Ahogy véget ér a nyár, és ,,kopog az ősz az ablakon", ahogy megérkezik az ,,emberek" elsője, hírnöke, a mézédes gyümölcsökre, bogyókra szálló darazsak dongásával együtt zsongnak fel bennem, valahol szívem tájékán, halhatatlan verssorok.
,,Ősz húrja zsong / búsong, jajong" fel bennem a Verlaine-vers pár sora nagy impresszionista költőnk, Tóth Árpád remekbe szabott átültetésében, de nemcsak ez a pár sor, hanem az őszről írt, általam ismert összes verssor egyszerre kondul meg bennem, mint hálaadásra, vecsernyére hívó harangszó.
Lelkemben ilyen rezdülésekkel indulok el az őszbe, számba venni — a szó fizikai értelmében is — a beérett vagy még épp most cukrosodó gyümölcsöket. Utam során sokszor aranyszőnyeget terít elém a Természet, az a csodálatos isteni világ, melyet illik mindig nagybetűvel írnom. Arany- és bíborszőnyeget terít lábam elé, hogy puhán járhassak, oly halk neszezéssel, mint ahogyan a langyos szellő neszez az egyre színpompásabb erdő fái között.
Szeretem, imádom ezt a kora őszi zsongást. A színek és az ízek olyan megkapó, magával ragadó keverékét, skáláját, amely semmi máshoz nem hasonlítható, csak önmagához.
A réteket lila lánggal égetik az őszikék, olyan szőnyeget borítva elém, amelyre elszoruló szívvel lépek, amelyre talán rálépnem sem volna szabad. De lépnem kell, mennem kell, mert be kell gyűjtenem a gyümölcseimet, a bogyóimat.
Piros málnát, fekete áfonyát, bíborló sóskaborbolyát, somolygó somszemeket szemelgetek. Piros-, fekete-, fehérribiszke-gyöngyöket gyűjtögetek. Ropogó gerinccel is lehajolok a tintakék törpeszederért, köviszederért, és boldogan maszatolom össze kezemet, szájamat, nyelvemet, akárcsak gyermekkoromban a feketebodza érett bogyóival...
De olyan égető pirossal lángolnak a galagonyabokrok, a csipkebogyó oly igézően mosolyog rám, hogy nem mehetek el előttük közömbösen, szakítanom kell az ágakról, kezembe kell vennem e csodagyümölcsöket, látnom kell közelről is a színpompájukat, éreznem kell simaságukat, ízüket...
Kissé arrébb, törpébb bokrokról sötétkék szemű kökényszemek szemeznek velem, oly ellenállhatatlanul hívogatva, felajánlva-kínálva fanyarédes húsukat, mint bűbájos utcalányok egy soha nem volt ezeregyéjszakai mesében...
Távolabbról madárberkenye csicsereg rám, arra irányítom lépteimet az avarszőnyegen, s míg visszatartana, letépné ruhámat két kolonc is, a jerikói meg az ükörkelonc, piros(ló) szemével a madárbirs is rábír, vegyek, gyűjtsek bogyóiból. És szót fogadok: gyűjtök a lisztes berkenyéből, barkócából, borókabogyóból, homoktövis hamvas bogyójából is, és a medveszőlőt is megkóstolom...
Továbbá gyönyörködöm bennük, de gyümölcsüket nem kóstolom meg, nyelvemhez sem érintem őket, csak hangzásbelileg!, mert méreg is alszik a bogyókban: csíkos kecskerágóbogyó, imafüzérfa-bogyó, farkasboroszlán-bogyó, piros ebszőlő, farkasszőlő, békabogyó, békameggy, varjútövisbogyó, földibodzabogyó, maszlagos nadragulyabogyó, fekete csucsor, fehérfagyöngy-bogyó, kutyabengebogyó... és még sok-sok bogyó...
Az ősz húrja mindezt halkan zsongta a fülembe egy szép napon, egy lángoló csipkebokor mellett.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
