A hatalmas botrányok, a túszejtés, pártszakadások, az árvizek és kísérőjelenségeik, a földomlás, föld- és sziklacsuszamlás okozta tragédiák bizonyos mértékig elterelik az emberek figyelmét napi gondjaikról. Ehhez a tévék, rádiók hozzájárulnak, hisz képesek két álló napon át B?sescu elnök túszrablási beszámolójának elemzésével úgy foglalkozni, hogy a téma mellett eltörpül, eljelentéktelenedik minden más hír. Rágja az újságíró-társadalom és a politológusok a többszörösen lecsupaszított csontot, s olyan szenvedéllyel keresik az ellentmondásokat az ,,elnök filmjében,? mintha ez lenne itt és most a román társadalom legnagyobb gondja.
Mindezek dacára mégis látni, hogy a lassú és alig érzékelhető változások nem elégítik ki a tizenöt éve jobbra váró lakosság igényeit. Nem kell csodálkoznunk azon, hogy a Nyílt Társadalomért Alapítvány megrendelésére készített felmérés szerint az emberek 52 százaléka semmiféle változást nem érzékelt az elmúlt esztendőhöz viszonyítva, mi több, 22 százalék úgy véli, hogy még annyira sem mennek a dolgok, ahogyan egy évvel ezelőtt. A T?riceanu-kormánynak sok egyéb mellett - széteső, puha, erélytelen, védekezésbe szoruló - a jó kommunikáció hiánya is hibája, még azt sem tudják jól eladni, amit sikerként könyvelhetnének el.
Alig hallani az igazságügy készülő nagy reformjáról, mely végre másfél évtized után félreállítaná az ügyészségek és bíróságok éléről a diktatúrában nevelkedett jogászokat, nyugállományba helyeztetné, kik a nyugdíjkorhatárt elérték, versenyvizsgával fiatalok foglalnák el a megüresedett állásokat (bár, ha belegondolunk, hogy nemrég 800 versenyvizsgázó jogász közül egynek sikerült a vizsgája, kétségbe kell vonnunk azoknak az egyetemeknek a színvonalát, melyek futószalagon gyártják őket), felgyorsítaná a bírósági eljárások ütemét, megpróbálná visszaszorítani a korrupciót. Vagy a tulajdonjog teljes visszaállítását előíró törvénycsomagról is hébe-hóba írnak, beszélnek, akkor is a hibáiról. S vannak bőven ilyenek is, hisz sok mindent nem lehet már helyrehozni, természetben visszaszolgáltatni, ezért sok volt tulajdonosnak be kell érnie a kárpótlással, mely ráadásul nem pénz, amit kézhez kap (honnan lenne épp ennek a kormánynak a becslések szerint legalább ötmilliárd dollárja, hogy az egykor kifosztottakat kifizesse?), hanem egy nagy befektetési alap részvényeseként jut államkötvényekhez, amelyeknek örökösei esetleg hasznát veszik majd, ha felelősen és jól kezelik, s nem lopják meg, ahogyan itt mifelénk számtalan esetben megtörtént. Különben e két törvénycsomagért június 14-én a kormány felelősséget vállal a parlament előtt, aminek végkimenetele meglehetősen bizonytalan.
Sajnos, nincs sok igazán pozitív hozadéka a majd féléves kormányzásnak, az épp most bevezetett új adózási rendszer egyelőre átláthatatlan, a 16 százalékos egységes adókulcs januári bevezetése csökkentette az állam bevételeit, és az elvárásokkal ellentétben nem pezsdítette meg a gazdaságot. A pénz hiánya ellenben érzékelhető, a tanügy, egészségügy alig tengődik, a bérből és nyugdíjból élők helyzete nem javult. Szinte természetes, hogy megkezdődtek a szakszervezeti megmozdulások, s előre borítékolható, hogy ez a jó kommunikációra képtelen kormány nehezen fog szót érteni az elégedetlen, türelmük végső határához érkezett munkásokkal.
Simó Erzsébet
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.