Meg kellett öregednem, hogy megtudjam, milyen gálánsak, milyen nagyvonalúak, milyen pazarlók voltak az egykori iskolaépítők - gondolok itt a székelykeresztúri tanítóképző (ma árvaház), a brassói katolikus gimnázium (ma Áprily Lajos Líceum), a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Líceum, a Székely Mikó Kollégium, a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium építőire, hogy csak pár sulit említsek -, akik nem csak osztálytermekről, hanem tornateremről is gondoskodtak (tornateremről, mert akkor nem volt még divatos a kispályás kézilabda, a kosárlabda, a minifoci például, akkor mindenekelőtt a test edzésére gondoltak), mert hittek az ókori nagy öregek megállapításában, az ép testben ép lélek aranyigazságában. Mondom, meg kellett érnem a hatvannégy évet, hogy jöjjön Borbély László közmunkálatügyi miniszter s elmondja: ,,?Az luxus, hogy egy iskola kapjon egy sporttermet, mint ahogy eddig volt, most négy-öt iskola közösen kaphat egyet.? ?Miniszter úr, értjük mi, hogy a szegénységről van szó! De azt miért kell kendőzni? A szegénység nem szégyen, csak rettentően kellemetlen. Ennek ellenére nem kell azt ,,luxus?-ba csomagolni. Már csak azért sem, mert az ,,átkos rendszerben? és az ,,úgymond demokráciában? sem építettek minden új iskola mellé tornatermet (egyébként azért nőtt ekkorára a szükség). Csak alaposan szét kell nézni ebben a nagy hazai valóságban, s rögtön látni a szomorú igazságot. A tornaterem nem luxuscikk! A tornaterem egy osztályterem, egy labóratorium, egy mûhely - mindegy, minek nevezzük, mert szükséges eleme az oktatásnak, a nevelésnek. A ,,négy-öt iskola? megfogalmazásába nem megyek bele, egyszerûen azért, mert nem látom, hová építhetnék - problémamentesen - itt, Sepsiszentgyörgyön azt a tornatermet, amelyet a szó igazi értelmében vett tornateremmel nem rendelkező iskolák gondmentesen használni tudjanak közösen.
Na, de hagyjuk ezt, nézzünk inkább valami kellemesebb, valami tanulságosabb után. Itt van mindjárt a KSE-napok példája. Egy egyesület (a KSE), egy város (Kézdivásárhely) élén a polgármesterrel, a tanácstagokkal bizonyította, hogy valóban édesgyermeke a sport. Az egész város polgárait (gyerekeket, felnőtteket egyaránt) megmozgató sportrendezvény-sorozattal - és micsoda sportrendezvény-sorozattal! Volt abban atlétika, asztelitenisz, duatlon, görkorcsolya, gördeszka, kerékpár, kézilabda, kosárlabda, labdarúgás, lábtenisz, minifoci, rádiózás, sakk, strandröplabda, tenisz, természetjárás (gyalogtúra, teljesítménytúra), tollaslabda, utcai kosárlabda, ügyességi játék? lehetett válogatni a sportágak palettájáról - igazolta (és nem először!), hogy megérdemelné a megye sportvárosa címet. De nem csak e rendezvénysorozatért, hanem a Sinkovits-stadion közvetlen szomszédságában épülő létesítményekért, a meglévők karbantartásáért is, kihasználásáért!
A kézdiek példája követendő lehet - Baróton, Kovásznán, Bodzafordulón, na és Sepsiszentgyörgyön. Utóbbiban mûködnek olyan hatalmas sportklubok, mint az Electrica, hogy példával is szolgáljak, amelyik nem kevesebb, mint 26 szakosztállyal van bejegyezve a sportigazgatóság honlapján, néhány közülük igazán látványos, például a kyokushinkai, a kyokushin budokai, a tekwando, az aikido, a kick-boksz, a kobudo, a nálunk is ismert sportágak, melyek szerepelnek a szakosztályok sorában: atlétika, kosárlabda, röplabda, kézilabda, vitorlázás, labdarúgás, tenisz, asztalitenisz, sakk, sí, bridzs, tollaslabda, rádiózás, úszás, teke, karate, cselgáncs, aerobik, fitnesz. Kell-e ennél jobb felhozatal? Lehetne ennél gazdagabb sportrendezvényt kínálni? Aligha? Tudjuk, tudom viszont, hogy nincs kellő pénze az egyesületnek, nincsenek sportlétesítményei!? Na de ott állnak az egyesületek, a klubok mögött a városok, ahol mégiscsak van pénz - ezt bizonyítják is minden évben, amikor szinte ,,ellenszolgáltatás? nélkül, bőkezûen támogatják a sportot - , és kell hogy legyen szervezőkészség is - mert úgy látszik, nem elég az anyagi támogatás az igazi sportélethez -, amit a sportszeretet mozgat. A városoknak kell összefogniuk sportegyesületeiket, nekik kell noszogatniuk azokat, hiszen valamennyiben sportszerető emberek mozognak. S ha megvan a szervezés, csak szólniuk kell a sportigazgatóságuknak, mert az aztán ,,leirányítja? az egészet.
(nagymohai)