányok silózásához többféle adalékanyag is felhasználható. Ilyen célra alkalmas a melasz 2—3 százalékban. Adalékként használható a gabonaanyagok darája is. Némely országokban a tejsavtermelő baktériumok működését segítik biológiai tartósítószerekkel. Ezek tejsavbaktérium-kultúrát és olyan anyagokat (vitaminokat, mikroelemeket) tartalmaznak, amelyek a tejsavtermelő baktériumok kezdeti szaporodáshoz szükségesek. A káros mikrobák működését gátló adalékokat is használnak, savakat, amelyek a siló pH-ját az illető mikroba számára már nem elviselhető szintre csökkentik. Leggyakrabban a hangyasavat használják.